Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-19

19. országos ülés 1905 májas 6-án, szombaton. 173 nevelés és sok minden egyéb részlet,— melyek­nek felsorolásától most tartózkodom — általá­nosságban jelezve van benne, s ezért e felirati javaslatot megnyugvással elfogadhatom. Azonban, t, ház. a felirat foglalkozik azon nemzeti törekvések érvényesítésével is, a melyek az utolsó időben a hadsereget illetőleg nyilvánul­tak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Es itt is a felirat nézetem szerint megfelel annak az állás pontnak, a melyet pártom is képvisel, hogy t. i. a magyar állam a maga hadseregében jogosan követeli nemzeti fejló'désének lehetőségét (Élénk helyeslés a baloldalon es a középen.) és jogosan követeli, hogy a hadsereg, mint egyik intézménye az államnak, abban a fokozatban fejlődjék, mint a hogy a magyar nemzeti állam fejlődik. Ez kifejezésre jut a feliratban még azok részéről is, a kik talán ezen kérdésnek megoldását nem min­den vonatkozásban tartották feltétlenül időszerű­nek és szükségesnek. Kifejezésre jut igen bölcs indokolással, azzal a kijelentéssel, hogy elfogad­ják ezt is, mert meg vannak győződve, hogy az adott körülmények között, azok után, a mik történtek, nyugodt, békés munkásság a magyar képviselőházban nem biztositható, ha a nemzet e tekintetben is megnyugtatást nem kap. (Ugy van! Helyeslés a baloldalon és a középen.) T. ház! A nemzeti törekvéseknek a had­sereg keretébe való bevitele nem valami egy­szerű és kicsiny dolog. Megvan annak a nagy jelentősége a magyar állam nemzeti jellegének szempontjából is, mert ugy, a hogy a viszonyok ma állanak, szorosan véve lehet mondani, hogy a hadsereg a poliglott irányzat fejlesztésének jön segítségére, (Igaz! Ugy van! a baldalon és a közepén.) a magyar nemzeti érdekek visszaszorí­tásával. (Ugy van! a baloldalon és a középen.) Talán nem tartozik ide felemlíteni azokat az apró részleteket, a melyeket bizonyítani lehetne. hogy különösen oly vidékeken, a hol a magyar­ság egyes sorozó kerületekben kisebbségben van, az ezrednyelv, a szolgálati, a vezényleti nyelvre tekintettel miként nemzetietlenittetnek el épen a magyar állampolgárok. Abban a nézetben vagyok, hogy, a mint a viszonyok ma vannak, a mint általában az európai helyzet ma áll, jövője, biztos jövője csak nemzeti államoknak van. (Igaz! Ugy van! bal felől!) Ezzel számol­nunk kell, ezzel tisztában kell lennünk. (Igaz! Ugy van! balfelöl. Mozgás a középen.) A nagy német birodalom a maga nemzeti jellegének kidombororitására szükségesnek tartja, hogy né­mely területén levő nemzetiségekkel szemben intézményekkel foglaljon állást a nemzeti irány érdekében. (Mozgás a középen.) A kis Románia a százados múlttal biró magyarokat rendszere­sen elrománositja. (Ellenmondás a középen. Igaz! Ugy van! balfelöl. Elnök csenget. Fel­kiáltások a középen: Nem igaz! Nem teszi! Félkiáltások a baloldalon: Német a vezényszó Romániában? Elnök csenget.) Nagy igazság az, hogy csak a nemzeti álla­moknak van létjogosultsága. A mely nemzeti állam nemzetivé lenni ez idő szerint nem tud, hanem megmarad poliglott jellegében, annak állami jövője nincs. (Igaz! Ugy van! Taps balfelöl,) Ennek következtében igenis ebben a tekin­tetben öntudatosan, a leghatározottabban a nem­zeti irány fejlesztését kell elősegítenünk, minden erőnkkel arra kell törekednünk, hogy az államnak poliglott jellege fokozatosan apasztassék és végre megszűnjön. (Igaz! Ugy van! Taps balfelöl.) Állami érdekről van itt szó, a mely állami érdek parancsolja., hogy ha mindjárt jogállam vagyunk is, a minthogy az vagyunk, csak addig a határig engedjük a jogállam elméletét ez idő szerint érvényesülni, a mely határon belül az a magyar nemzet érdekeit szolgálja. (Igaz! bal­felől. Mozgás a középen.) Az egyén joga, a teljes jogegyenlőség (Zaj a középen. Elnök csenget.) ter­mészetesen meg kell hogy legyen és a teljes jogegyenlőség alapján kell lennünk; de a nem­zetiségek jogát ugy értelmezni, hogy a nemzeti­ségeknek külön egyéniséget adjunk, ebben az országban nem lehet, (Igaz! Ugy van! Taps balfelöl. Zaj a középen.) mert különben állami jövó'nknek sírját ássuk meg. Minthogy p p dig a tapasztalat azt bizonyítja, hogy sok vonatkozásban a hadsereg jelenlegi szer­vezete a poliglott érdekeknek szolgál, nem­zeti szempontból szükséges, hogy ebben a tekin­tetben a helyzeten az ezrednyelvek révén segítsünk. Különben is, t. ház, az 1867 : XII. t.-cz. 11. §-a értelmében nem látom sehol sem meg­állapítva azt, hogy az egész hadsereg kiegészítő részét képező magyar hadseregben a német vezényszó, vagy szolgálati nyelv biztositva volna. (Ugy van! balfelöl.) Mert, t. ház, vezérlet, vezénylet és belszervezet van a magyar törvény­ben és mert ez a »vezérlet« és »vezénylet« a magyarban hasonlóan hangzik, mint a »vezény­szó«, annak oly értelmezést is szeretnének adni, mintha az ugyanaz volna. De ha veszszük a német kifejezést: Eührung, Leitung, Innere Organisation, sehol sem kapjuk azt az értel­mezést, a mely a vezényszó tekintetében az abszolút rendelkezési jogot a magyar nemzet, a magyar törvényhozás kezéből kivette volna. E tekintetben én egész határozottan merem állítani, hogy a nemzet ebben a kérdésben nem is határozott. Igaz, ho^y az 1867-et megelőző­leg a régi abszolutisztikus álláspont következ­tében az egész hadseregben a vezénynyelv és a szolgálati nyelv a német volt; és én nem taga­dom, hogy az akkori viszonyokra tekintettel bölcsnek, helyesnek és indokoltnak találtam, hogy ez a kérdés, a mely már századok óta vitás volt, élére nem állíttatott. Megvallom egész őszintén, aggódva néztem, midőn most 2—3 óv előtt olyan hirtelen, oly váratlanul ez a kérdés felvettetett, aggódtam, hogy a meg­adott körülmények között a viszonyok alkal­masak lesznek-e arra, hogy a magyar nemzet a

Next

/
Oldalképek
Tartalom