Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

164 18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. keiknek megóvása szempontjából tett lépés hazafiatlankodásnak és államfelforgató törekvésnek minősíttetik. (Az elnöki széket Bolgár Ferencz alelnök foglalja el.) Épen azért én pártom nevében az ország iránt való kötelességemnek tartom, hogy mi az ellen az alaptalan vád ellen, mintha szeparatisztikus czélokat képviselnénk, mintha államfelforgató törekvéseket hirdetnénk, határozottan tiltakozzunk és pedig annál inkább, mert erős meggyőződésem, hogy minden becsületes hazafinak a haza integritásának, konszolidácziójának előmozdítására kell törekednie. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk! halj elöl.) És azért, t. ház, felhasználom az első alkalmat, a mikor évek hosszú sori után a nemzetiségi képviselők ismét mint párt itt vannak a parlamentben, ennek kijelentésére. És kijelentem, t. ház, hogy a nemzetiségi párt nemcsak nemzetiségi szeparatisztikus érdekeinek megvédésére, hanem a közérdeket általában érdeklő ügyekben fog sorompóba állani; különösen a jogegyenlőség államfentartő eszméjének megvédésére, a hazában lakó összes nemzetiségek és népek érdekében. Mert erős meggyőződésem, hogy csak ezen hazafias működésünk fogja a pártnak létjogosultságát itt e házban biztosítani. De ugyanazzal a nyíltsággal ezennel kijelentjük, hogy mi a haza egységét nem a megvalósíthatatlan nyel '/egységben, hanem a közös érdekek alapján egyesült érzelmi egységben keressük. (Mozgás halfelöl.) És, í. ház, jól jegyezzük meg, hogy ezen az elven állott hazánk törvényhozása a múltban és ennek köszönheti ezer éves fennállását. Nem járulhatok hozzá ezen törekvéshez, mert azon törekvés, hogy a hazában lakó összes nemzetiségek egynyelvűekké tétessenek," a mi felfogásunk szerint abszurdum. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) A múlt, különösen az 1861—65 — 68. évi törvényhozásokban ezen elv fogadtatott el és ezen elv alapján lett a nemzetiségi kérdés megoldva. Sajnálattal kell konstatálnom azonban, hogy különösen a 67 óta bekövetkező szabadelvű kormányok ezen elvvel teljesen szakítva, egészen más irányt követnek és nemcsak hogy nem respektálják a nemzetiségek érdekének megóvására már meghozott alaptörvényeket,- hanem később törvényekkel és rendeletekkel a nemzetiségek más jogos igényeit megvédő törvényeket hatályon kívül helyezték. (Zaj.) A mint a tapasztalat is igazolja, valahányszor az uralmon lévő kormányok bizonyos czélokat akartak elérni, mindig a nemzetiségekre hivatkoztak és azokat mint munkásokat állították oda. (Zaj balfelöl.) A legfényesebben igazolja ezt az, a mi történt épen ma a képviselőházban, midőn a t. miniszterelnök ur imputálta a koalicziőnak, hogy miért nem vette programmjába a népiskolai törvény revízióját. (Zaj.) Ezen imputálás az én felfogásom szerint teljesen alaptalan és indokolatlan, mert mi nemzetiségek nem vonakodunk attól, hogy a magyar nyelvet elsajátítsuk, a mennyire lehet (Zaj.) Minden nyelvismeretből hasznunknak kell lenni, s ha a magyar nyelv tudása okvetlenül megkívántatik, azt el is kell sajátítanunk. Csak az a sajnos, hogy ma olyan törekvésnek adtak kifejezést, hogy a községekben és különösen a tisztán nemzetiségek által lakott községekben az alsóbb népiskolákban a magyar nyelvet olyan nagy mérvben kell használni. (Felkiáltások jobbfelöl és a baloldalon: Ez helyes!) . .. Baría Ödön: Bár igaz volna, de nem igaz! (Zaj.) Keller István: Amerikában a tót megtanulja az angol nyelvet, de itt nem tanulja meg a magyart! (Zaj.) Miháli Tivadar: Legyen a maga körében a magyar nyelv behozva; azonban erőszakosan oly községekben, melyekben valamely nemzetiség van többségben, (Zaj. Halljuk! a középen.) az a népiskolai törvény, a melyet imputált a t. miniszterelnök ur a koalicziőnak, annyira messze megy, hogy sem pedagógiai szempontból, sem semmiféle más szempontokból nem akczeptálható. Ezen kérdésekről akkor fogok bővebben nyilatkozni, mikor azok részletes tárgyalására kerül majd a sor; miután pedig most az idő már előrehaladt és nem akarok visszaélni a t. ház türelmével, visszatérek a tárgyhoz. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálattal tapasztaltuk, hogy az egyesűit ellenzék feliratában a nemzetiségi kérdésnek miként való megoldásáról abszolúte nem emlékezik meg, (Zaj balfelöl.) hogy a koalicziós ellenzék a választási jog kiterjesztését nem a mi programmunk értelmében, s nem is oly értelemben tervezi, a mint azt eredetileg hirdette, (Felkiáltások jobbról: Milyen programm az?) t. i. az általános választási jog alapján. Miután sem nekem, sem elvtársaimnak eddig még nem adatott alkalom, hogy a magyar képviselőházban állásfoglalásunkat kifejtsük, bátor vagyok a magam és társaim nevében egy felirati javaslatot (írom. 33) beterjeszteni s ha felmerül annak szüksége, a zárszó jogával is fogok élni. Felirati javaslatunk következőkép szól (olvassa) : »Császári és Apostoli Királyi Felség! Parlamenti zilált viszonyaink arra késztették Felségedet, hogy az 1901 — 1906. évekre összehívott országgyűlést 1905. évi január 4-ikén feloszlassa és uj választások kiírása által kísérletet tegyen az irányban, hogy lehetőséget nyújtson a választó közönségnek arra, hogy a felszínen lévő fontos közjogi és politikai kérdések tekintetében véleményét kinyilatkoztassa. Parlamentáris állam életében mindenesetre súlyos aggodalmakat keltő tünet az, hogy a parlamenti többség akaratának érvényesülését és