Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.
Ülésnapok - 1905-14
102 14. országos ülés 1905 április Ik-én, pénteken. a hogy kiesett, ha a szabadelvűpárt többségben került volna vissza a magyar törvényhozás termébe, mit tett volna? Én a magam bőrén és az általam igazaknak vallott elveket hirdető munkásbarätaim bőrén is láttam, hogy mire képes a hatalmon levő szabadelvűpárt és igy el tudom képzelni, hogy ha többségben jutottak volna vissza az urak, mily erőszakosságot követtek volna el azokkal szemben, a kik az ő eljárásukat nem helyeselték volna és nem helyeslik ma sem. Nagyon rossz alkalmazásban hivatkozott tehát a gróf ur a túloldal lovagiasságára. Itt nincs sző lovagiasságról, hanem a jognak és igazságnak győzelemre juttatásáról. (Igaz! a baloldalon.) A sajtószabadságot is megemlítettem, és annak illusztrálására, hogy a most is kormányzó szabadelvűpárt hogyan kezelte Magyarországon a sajtószabadságot, itt is kénytelen vagyok legelsősorban a szoeziáldemokrata sajtóról 'szólni, mert talán ezzel egyedül történt meg Magyarországon az az elítélendő és hallatlan dolog, hogy a sajtószabadság törvénybe iktatása után annyi évtizeddel üres oldalakkal jelentek meg az újságok azzal a felirattal, hogy: »elkoboztatott*. A mikor ily tények bizonyítják, milyen volt az a kormányzat, a melynek élén állott gróf Tisza István, akkor, t, miniszterelnök ur, ne méltóztassék arra hivatkozni, hogy ez a kormány többet tett a nép javára, mint az előző kormányok valamennyien. A t. miniszterelnök ur. kitérve arra a tegnapi kellemetlen kis leleplezésre, a melyet Eötvös Károly t. képviselő ur mondott el itt a képviselőházban, arra ugyanis, hogy Perczel Dezsőt, a ház volt elnökét 8000 koronás nyugdiján felül még 7000 és egynéhány száz korona nyugdíjban volt szíves részesíteni, azt mondotta, hogy igenis jogos volt ez az eljárás már azért is, mert — szószerint igy mondotta — oly férfiúval szemben alkalmaztatott, a ki áldozatkész, buzgó és önzetlen közszolgálatot teljesített. (Zaj a baloldalon.) Beszéde további folyamán gr. Tisza István azt mondotta, hogy ez a méltányosság egy erre minden tekintetben méltó férfiúval szemben gyakoroltatott. (Mozgás a baloldalon.) Egy hang a baloldalon: Le kell fotografálni! Hentz Károly: Mutogatni fogjuk! Mezöfi Vilmos: Az előttem szólott t, képviselőtársaim eléggé megmondták, hogy mily érdemes férfiú volt az a Perczel Dezső, a ki a házelnöki méltóságot arra használta fel, hogy akaratnélküli eszközzé sülyedjen egy az abszolutizmus felé hajló kormány kezében, a mely hatalmát és tekintélyét arra használta fel, hogy az ellenvéleményben levő népképviselők fékentartására, szólásszabadságuk elfojtására kiszolgált csendőraltiszteket hozott a képviselőház termébe. De én más tényt is tudok a volt házelnök úrról, tudom azt a tényt, a melyet elkövetett 1897/98-ban, a mikor mint belügyminiszter a legkíméletlenebb üldözést folytatta Magyarországon amaz elnyomott szegény páriák ellen, a kiknek egyetlen bűnük csak az volt, hogy egy darab kenyérrel többet akartak a maguk számára kiküzdeni. Ez nem lehet elitélendő bün, és azokat, a kik ezt békés módon tették, békés módon akarták kívánalmaikat, követeléseiket megvalósítani, azokat belekergették, belehajszolták zendülésekbe, hogy azután ezeket elfojtván a szuronyok erejével, büszkén hivatkozhassanak arra, hogy »a veszélyes agrárszocziálista forradalmat sikerült nekünk, nagy államférfiaknak eltiporni«, Ez a belügyminiszter, Perczel Dezső ur volt ki lövetett, a ki a falvakban pirosra festette magyar embereknek vérével azt a földet, a mely annak a szegény népnek nem jólétet, csak nyomorúságot szerzett. Ez a belügyminiszter volt az, a ki ostromállapotot hirdetett ki fél Magyarországon, a ki elkövette azt a hallatlan dolgot, a mely szégyenére vált Magyarországnak a külföldön, hogy lefényképeztette a betörők albuma számára azokat a férfiakat, a kik a szoeziáldemokrata eszmék és igazságok alapján akartak harczolni az elnyomott munkásnép javára. Vészi József: De melyik kabinet tette azt? Nem a Tisza-kabinet! (Zaj és felkiáltások balfelöl: Perczel Dezsőről beszéli) Mezöfi Vilmos: Vészi József képviselő ur, a ki iránt én, mint tollforgató ember, nagy tisztelettel vagyok, talán emlékezni fog arra, hogy épen ő volt egyike azoknak, a kik abban az időben felkeresték Perczel Dezsőt és az igazságügyminisztert, ha jól emlékszem, egy nagyobb küldöttség keretében, hogy tiltakozzanak előtte ama jogtiprás, amaz igazságtalanság ellen, hogy többek közt az én szerény személyemet is lefotografáltatta Perczel Dezső belügyminiszter a betörők albuma számára. Vészi József: Csak azt konstatálom, hogy ez a Bánffy-kabinet idejében történt. (Nagy zaj és felkiáltások- balfelöl: Perczel Dezső tettel) Csak kiegészítettem a históriai igazságot. (Zaj.) Elnök: Ne tessék zavarni a szónokot. (Zaj.) Csendet kérek, Olay képviselő ur! SVÍezöfi Vilmos: És engedjen meg nekem a t. képviselőház, hogy olvasván Perczel Dezső képviselő urnak életrajzát a Sturm-féle »Országgyüíési Almanach«-ban, a hol többek között azt a mondatot is olvastam; »az ő erélyes fellépésének sikerült Magyarországon a szocziálizmust teljesen kiirtani«, azt az elégtételt vehessem magamnak, hogy én, egyike a kiirtottaknak, a meggyalázottaknak, a lefotografáltaknak, innen a képviselőház padjairól mondjam meg Perczel Dezső képviselő urnak, hogy nem sikerült neki a szoeziáldemokrata eszmék kiirtása, mint a hogy nem sikerült neki az az elitélendő csúnya merénylet sem, a melyet Magyarország törvényhozóival szemben követett el. (Egy hang a baloldalon: De a nyugdija sikerült! Zaj a baloldalon és a középen.)