Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-19
19. országos ülés 1905 május 6-án, szombaton. 175 magyar anyanyelvűek, 60 százalék a magyarul tudók száma. Azonban a hadseregben szolgálók számaránya, tekintettel arra, hogy azok mind férfiak, tekintettel, hogy a fiatal elemhez tartoznak, mely fiatal elem, habár fogyatékosan is, az iskolai tanítás rendjén a magyar nyelvet eltanulta, 70°/o. Már most nem kell egyéb, csak egy kis jóakarat a gr, Apponyi Albert képviselő által a delegáczióban talán a múlt évben vagy még azelőtt felvetett kérdés hathatósabb fejlesztésével az ezrednyelvek tekintetében és könynyen elérhetjük — óhajtom, hogy el is érjük — hogy az összes ezredekben az ezrednyelv kizárólag magyar legyen. (Helyeslés a középen.) A besorozottaknak helyes beosztásával, gondoskodással arról, hogy az ezredekben mindenütt 70°/o magyarul tudó mellett román, német, tót, orosz stb. különböző számarányokban osztassák be, lehetőre lesz, hogy az ezrednyelv, tehát a tanitás nyelve is, az érintkezés nyelve is az ezredekben magyar legyen és lehetővé lesz, hogy azok ott a magyar nemzeti állam érdekeinek megfelelően magyarul megtanulván, odahaza már nem a poliglott irányzat szolgálatában, hanem a magyar nemzeti irányzat szolgálatában álljanak. (Helyeslés a _ középen.) Érdekes tanulmányok vannak, a melyek ezen kérdéssel foglalkoznak és kimutatják, hogy a hadtestparancsnokságok beosztásával, hogy a hadkiegészítő kerületek bizonyos eltolásával el lehet érni azt is, hogy a hadtestparancsnokságokban a magyarul tudók abszolút többsége eléressék, a miből az következik, hogy katonai szempontból is sokkal kevesebb nehézséggel jár majd az ezredbe való beosztása a magyarul tudók 70°/o-ának a 30°/o nemzetiségivel szemben, mert nem kell a hadtestparancsnokság területéről kimenni. Ezt csak akarni kell, akarni kell azt, hogy nemzeti irányban fejlődjék a magyar állam, hogy poliglott jellegének feladására törekedjék. De akarni kell nemcsak itt Budapesten, akarni kell Ausztriában is, akarnia kell magának a dinasztiának is, (Elénk helyeslés balfelölj mert az egységes magyar nemzeti állam elsősorban képezi a dinasztiának biztos alapját és elsősorban képezi a dinasztia jövőjének alapját. (Elénk helyeslés balfelöl.) Az egységes magyar nemzeti állam egészen mást jelent, mint a nemzetiségekre ós tartományokra szétbontott Ausztria, (TJgy van! halfelöl.) a mely a maga föderalisztikus irányzatával nem megerősítő, hanem gyengítő jelentőséggel bír. (TJgy van! TJgy vanl balfelöl.) Tehát nemcsak a mi érdekünk, nemcsak a mi nemzeti államunk érdeke, hanem a dinasz tiának is érdeke ez; és én azt hiszem, ha a nemzet többsége a maga feliratában kifejezést ad annak, hogy a nemzeti jelleget, a nemzeti törekvések érvényesülését a hadseregben is látni akarja: akkor ott, a felvilágosítandó legfelsőbb helyen is megértik, hogy ez nemcsak a magyar állam érdeke, hanem érdeke a kettős monarchiának, érdeke magának a dinasztiának is. (TJgy van! TJgy van! Élénk helyeslés balfelöl.) Különben talán már is hosszasabban szóltam, (Halljuk! Halljuk!) de még egy pár részletet szeretnék elmondani, visszamenőleg a katonai viszonyok fejlődésére. Egy pár sor idézet lesz, talán unalmas is, hogy fel kell olvasnom ezt az idézetet, de mégis méltóztassék megengedni, hogy ezzel is foglalkozzam, (Halljuk!/ foglalkozzam abból a czélból, hogy megpróbáljam bizonyítani, hogy a hadseregben való érvényesülése a nemzetnek, a nemzeti irányzatnak, a nemzeti nyelvnek szorosan véve olyan jog, a mely százados fejlődés rendjén mindig fennállott, hogyha gyakorlatba nem is jött. Az általános védkötelezettség behozatala után máskép nem is lehet. Engedje meg a t. ház, hogy mellőzzem, bár igen sok érdekes dolog van benne, mind azt a nyilatkozatot, a mely Horvát Szlavonország képviselői részérői tétetett, mind a nemzetiségek nevében beadott felirati javaslatot. Lesz alkalmunk erről beszélni, fogunk is beszélni, mert az a hang, a mely tegnap e tekintetben felhangzott, csak kezdete a jövő olyan küzdelmeinek, a melyekkel szemben a harczot fel kell vennünk, az egységes magyar nemzeti állam létrehozása tekintetében. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen. Egy hang: Állunk elébe!) Hát mi is állunk elébe e harcznak, t. urak, ós legyenek meggyőződve, hogy mindaddig, a mig az egységes magyar állam biztos alapjai megvetve nincsenek, addig engedményekre nálunk nem számithatnak. (Elénk helyeslés és taps a középen és a baloldalon.) Az egyenjogúság szempontjából megadunk mindent, hanem a nemzetiségek számára jogokat soha és semmit. (Elénk helyeslés és taps a baloldalon és a középen. Egy hang a középen: Majd ha miniszterelnök lesz!) Azt mondja, t. ház, valaki itt a hátam mögött, hogy majd ha miniäzterelnök leszek. Hát nem leszek. Ez ki van zárva, nincsenek meg erre a viszonyok ós az akaratom sincsen meg rá. De egyről biztosithatom a t, képviselő urat, hogy akár a jelen helyzetből alakul ki egy uj kormány, akár gr, Tisza István — a mitől Isten óvja az országot — marad továbbra is a helyén; akkor is egyértelműek leszünk abban a tekintetben, hogy a nemzetiségi törekvéseket, a melyek a poliglott állam érdekeit szolgálják, visszaszorítsuk. (Általános helyeslés és taps a baloldalon és a középen.) T. ház! Az a gondolat, hogy a király és a nemzet közötti szerződés folytán a védelem közös, elsősorban Zsigmond császár idejében, az 143B. évi ötödik dekrétumban jutott kifejezésre. Ez a dekrétum ehhez képest határozta meg a hadiszervezetet és kifejezte azt, hogy: »ha a király más országok uralkodója, akkor a hadsereg a magyar állam érdekeit megvédeni tartozik*. A dekrétum továbbá azt mondja (olvassa):
