Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-18
18. országos ülés 1905 nagyobb megrázkódtatás nélkül elviselhetett; látjuk, hogy az összes többi államok mezőgazdaságuk fokozódó bajait és válságát csakis egy, lépésről-lépésre fokozódó agrár-vámvédelem által tudták ellensúlyozni. A mi mezőgazdaságunk is azon alternatíva előtt áll tehát, hogy vagy tönkremenjen, vagy terményeit vámvédelemben részesítse. Úgyde vámvédelemben csak oly gazdasági terület részesíthet valamely terményt, a mely a saját területén előállított ezen terményt elfogyasztja, sőt lehetőleg behozatalra szorul; mert teljesen csak az oly védväm érvényesülhet, a mely behozatali czikkekre vettetik ki; részben, a konjunktúrák szerint változó részben, de részben érvényesül a védvám olyan termelési czikkekre nézve, a melyeknél a belfogyasztás körülbelül egyenlő a termeléssel, a hol tehát az esetleges felesleg aránylag csekély jelentőséggel bír; mig olyan fogyasztási czikkekre vagy olyan terményekre nézve, a melyek jelentékeny kiviteli többlettel állíttatnak elő, teljesen ílluzőrias a védvám, papiroson marad és egyáltalán czéltalan, (Ugy van! jobbfelöl.) Ha már most ebből a szempontból vizsgáljuk a helyzetet, azt találjuk, (Halljuk! Halljuk!) hogy Magyarország mint külön vámterület... (Mozgás bal felöl. Halljuk! jobbról.) Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Gr. Tisza István miniszterelnök: .... az összes fontosabb mezőgazdasági czikkeknek csak egy csekély részét képes elfogyasztani, de e czikkek jelentékeny részét kivinni kénytelen; mig ha Ausztriával alkot közös vámterületet, ugy a nyersterményeknek tetemes részére nézve és pedig épen azon nyersterményekre nézve, a melyeknél a tengerentúli verseny a iegnyoinasztóbban érvényesül, t. i. a gabonaneműekre nézve ma már a közös vámterület belfogyasztása az átlagos termés eredményével körülbelül egyenlő, ugy hogy gyenge közép, sőt talán közép esztendőkben sincs már kiviteli feleslegünk a kenyérterményekből és csakis nagy termések esetén lehet szó aránylag csekély feleslegről. (Mozgás és zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Lázár Pál: Akkor miért nem érvényesültek eddig a vámok ? (Zaj balról. Halljuk! Halljuk ! jobbról.) Elnök: Marjay képviselő urat ismételten kérem, hogy ne zavarja közbeszólásaival a szónokot. Az olyan fontos kérdés, mint a minő most van szőnyegen, megkívánja az osztatlan figyelmet. (Élénk felkiáltások balfelöl: Helyre! Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: És, t. ház, hogy ebben a tekintetben aránylag rövid idő is minő változásokat eredményezhet, arra nézve nem hallgathatok el egy példát, a mely legalább az én gondolkozásmódom alakítására igen nagy befolyást gyakorolt. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) május 5-én, pénteken. 157 A mint méltóztatnak tudni, 1887-ben köttetett meg az akkori kiegyezés Ausztriával. Az első olyan kiegyezés, a mely, habár a mai viszonyok között már elégtelen, de mégis agrárius védvámokat tartalmaz. Én mint fiatal ember, a ki sokkal nagyobb önbizalommal ós sokkal merészebben gondolkoztam és Ítéltem ezekben a kérdésekben, mint ma teszem, (Mozgás a baloldalon.) — és azt hiszem, hogy vannak itt elég nagy számmal fiatalabb képviselőtársaim, a kik magukon meg fogják ugyanezt a tapasztalatot tenni — (Mozgás a baloldalon. Halljuk! jobbfelöl.) mondom, egy 26 éves fiatal embernek, mondjuk, prepotencziájával gondoltam magamban . . . (Felkiáltások a baloldalon: Abból ma is van benne!) Ha ma is van belőle, hát akkoriban még több volt, mert abból, a mi akkor volt, mindenesetre sok elveszett. (Derültség. Mozgás balfelöl. Halljuk! a jobboldalon.) Mondom, egy 26 éves fiatal embernek prepotencziájával törtem pálczát magamban ezen egész eljárás felett és azt gondoltam, hogy mire való itt agrárius védvámokkal szúrni ki a közönség szemét, mikor a kenyérterményekből is olyan tetemes kiviteli feleslegünk van, mint a minő akkor volt. Hiszen méltóztatnak rá emlékezni, hogy a közös vámteriilet kivitele körülbelül épen a 80-as évek derekán és második felében kulminált, akkor volt legnagyobb. S azután mit láttunk ? Beállott egy pár év alatt fordulat, hogy a közös vámterület, a hol épen akkor egy rohamosabb iparfejlesztési epochán mentünk keresztül, elfogyasztotta jóformán teljesen Magyarország buzafeleslegét, ugy hogy épen azon kritikus években, 1891/92-től 1896-ig, a midőn a nemzetközi piaczon a legborzasztóbb árredukczió állott be a búzára nézve, ezen védvám legalább tetemes részében érvényesülhetett; az árreláczió a magyarországi búzaárak és a külföldi búzaárak között épen azon védvámok behatása alatt lényegesen módosult, és merem állítani, hogy ez egyik legfontosabb faktora volt annak, hogy a megrázkódtatásoknak ezen esztendeit a magyar mezőgazdaság több csapás nélkül, mint a mennyit igy is elszenvedett, át tudta élni. Ne felejtsük el tehát soha, hogy egy olyan gazdasági területtel való kapcsolatról van szó, melynek normális viszonyok között nyersterményekben való fogyasztása állandóan emelkedik ugy, hogy maga azon időszak alatt is, melyre a vámszerződés megköttetik, a vámszövetségnek a becse a magyar mezőgazdaság szempontjából előreláthatólag fokozódni fog. Lázár Pál: Többet is fogunk termelni. Gr. Keglevich István: Már megint jön a bölcseség. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek ! Ha az urak zajongnak, kénytelen leszek névszerint megnevezni a képviselő urakat. Tessék meghallgatni a szónokot, (Zaj.)
