Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. 165 ez által magának az országgyűlésnek működését a kisebbség minden lehető eszközzel bevallottan megakasztani igyekezzék, és kétséget nem szen­vedhet, hogy ily esetek elbírálása a nemzet ítélőszéke elé tartozik, mely nemzet, ha ura saját akaratának, ítéletének érvényt is tud sze­rezni. Felségednek azon várakozásához, hogy a kiirt választások a megbomlott parlamenti ren­det helyreállítani és az országgyűlés munka­képességét visszaadni fogják, mi, — és ezt saj­nálattal valljuk be, — reményeket már eleve nem fűztünk. Aggodalmunkat a bekövetkezett események igazolták. Véleményünk szerint ugyanis hazánk alkot­mányos életének krónikussá vált súlyos válsága csakis a bajnak gyökeres orvoslása útján nyer­hetett volna végleges megoldást, vagyis ha a Felséged által feltett kérdésre nem csupán a nemzet egy elenyészően csekély kiváltságos töre­dékének, hanem az államot alkotó politikai ma­gyar nemzet egészének adatott volna mód akara­tának kinyilatkoztatására. Mert mindaddig, mig a képviselőválasztásokon a nemzetnek alig egy­ötöd része fejezheti ki akaratát, lehetetlen elejét venni annak, hogy akármely parlamenti kisebb­ség vagy pártérdekekből, vagy esetleg tiszta meggyőződésből is ne hivatkozhassak arra, hogy a nemzet túlnyomó többsége és főleg annak az alkotmányos jogok gyakorlásából kirekesztett része, nem helyeslik a parlamenti többség poli­tikai irányát; sőt előállhat az az eset is, hogy a parlamenti kisebbség joggal állithatja magáról, hogy tulajdonképen ő az, a ki a nemzet valódi többségének akaratát képviseli. Ellenben ha a parlamenti többség az álta­lános választói jog alapján és szabadon meg­nyilatkozó igazi nemzeti akaratra hivatkozhatik, akkor az obstrukcziónak morális jogosultsága elesik. Benső meggyőződésünk, hogy alkotmá­nyunk ezen lappangó, súlyos betegsége csakis akkor orvosolható, hogyha az 1848 iki ós 1867/8-adiki alaptörvények hamisítatlan szellemé­ben az alkotmányos élet minden oldalán, minden osztály- és fajérdekre való tekintet nélkül, a nemzet egészének és az ezen egész által alkotott és fentartott magyar állam érdekeinek figye­lembevételével feltétlen és általános érvény sze­reztetik azon alapelvnek, melyszerint az egységes és osztatlan politikai magyar nemzetnek, Magyar­ország összes állampolgárai, nemzetiségekre való tekintet nélkül egyenjogú tagjai. Mélyen fájlaljuk, hogy épen most, mielőtt alkotmányos életünk ezen, valamint számtalan egyéb belső bajáriak orvoslása bekövetkezett volna, felszínre kerültek oly kérdések, melyek hazánknak Ausztriához való közjogi és gazda­sági helyzetét életbevágóan érintik és mely kér­déseknek megnyugtató megoldása körültekintő és higgadt megfontolást igényel. Nehéz idők keserves tanulságai mindenkit meggyőzhettek arról, hogy a kölcsönös érdekek szempontjából a monarchia két állama között a perszonál-unión túlmenőleg 1867-ben törvényesített szövetségi kötelékek maradandóságra csak akkor tarthat­nak igényt, ha mindkét oldalon a népek termé­szetes képviseletének többségére támaszkodhat­nának. Meghajolva az utolsó három évtized tör­ténelmi intelmei előtt, óhajtjuk, hogy ily fontos kérdésekben a poltikai magyar nemzet fejezze ki akaratát a maga egészében és hogy ledön­tessenek mindazon válaszfalak, melyek a nem­zetnek egy csekély, alkotmányos jogokkal fel­ruházott kiváltságos része és a csupán vér- és pénzadó kötelességeivel megterhelt túlnyomó része között, sajnos, máig is fentartattak. Felséged iránt tartozó őszinteséggel ki kell ugyanis jelentenünk, hogy a midőn az ország közel 20 millió lakosa közül csak egy millió a szavazati joggal felruházottak száma, mi, jelen országgyűlés, szerénytelenség nélkül alig állit­hatnók magunkról azt, hogy valóban az ország összes állampolgárait képviseljük. Választási tör­vényünk fogyatékossága egyrészt, másrészt a választókerületek czélzatos beosztása, a válasz­tásoknál még mindig előforduló visszaélések és erőszakoskodásck következtében az ország lakos­ságának legnagyobb része az országgyűlésen kép­viselve nincs. Ezekhez hozzájárul az adóezenzus megállapításának sokszor önkényes és czélzatos volta és végül az a valóban visszás állapot, hogy ugyanazon egy országnak kétféle választási rend­szere van: mert más a választási rendszer a tulajdonképeni Magyarországon és ismét más Magyarországnak erdélyi részeiben. Ezen visszás állapotok megnehezítették, illetve teljesen lehe­tetlenné tették a nem magyarajku, hazájukhoz és nemzetiségükhöz egyforma hűséggel ragasz­kodó honpolgároknak az alkotmányos parlamenti életben való részvételt, politikai passzivitásra kényszerítve Őket, A jogegyenlőség államfentartó elvéből ki­folyólag teljesen jogos azon követelés, hogy az egész ország minden polgárának adassék meg a választási jog nemzetiségi és osztálykülönbség nélkül. E szerint az ország lakosságának túl­nyomó többségével együtt kívánjuk az általános választójogot és a választókerületeknek minden különleges és szeparatisztikus érdektől ment igaz­ságos beosztását. Kívánjuk ezt annál is inkább, mert a legutóbbi választások alkalmával a nem­zet ép azokat a pártokat tüntette ki bizalmá­val, melyek az általános választó jog behozata­lára nézve kötelező ígéretet tettek. Oly nagy erkölcsi tőkének ismerjük a nép bizalmát, hogy az adott ígéretnek bármely tetszetős czimen való megszegését ugy a politikai morál, mint a politikai ildomosság szempontjából megbocsát­hatatlan bűnnek tartanok. A politikai nemzet minden tagjának az alkotmányos életben & jogegyenlőség elvén való feltétlen részeltetése azért sem mellőzhető, mert immár átérzett igazság, hogy mindazon meg­szorítások, melyek a közszabadság elvén faji és

Next

/
Oldalképek
Tartalom