Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

166 18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. osztályérdekekből alkalmaztattak, akadályaivá váltak az igazi alkotmányos szabagság kifejlő­désének még a faj Magyarországra nézve is. Legjobban bizonyítja ezt az a körülmény, hogy az 1867-iki kiegyezés óta többségben lévő ország­gyűlési párt kormányai a szabadelvűség mind­untalan hangoztatása mellett a közszabadsá­gok megsértésében és megszorításában magukat még a szentesitett törvények által sem feszólyez­tették. Az egyesülési és gyülekezési jog tör­vénybe foglalása szándékosan elmulasztatott és ezen kardinális szabadságjogok gyakorlása az állampolgárok nagy részére nézve a kormányok önkényétől tétetett függővé, mi által ezek a jogok illuzóriusokká váltak. A sajtó és a szólásszabad­ság, az igazi alkotmányosság eme két alkotmány­jogi biztositéka a lakosság túlnyomó többségére nézve hatályon kivül helyeztetett; országunkban, melyben alkotmánytisztelő és szabadságszerető népek laknak, a kormányhatalom évtizedek óta a politikai perek és politikai üldözések szaka­datlan lánczolatát idézi fel. A legtöbb adót fize­tők intézményének törvénybeiktatásával, úgy­szintén a főispánoknak és főszolgabiráknak adott kijelölési jog következtében a törvényhatóságok­ban a polgárok önkormányzati joga megcsonkít­tatott. A jogállam létfeltótele a törvénytisztelet. Mély keserűséggel eltelve kénytelenek vagyunk feltárni azt a tényt, hogy a Felséged által szen­tesitett törvények közül nem hajtatnak végre azok, melyek a magát az állammal azonosító faj rosszul felfogott érdekével ellentétben lenni látszanak. A törvényekkel való ezen eljárás nagy veszedelmek csiráját rejti magában, mert meg­rendíti a polgároknak az állami rendbe és a törvény szentségébe vetett bizalmát. Iey külö­nösen országos sérelmeknek kútforrása az a tény, hogy a nemzetiségi egyenjogúság tárgyá­ban a nemzet ünnepélyes Ígéretei alapján hozott 1868. évi XLIV. törvényczikk őszintén és az akkori törvényhozók intencziói szellemében nemcsak nem hajtatott és nem hajtatik végre, hanem a nemzetiségi egyenjogúsággal merőben ellenkezően az ország lakosságának többsége, nemzetiségének kiművelésében és kifejlesztésében rendszeresen akadályozva van. Az alkotmányos ság elvével merő ellentétben a polgároknak tekin­télyes része rendeletekkel megfosztatott azon leg­elemibb alkotmányos jogától, hogy törvények által elismert, nemzetiségének kifejlesztésére és védelmére politikai pártokat alkothasson; fel­állíttatott az az alkotmányellenes tétel, hogy politikai programmok kihirdetése csakis a végre­hajtó hatalom előleges jóváhagyása mellett enged­hető meg. Az állam érdekeinek az uralkodó párt és osztály érdekeivel való azonosítása következté­ben az állam érdekei ugy tüntettetnek fel, mintha ezen érdekek megkövetelnék, hogy a végrehajtó hatalom akadályokat gördítsen a nép művelődése ós kulturális előhaladása útjába, akképen, hogy különösen ujabb rendeletek és törvényjavasla­tok által az anyanyelven való elemi oktatás majdnem lehetetlenné tétessék. A törvény ama rendelkezésével, hogy az állam akár­mily nemzetiségű polgárainak anyanyelvükön oktató iskolákat tartson fenn, a kormány­nak ily iskolák fentartását egyenesen kö­telességévé tette. A kormányok azonban ezen kötelességük elmulasztása mellett a nem magyar ajkú polgárokat még abban is akadá­lyozzák, hogy külön pénzáldozatok árán gondos­kodjanak anyanyelvükön oktató iskolákról. Az anyanyelven oktató közép- és szakiskolák rész­ben teljes hiánya mellett ki vagyunk téve an­nak, hogy az érdekeltek külföldön keresnek fel anyanyelvükön oktató iskolákat. A különféle hitfelekezeteknek alaptörvényekben biztosított önkormányzati jogai az államérdek ürügye alatt megsértettek; az egyházi hivatalos nyelveknek a valláserkölcsi nevelésben elvitázhatatlan jogo­sultsága pedig kormányrendeletekkel megtámad­tatott. Ugyancsak a polgárok anyanyelvének az 1868 .• XLIV. törvényczikk szellemével és pozi­tív intézkedéseivel ellentétben teljesen tekinteten kivül hagyása következtében nemcsak a köz­igazgatás nehezíttetik meg, hanem az igazság­szolgáltatás maga is szenved, a mennyiben a tolmácsi intézmény alkalmazása által a közvet­lenség és szóbeliség elve illuzóriussá válik. Az állam biztonságának legfontosabb esz­köze a véderő. Tekintetbe véve annak fontos vol­tát, kívánatos, hogy a véderő minden politikai jellegű súrlódástól menten, a két állam közös fegyveres védelmének czélját szolgálja. A két­évi katonai szolgálat behozatalát az egész ország lakossága kívánja. Hatásosabb katonai oktatás mellett a harmadik szolgálati év könnyen nélkülözhető. Előfeltétele eme eredmé­nyes katonai oktatásnak észazerűleg az, hogy a legénység katonai oktatása annak anyanyelvén történjék, és épen ezért az ezredek keretében a legénység anyanyelvére az eddiginél sokkal na­gyobb súly fektetendő. Az igazságszolgáltatás érdekei hasonlóképen megkövetelik, hogy a ka­tonai bíróságok előtt a vádlott anyanyelvén vé­dekezhessék. A jelen politikai válság megoldásának egyik akadálya a gazdasági kérdés. B kérdés rende­zésénél különös figyelembe veendő az a tény, hogy hazánk népessége legnagyobb részében föld­miveléssel foglalkozik. A vámkérdósnek és egy­általában a gazdasági berendezkedés intézésénél közjogi tekintetek nem lehetnek mérvadók; e kérdésekben egyedül és kizárólag a gazdasági érdekek kell hogy döntsenek és épen emez érde­kek szempontjából föltétlenül kívánatos, hogy az Ausztriától esetleg bekövetkezendő különválás csak az előfeltételek megteremtése és a kellő előkészületek megtétele után foganatosittassék, nehogy országunknak és népének agrár érdekeit veszélyeztesse. A földmivelő osztály, a kisipar és

Next

/
Oldalképek
Tartalom