Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-19

174 19. országos ülés 1905 május 6-án, szombaton. maga jogának érvényesítését kisértse meg. Jobb lett volna talán látensnek hagyni továhbra is a kérdést. De ha egyszer a kérdés fel vettetett — és ebben én talán ártatlan vagyok — akkor, ha már jogról van szó, annak vitatását nem kerülhetjük el és akkor jogunk érvényesítése szempontjából álláspontunkat kell hogy képviseljük. (Helyeslés, ügy van! TJgy van! balfelöl.) Azt tartom, t. ház, hogy a honvédség és a népfelkelés együtt az egész hadsereg kiegészítő részét képezi és ha a nemzetnek joga volna alkalomadtán a honvédségre és a népfelkelésre vonatkozólag, a mely az egész hadseregnek kiegészítő része, a magyar vezénynyelvet megállapítani és Horvátországra vonatkozólag a horvátot, akkor feltétlenül joga van a nemzetnek az egész hadsereg kiegészítő részét képező hadsereg többi részére is a vezényszó felett rendelkezni, (Igaz! TJgy van! balfelöl). T. ház! Mondtam, hogy nem tartottam helyesnek és czélszerűnek, hogy a kérdés felvettetett. Ma is azt tartom, hogy a kibontakozás legnehezebb kérdése ez; és ha a kibontakozásnak akadályai vannak, ezek talán ebben rejlenek. A magyar alkotmány és az alkotmány rendjén alakult többség joggal kívánhatja, hogy a nemzet jogai érvényesülést nyerjenek és az, a mi felett neki rendelkezni joga van, rendelkezésének körében vissza is vonassék, természetesen alkotmányos utón, törvényhozás utján, a korona és a nemzet közötti egyetértés utján. De a jog fennáll, annak érvényesüléséről le nem mondhat, T. ház! Én ezzel a kérdéssel már foglalkoztam egy időben, mikor a képviselőháznak még nemcsak tagja nem voltam, de talán nem is gondoltam arra, hogy ide •visszakerüljek, ide, a hol — be kell hogy ismerjem — nem a legkellemesebb napokat töltöttem. (Derültség). Mikor visszajöttem, későbbre jöttem vissza, mint hogy ezen kérdéssel foglalkoztak; engedje meg tehát nekem a t, ház, hogy most álláspontom tisztázására egy pár szót felhozzak. Az 1867: XII. t.-cz. 11. §-a a vezény- és szolgálati nyelv megállapításának jogát az egész hadseregre érvénynyel nem ruházta át a királyra, mert az egész hadsereg kiegészítő réBzét kétségtelenül képező honvédséget és népfelkelést illetőleg maga a törvény rendelkezik, vezénynyelvül a magyar nyelvet állapítván meg, figyelemmel a horvát-szlavonországi nyelvviszonyokra. Mint a királyra át nem ruházott jog, ma is a törvényhozásé tehát a jog a vezénynyelvet a magyar hadseregnek közös részére nézve megállapítani. Ha ezen jogával az .1867 : XII. t.-cz. 11. §-ában nem élt, avagy elmulasztott élni, az 1868 : LX., illetőleg 1889 : VI. t.-cz. megalkotása alkalmával még mindig nem tekinthető e jog elenyészettnek, feladottnak vagy átruházottnak. Élhet a nemzet e jogával, ha szükségét látja és a törvényhozás — az országgyűlés és a korona együtt — törvényalkotás rendjén avagy rendelkezőleg, a mai gyakorlattól eltérőleg, megállapíthatja a közös védelem érdekéből és annak eszközeként fennálló egész hadseregnek kiegészítő részét képező magyar közös hadseregnek is vezény- és szolgálati nyelvéül a magyart, mint ezt tette ugyancsak az egész hadsereg kiegészítő részét képező honvédségre és népfelkelésre nézve. Ez a rideg, elvitathatatlan közjog; az egységes, egynyelvű »magyar nemzeti állam« szempontjából mint magyar nemzeti törekvés jogosan keres érvényesülést e felfogás. És mi a politika? A politikai felfogás ezzel szemben tehet engedményeket is, ha magasabb szempontok és érdekek azt parancsolják, tehát máról-holnapra átmenőleg, avagy részletekben, de a jog, mint olyan, fennáll, nem is kételkedünk, hogy előbbutóbb teljes hatályában érvényesülni is fog, azért is, mert jog és mint ilyen, fennáll, a királyra át nem ruháztatott, de azért is, mert az »egységes magyar nemzeti állam« megalakulása érdekéből természetszerűen érvényesülnie kell. íme egy kis közjog a közös hadsereg magyar részének vezény- és szolgálati nyelvét illetőleg, mint fontos és nagyjelentőségű az »egységes magyar nemzeti állama megalkotása szempontjából a nemzetiségek széthúzó nyelvi törekvése ellensúlyozásának czéljaira. Igenis, t. ház, az egységes magyar nemzeti állam érdekéből érvényesülniük kell a magyar nemzeti törekvéseknek a hadseregben is; azonban helyesen a felirat e tekintetben nem részletez. A felirat sem a vezényszó, sem a szolgálati nyelv, sem semmi tekintetben, a jelvények tekintetében sem részletez semmit, — ez programmját kell hogy képezze egy alakulandó kormánynak — de jelzi az utat, melyen a válság megoldható ég jelzi a lehetőségét annak, hogy a nemzeti törekvések érvényesülésével a hadsereg keretében a válság megoldása elősegíthető. És igen helyesen azok, kik ezen kérdés megoldását nem tartják sürgősnek, talán nem tartják ez idő szerint helyesnek sem, azt mondják, hogy ők is hozzájárulnak ehhez a felfogáshoz, mert a válság megoldására, a képviselőház munkaképességének biztosítására e nélkül kilátás nincs. (Ügy van! a középen.) Vannak ennek a kérdésnek fokozatai, melyek lehetővé teszik, hogy az ellentétek el is múljanak, csak keressük őket. Nem fogom a részleteket keresni, annál kevésbbé, mert arra fogok törekedni, ha az idő megengedi, — igyekszem a rövidségre — hogy egy történelmi visszapillantással a hadsereg fejlődése kérdésében egyet-mást elmondjak. (Halljuk!) Magyar nemzeti szempontból, habár óhajtója vagyok a magyar vezényszónak, azt mondom, nem ez a legfontosabb. (Halljuk! Halljuk!) A legfontosabb az ezrednyelv kérdése, az ezrednyelv rendezésével lehet érvényre juttatni a magyar nemeeti irányzatot az egész magyar állam területén létező ezredekben és lehetővé tenni, hogy a poliglott színezet és jelleg megszűnjék. Mert, t. ház, a magyar államban 52 százalék a