Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-18

158 18. országos ülés 1905 május 5-én, pénteken. Gr. Tisza István miniszterelnök: De, t. ház, itt ismét találkozunk egy sajátságos félreértéssel és egy sajátságos váddal. A mai gazdasági helyzetről azt mondják, hogy nyersterményeink a külföldi piaczokról kiszorultak. A mi nyersterményt termel egy ország mezőgazdasága, az mind el fog adatni, az mind fog eladót találni, az nem szorulhat le a piaczről, mert azt el kell adni annak, a ki termelte. A Kérdés csak az, hogy minő árak mellett és minő feltételek alatt. (Ugy van! a jobboldalon.) Már most nagyon természetes dolog, hogy ha egy gazdasági területnek van egy védett rayonnal bíró piacza és elhelyezheti a maga terményeit ezen védett piaczon aránylag jobb feltételek mellett, akkor nem fog kimenni azon terményekkel olyan piaczokra, a hol meg kell küzdenie az amerikai versenynyel, annak egész intenzivitásával, de vevőt fog találni azon rá nézve kedvező piaczon. (Ugy van! a jobboldalon.) Nem szorulnak tehát ki a külföldről a mi terményeink, hanem a közös vámteriilet beifogyasztása erősbödvén, képes mind jobban és jobban felszívni és elfogyasztani a mi mezőgazdaságunk terményeit és mind kisebb meg kisebb része ezeknek a terményeknek jut abba a kényszerhelyzetbe, hogy a külföldi piaczokon keressen vevőt magának. (Ugy van! a jobboldalon.) Az ideális czél, a mely felé törekedni kellene, az volna, hogy mezőgazdaságunk összes terményeivel kiszoruljunk a külföldi piaczról, a mint ezt a képviselő urak mondják. Búza Barna: Hogy örökre gyarmata maradjunk Ausztriának! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ennek a közbeszólásnak — már bocsánatot kérek — de ahhoz az okoskodáshoz, a mit mondtam, igazán semmi köze nincs. (Tetszés a jobboldalon.) A czél tehát, a mely felé törekedni kell, az, hogy lehetőleg mezőgazdaságunk összes terményei olyan piaczon találjanak vevőt, a melyen a külföldi, az amerikai, az orosz és a többi versenynyel szemben védelemben részesülünk. (Ugy van! jobb felöl.) Ez a szituáczió és ebből kifolyólag a közös vámterületnek fontossága Magyarország jól felfogott érdekeire nézve nagyobb és erősebb ma, mint valaha volt a múltban, és pedig két okból. (Halljuk! Halljuk!) Először azért, mert a verseny a világpiaczon mind jobban és jobban kiéleződik és az egyes fogyasztási területek védvámrendszere folytán a versenyben való résztvétel mind nagyobb és nagyobb nehézségekbe ütközik, másfelől pedig azért, mert az osztrák piacznak fogyasztási fontossága ránk nézve nagyobb, mint volt tiz évvel ezelőtt és valószínűleg nagyobb lesz tiz év múlva, mint ma. (Ugy van! jobb/elöl. Zaj.) Tökéletesen áll tehát az, hogy a minő fontossággal bir a közös vámterület fentartása Magyarországra nézve, legalább is — mondom, legalább is és ezt nem szónoki floszkulus gya- I nánt mondom — olyan fontossággal bir annak fentartása az osztrák iparra nézve, mert ha áll w, hogy Magyarország mezőgazdasága rá van szorulva arra. hogy egy védett területen helyezhesse el piaczait, épen annyira áll ez az osztrák ipar termékeire nézve, a melyek a világversenyt egyenlő feltételek mellett meg nem állhatnák a német, angol stb. iparral szemben, az osztrák iparnak virágzása szintén ahhoz a feltételhez van kötve, hogy cserében a mezőgazdasági termékeknek Ausztriában adott előnyökért mi is előnyt biztosítsunk az osztrák ipar termékeinek. (Ugy van! jobb felöl.) És, t. ház, a különbség e tekintetben még abban rejlik, hogy Magyarországon a külön vámterület felállítása egy mélyreható krízist hozna ugyan elő, (Mozgás és zaj a baloldalon és a középen.) óriási szenvedéseket idézhetne ugyan elő, (Mozgás és zaj a baloldalon és a középen.) és — ezt közbevetőleg jegyzem meg, de ne felejtsük el — (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ezek az átmeneti gazdasági szenvedések örök időre tartó sebeket üthetnének rajtunk a nemzeti politika szempontjából . . . (Mozgás a baloldalon és a közéfen) Eitner Zsigmond: Az eddigi szenvedések meglátszanak a telekkönyvekben! (Ugy van! a baloldalon. Halljuk! jobb felöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ... de azért Magyarországon mégis létezhetnék az a remény, hogy a külön vámterület hatása alatt fejlődnék ki ipar az országban és talán egy emberöltőnek hosszú szenvedései és megrázkódtatásai után.., (Mozgás a baloldalon és a középen.) Udvary Ferencz: Három esztendő alatt! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... hasznát látnák ennek nem azok, a kiké ma Magyarország földje, mert azok kevés kivétellel nem fogják az átmenet megrázkódtatásait elbírni, hanem azok, a kiké akkor lesz Magyarország földje, a kik talán gazdaságilag boldogulhatnak. (Ugy van! Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a baloldalon.) De h^gy fog akkor kinézni a magyar nemzeti politika, azt gondolja meg mindenki, a ki szivén viseli Magyarország jövőjének sorsát. (Mozgás. Zaj a baloldalon és a középen.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Kérem, most igazán nem szakithatom félbe előadásomnak fonalát, majd ráérünk erre máskor is. (Halljuk! Halljuk!) Az bizonyos, hogy az iparfejlesztésnek kilátásai kedvezőtlenebek a közös vámterület mellett, mint a külön vámterület eseti-ben legalább látszólag. Az kétségtelen, hogy egészen más nehézségekkel kell megküzdenie a fejlődő uj iparnak akkor, ha az egy más fejlettebb állam ipari versenyének van bizonyos mértékben kitéve, mint hogyha az illető gazdasági terület a maga fejlődő iparát védvámokkal veheti- körül. Méltóztassanak azonban azért meggondolni, hogy először is öntudatos közgazdasági politika mellett, ha I lassabban és nehezebben is, de annál biztosab-