Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

Í4. országos ülés 1905 lyel ő azt elhalmozza, hát megkérdezem a t. miniszterelnök úrtól, hogy nem tudja-e azt. hogy épen a Magyarország közállapotairól szóló jelentésben, a melyet minden évben kiad az összkormányzat, vannak olyan adatok, a melyek azt bizonyítják, hogy pl. az elmúlt esztendőben Magyarországon közel tízezer árverezés történt, s ugyancsak az elmúlt esztendőben több ezer önálló kisgazdának földjét és kis házikóját árverezték el, (Egy hang balfelöl: Az nem baj, csak Perczelnek legyen nyugdija!) a mi azt bizonyítja, hogy pusztul az állam- és nemzetet fentartó magyar parasztság, a melyet pedig fentaríani és védeni kellene, a melynek jólétét emelni kellene. E helyett azt látjuk, hogy a nép koldusbotra jut és kivándorol az országból, és azt látjuk, — a mi szintén elijesztő, szomorú tény — hogy az ország nagy részében elharapózik az egygyermek-rendszer. (Mozgás jobbról,) Ez a nevetés, mélyen t. túloldal, méltán sorakozik ahhoz a gyönyörű kijelentéshez, a melyet gróf Keglevich István. az önök képviselőjének ajkairól hallottam, a mikor azt mondta, hogy ő nem helyesli a november 18. és deczember 13 iki cselekedeteket azért, mert nem sikerültek. Ehhez a czinikus és nagyon gyenge erkölcsi alapon nyugvó kijelentéshez méltán sorakozik ez a nevetés akkor, a mikor az országnak egy képviselője a magyar nép tűrhetetlen nyomorúságát sorolja fel és felsorolja azt a nagy átkot, a melyet én az egygyermekrendszerben látok, a mely azt bizonyítja, tanúsítja és igazolja, hogy oly nehéz ebben az országban a munkálkodó nép megélhetése, hogy kénytelen csuaya és elítélendő eszközökkel odahatni, hogy a születendő gyermekek számát apaszszaés kevesbbitse. (Ugy van/balról.) De talán más téren való működésükből meríti a t. miniszterelnök ur azt a jogát, hogy fennen dicsekedjék elért kormányzati munkásságának eredményeivel? Hogy ha a magyar nép megélhetésének, a magyar nép nyomorának megszüntetését illetőleg nem is tudott ez a kormányzat hasznosat és jót alkotni, talán az eszményi igazságok és szabadságok terén cselekedett valami jót? (Halljuk! Halljuk! balfelöí.) Én erre a kérdésre is tagadólag vagyok kénytelen válaszolni. Magyarországon, t. képviselőház, 1867 óta egyetlenegy kormány sem tisztelte valami nagyon az állampolgároknak egyetlen szabadságát és jogát, a melyet pedig minden országban tiszteletben tartanak: az egyesülési, a gyülekezési jogot ós a sajtószabadságot; de egyetlenegy kormány nem élt vissza ugy a népnek türelmével, a törvényhozás elnézésével a gyülekezési és egyesülési jog, valamint a sajtószabadság terén, mint épen ez a kormány. B. Kaas Ivor: A vasúti sztrájk! Mezöfi Vilmos: Ez a kormány cselekedte azt meg, hogy rendeletet bocsátott ki, a mely rendeletnek értelmében Magyarországon egész vármegyék vannak, a hol egyetlen népgyűlést április lh~én, pénteken. lül sem vesznek tudomásul a szolgabirák. Ilyen vármegye pl. Arad vármegye. Egy hang balról: Ott csinálják a vértanukat! Mezöfi Vilmos: Igaz, hogy ezt a jogtipró, a gyülekezésnek, az egyesülésnek szabadságát ilyen csúnya és gyalázatos módon eltipró rendelkezést azzal védik, szépítik ós mentegetik, hogy hiszen csak szocziáldemokratókról van szó. Egy hang a középen: És a néppártról! Mezöfi Vilmos: Én ugyan kétségbevonom és tagadom azt, hogy egy alkotmányos országban, a melynek törvényei az ország minden lakosára egyenlően kell hogy kiterjedjenek, (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a közében.) hogy egy olyan országban a véleményekkel és felfogásokkal szemben legyen szabad a törvényeket megsérteni vagy azokat _máskép magyarázni. (Ugy van! a baloldalon.) Én tagadom és kétségbevonom azt, hogy Magyarország szocziáldemokrata érzésű és meggyőződésű lakosságával, polgáraival és munkástömegével szemben másképen szabad alkalmazni az egyesülési és gyülekezési jogot, mint az ország bármely más polgáraival szemben. (Elén), lielyeslés. Ugy van! a baloldalon és a közepénk Sümegi Vilmos: Ez a liberalizmus! Ez a szabadelvűség! Kubik Béla: Szalonkocsin járnak korteskedni. A jándékba kapott szalonkocsin ! Mezöfi Vimos: Különösen az ezen oldalon ülő pártok t. tagjainak figyelmét hivom fel arra a veszedelemre, a mely e gyakorlatból származik akkor, ha ezt a gyakorlatot nem ostorozzuk, meg nem fojtjuk, lehetetlenné nem teszszük. Mert a mit ma a t. képviselő urak ott a túloldalon és a szabadelvű kormányzat 67 óta meg mernek termi a szocziáldemokratákkal szemben, azt holnap, mihelyt alkalom lesz rá, bizonyára meg fogják tenni a 48-as elveket valló polgárokkal szemben is! (Igaz! Ugy van! a baloldalon és a középen. Felkiáltások: Már meg is tették!) Olay Lajos: De a nemzetközi szocziálistákkal paktumban van az államtitkár ur! Azzal jól vannak! Leszkay Gyula: Kihasználják őket mi ellenünk! (Ugy van! a baloldalon.) Olay Lajos: Kihasználják őket mi ellenünk! (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak párhuzamos beszédeket tartani. (Halljuk! Halljuk!) Mezöfi Vilmos: Ennél a kérdésnél megint csak rátérek a t. túloldal vezérszónokának, gr. Keglevich István képviselő urnak szavaira, a ki többek között, hivatkozván az e padokon ülő képviselők lovagiasságára, azt mondotta, hogy nem szép és nem illik bukott kormányt, kisebbségben levő pártot ily módon pellengérre állítani. Nem szószerint így mondta, de ez volt értelme felszólalásának. Tisztelettel kérdem a túloldalt, és Keglevich gróf urat, vájjon, ha a magyar nép ítélete nem igy esett volna ki, mint