Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

lí. országos ülés 1905 április lí-én, pénteken. y9 nácskozásokat; felteszi a kérdést és kimondja a határozatot. A jegyzőkönyvet, miután az hitele­síttetett, aláirja. Őrködik a csend és a házi ügyrend megtartása felett, felügyel a ház összes választott tisztviselőinek és kinevezett hivatal­nokainak eljárására és működésére.* Mit láttunk a november 18-iki ülésen és azt megelőzőleg ? (Halljuk! Halljuk! a 'bal­oldalon.) Dániel Gábor képviselő ur lényegileg egy indítványt terjesztett be határozati javaslat alak­jában, holott azt mint külön indítványt a ház­szabályok 112. §-a szerint kellett volna elbírálni és azt e végből az inditványkönyvbe bejegyezni, hogy napirendre tűzése és tárgyalása iránt a ház intézkedhessek. 0 azonban azon indítvány kapcsán, melyet a miniszterelnök ur a házsza­bályok revíziója végett kiküldendő 21-es bi­zottság iránt tett, egy határozati javaslatot terjesztett elő, az elnök azt engedte becsem­pészni és mint ilyet azután határozat erejére is emelte. Kétségtelen tehát, hogy az elnök már e tekintetben is házszabályellenesen járt el. De házszabályellenesen járt el az elnök akkor is. a midőn elkövette a november 18-iki bűnös cse­lekményt, mert hiszen akkor még nem volt joga a vitát berekeszteni, minthogy szólásra többen voltak felírva, s azonkívül még több képviselőt a zárszó joga is megilletett. Az elnök azonban mindezt semmibe sem vette, a vitát egyszerűen bezártnak nyilvánította és a határozatot kimon­dotta. Tudjuk, t. képviselőház, hogy az elnöki állás semleges állás, mert hiszen a pártok felett áll. Az elnöknek a politikába avatkozni nem lehet mindaddig, a míg az elnöki széken ül. Ezzel szemben kétségtelen tény, hogy Perczel Dezső házelnök az elnöki székben egyszerűen pártérdekeknek lépett szolgálatába. (Igaz! Ugy van! a haloldalon,) Tény tehát az is, hogy mikor ő a házszabálysértést és törvénytelenséget el­követte, a házszabályok világos parancsa ellenére cselekedett és visszaélt azzal a bizalommal, mely­lyel őt a képviselőház megtisztelte. (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) Sümegi Vilmos: Bizott a penzióban! Kubik Béla: Meg is jutalmazták a czin­kosok ! Buzáth Ferencz: A királyi ügyész vizsgála­tot indított azon képviselők ellen, a kik deczem­ber 13-án a darabantok ki verésében részt vet­tek. A királyi ügyész a képviselők ezen eljárását ugy fogta fel, mint büntetendő cselekményt. És hogy azok a képviselők nem vették el büntetésüket, azt a büntetést, melyet Tisza István miniszterelnök ur az ellenzéknek szánt, a mikor golyót és akasztó­fát emlegetett: ez tisztán és kizárólag a nem­zet Ítéletének volt a következménye, (Ugy van! Ugy van! bálfelöl.) mert ha a nemzet máskép itélt volna, akkor azon képviselőknek, a kik a deczember 13-iki eseményekben részt vettek, bizonyára más lett volna a sorsuk. De hát a puska visszafelé sült el. A nem­zet elitélte az önök eljárását. És most nekünk, mint a nemzet többsége letéteményesének köte­lességünkké van téve, hogy önöket ezen eljárá­sukért felelősségre is vonjuk. Es ezt most meg is teszszük. (Helyeslés balfelöl,) Nem akarjuk mi önöket börtönbe juttatni, . . . Darányi Ferencz: Pedig megérdemlik! Kubik Béla : Odavalók pedig ! Buzáth Ferencz: . . . nem akarunk vád­inditványt tenni, mert én azt tartom, hogy vád­indítványnak ebben a kérdésben helye nincs, minthogy ez a kérdés itt a parlamentben követ­tetett el és igy itt a parlamentben kell ezért elégtételt venni. Azonkívül, ha vád alá helye­zési indítványt adnánk be, nem a képviselőház, hanem egy, a parlamenten kivül álló bíróság gyakorolná az ítélkezést, T. képviselőház ! Nagyon könnyedén is lehet venni ezt a rosszaló vagy megrovást tartalmazó indítványt. Mi azonban ezt ugy fogjuk fel, mint régen, a mikor a hazaárulók homlokára sütöt­ték a hazaárulás bélyegét. Hát mi is rásütjük, t. miniszterelnök ur és volt házelnök ur, az önök homlokára a hazaárulás bélyegét. (Ugy van! Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Hentz Károly : Hazaárulók! Buzáth Ferencz: Ezt a bélyeget önökről az idő sohasem fogja lemosni és a t. miniszter­elnök ur ezzel a bélyeggel járhat büszkén, fel­emelt fővel, a mint azt tegnap emiitette. A fel­emelt főt, mihelyt a hatalomról leszorult, senki sem fogja tekintetbe venni, s azután fogja érezni a nemzet eme sújtó ítéletét. T. ház! Ezen kérdés kapcsán felmerült egy másik kérdés és ez az, hogy Perczel Dezső ház­elnök nyugdiját 8000 koronáról felemelték 15.000 koronára. Nem kívánok annak a kérdésnek tag­lalásába belemenni, hogy volt-e jogos igénye Per­czel Dezsőnek arra, hogy nyugdija felemelését kérje. Nem mehetek bele ebbe azért, mert az aktákat nem ismerem. De akár volt joga, akár nem, egy bizonyos, s ez az, hogy a november 18-iki és a deczember 13-iki eset után elvesz­tette minden jogosultságát arra, hogy ilyen igény­nyei felléphessen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Vakmerőség kell ahhoz, hogy a minisztérium Perczel Dezsőnek ezt a kérelmét honorálta. Erre nem lehettek feljogosítva azon miniszterek, mert czinkostársai voltak Perczel Dezsőnek azon csele­kedetében, a mely fölött a nemzet sújtó ítélete illette őket. Még kevésbbé volt, illendő és helyes hogy ezt a kérdést egyenesen a király palást­jával fedik. Azért is leghelyesebb volna indít­ványozni, hogy a nyugdíjazásra vonatkozó ok­mányok tétessenek a ház asztalára. De nem teszem ezt, hanem csupán azt a kérdést intézem a t. miniszterelnök úrhoz, nyilatkoztassa ki, hogy Perczel Dezső nyugdíjaztatása január 26-ika előtt vagy után történt-e? Csupán ezt kellene tudni. Ha később történt, akkor evidens, hogy itt Per­czel Dezsőnek azt az eljárását jutalmazták, a 13*

Next

/
Oldalképek
Tartalom