Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

14. országos ülés 1905 április 14-én, pénteken. 103 Mélyen t. képviselőház i Rövid felszólalásomnak végére értem volna, mert a mi felszólalásra késztetett, ezúttal tisztán volt, hogy a t. miniszterelnök urnak bebizonyítsam azt, hogy az ő dicsekvését és öntelt kijelentéseit nem fedik a tények és hogy akkor, a mikor ilyen szocziális nyomorúság uralkodik az országban és mikor épen ő volt az, a ki valamennyi 67-es kormány közül leginkább fojtotta el az egyesülési és gyülekezési jogot és a sajtószabadságot, s minden jogát annak a népnek, a mely helyzetének javítására törekszik: neki van legkevésbbé joga ilyen fennen hangzó dicsőítéseknek az elmondására. Igen t. képviselőház! Ugyané kormányzat életének utolsó napjaiban bámuló tanúi vagyunk annak, hogy mily sok érdemes férfiú született ezen a szép Magyarországon, hogy hány érdemes férfiú van e hazában, a kit felfedezni egyedül a miniszterelnök urnak sikerült és a kiknek érdemeit épen ő neki kellett megjutalmazni, emelvén őket nemesi rangra, bárói rangra és grófi rangra is ... . (Igaz ' Ugy van! a baloldalon). Okolicsányi László: Az érdemeiket csak ő ismeri, más senki! Mezöfi Vilmos: De nem törődöm e sok nemessel és báróval, a kiket ennek a boldog Magyarországnak ajándékozott ez az ideiglenes lemondott kormány, a mely kormány oly szomorúan panaszolja itt, hogy elmenne, de nem lehet. (Derültség balfelöl.) Azonben e kormány még egy utolsó ténykedésében is, eltekintve a grófi, bárói és nemesi rangra való emelésektől, — a mit én nem fájlalok és a mivel nem törődöm, mert nekem tökéletesen mindegy, ha Tisza miniszterelnök minden férfiút gróffá vagy báróvá tesz — hanem törődöm igenis azzal .... B. Kaas ivor: Hogy hová lett a pénz érte? (Derültség a baloldalon.) Az közpénz, az nem magánpénz, a miért tette, (Zaj a baloldalon.) Elnök (csenget): Tessék a szónokot meghallgatni, t, képviselő ur! SVÍezöfi Vilmos: . . . hanem törődöm igenis azzal a rendelettel, a mely a napokban látott napvilágot és a mely méltó betetőzése ezen kormány jogtipró rendelkezéseinek és tetteinek. (Ralijuk! Halljuk a baloldalon.) Egy rendelet jelent meg a napokban, a mely azt mondja ki, hogy minden olyan vállalkozó, a ki állami vagy városi munkát, tehát közmunkát végez, abban az esetben, ha munkásai az ő vállalataiban sztrájkra lépnek, a legmesszebbmenő elnézésre és méltánylásra tarthasson számot ugy a kormánynál mint a törvényhatóságoknál, vagyis ne legyen köteles a kikötött időre szállítani azt a munkát. Én nem tudom, hogy a képviselő urak milyen felfogásban vannak ebben a dologban, az én felfogásom azonban, igen t. miniszterelnök ur és kereskedelemügyi miniszter ur, az, hogy a tőke és a munka küzdelmében — mert ez a nagy küzdelem feltétlenül fennáll — az államhatalomnak ugy beleszólnia, hogy az amúgy is hátrányban lévő elnyomott munkát támadja és a tőkét védje, istápolja, annak meg nem engedett előnyöket adjon, nem szabad. (Egy hang a középen: Francziaországban tanulta!) A kizsákmányoló tőkének és az elnyomott munkásosztálynak küzdelmét látjuk az egész modern világban, de olyan rendeletről egyetlen országban sem tudunk, a mely azt mondaná, hogy én a tőke képviselőit részesítem meg nem engedett előnyben, szemben a kiéhezett, egy falat kenyérért küzdő munkásnéppel szemben. Végre el kell érkeznie annak az időnek is, a mikor Magyarország törvényhozása belátja, hogy a fontos, általam távolról sem kisebbített közjogi kérdéseken kivül vannak még más fontos kérdések is, (Igaz! Ugy van!) a melyeknek helyes megoldásán épülhet fel egyedül Magyarország népének jobbléte, boldogsága és szabadsága. (Helyeslés.) Elérkezett, t. képviselő urak, az az idő, hogy ez a törvényhozás is komolyan foglalkozzék a tőke és munka nagy ellentéteivel, kérdéseivel és ezeket az ellentéteket ne ugy oldja meg, a hogy ez a kormány tette, hogy a tőkének adjon túljogot, túlhatalmat, hanem ugy. hogy minden résznek adassék meg a maga igazsága. De ebben a küzdelemben — én ezt vallom — a munkásnépnek van egyedül igazsága, mert mindeD, a mi van, a mi létezik, a munkásnak, a munkaerőnek munkájából származik, és épen azért azt a munkást kell védeni, nem az elnyomó, kiszipolyozó tőkét. Ezért én, t. képviselőház, kárhoztatom ennek a kormányzatnak azt az eljárását, hogy életének utolsó napjaiban még szükségesnek tartotta egy ilyen rendeletet kibocsátani. Talán ezt is választási kortesszolgálatok jutalmazásáért tette, vagy talán egy csomó dúsgazdag tőkepénzes gyáros kedvéért, hogy megadta nekik azt az engedményt, hogy akkor, ha munkásaik egy darab kenyérrel többet követelnek tőlük, egyszerűen kidobhassák valamennyit, mert hiszen nekik nem batáridőre keli elkésziteniök azt a munkát, a melyet vállaltak! Felszólalásom végére értem. t. képviselőház, azzal a kijelentéssel, hogy Eötvös Károly képviselőtársam kárhoztató és elitélő javaslatát elfogadom és magamévá teszem. (Elénk helyeslés és éljenzés balról és a középen.) Hammersberg László jegyző: Darányi Ferencz ! Darányi Ferencz: T. képviselőház! (Felkiáltások : Holnap! Holnap!) ígérem, hogy rövid leszek. (Halljuk! Halljuk !) Eötvös Károly t. képviselőtársam indítványát elfogadom. Elfogadom a már felhozott indokoknál fogva és azon indokoknál fogva is, a melyeket bátor leszek felhozni. (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot meghallgatni.