Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

98 ík. országos ülés 1905 juk, hogy alkotmányunk micsoda óriási veszedelemben forgott, kötelességünk minden egyes alkalmat megragadni arra, hogy alkotmányunk sülyedő hajóját a pusztulás veszélyétől megóvjuk. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ez az a pont, t, ház, a melyben, noha pártjaink politikai felfogás tekintetében különböznek is egymástól, mindnyájan egyet kell hogy értsünk, hogy alkotmányunkat, hazánk eme szentelt oltárát minden veszélytől megóvjuk, azt a maga tisztaságában és erejében fentartsuk, mert népünk erkölcsi és anyagi boldogulásának ez képezi egyetlen biztos alapját, a melyen azután a magyar nemzeti államot is kiépíthetjük és nemzetünket nagygyá és hatalmassá tehetjük. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Én ebben a tekintetben megnyugvással konstatálhatom, hogy a nemzet megnyilatkozása a legutolsó választás alkalmával megjelölte azt a hazafias irányt, a melyben nekünk működnünk kell, a mi annál inkább megnyugtató ránk nézve, mert csak a közel múltban a magát szabadelvűnek nevező párt és kormány, valamint a ház t. elnöke egyenesen gyilkos merényietet intéztek alkotmányunk ellen. Tettüknek rugója nem volt semmi más, mint a hatalmi erőszak és az Önkény tovább való fentartása, hogy egy korrumpált rendszerben kényük-kedvük szerint kormányozhassanak. Kubik Béla: Nyugdijakkal ! Buzáth Ferencz: Hatalmi vágyuktól elvakitva, elég vakmerőek voltak azt hinni, hogy alkotmányunk leigázásában nekik a nemzet segédkezet fog nyújtani; arra számítottak, hogy a liatalom tekintélyével és eszközeivel szemben, a melyek a múltban mindig oly erősnek és félelmesnek bizonyultak, a nemzet igazi, alkotmányos felfogását nem lesz képes érvényre juttatni. És mi itt az ellenzéki oldalon, nem tagadjuk, aggodalommal tekintettünk a jövő elé, nem azért, mintha csak egy perezre is kételkedtünk volna abban a tekintetben, hogy népünk igazi hazafias érzése, alkotmányos felfogása lelkületével elválaszthatatlanul össze ne volna forrva, hanem azért, mert a 35 éves kormányzati rendszer, a mely a maga kormányzati erejével a nemzetet valósággal fogva tartotta, megakasztva a gondolatszabadságnak megnyilatkozását, békót verve a közszabadságra, felidézve a társadalmi és erkölcsi bajokat, az országot valósággal az anyagi romlás útjára vive, a bátor szókimondókat ugyanakkor mellőzéssel és üldöztetéssel sújtva, a mikor támogatóinak bőven juttatott rangokat,

5 kitüntetéseket és mindennemű anyagi előnyöket, nem tudtuk, hogy képes lesz-e ez a nemzet a hatalommal szemben olyan ellenállást kifejteni, hogy az igaz alkotmányos felfogás_ győztesen kerül ki a választási küzdelemből. (Élénk helyeslés a baloldalon.) S ime, t. ház, a nemzet Ítélete elhangzott, megmozdultak a kunyhóknak szegény és elhagyott április ií-én, pénteken. lakói, s a választási küzdelembe belevitték hazafias lelkesedésüket, a melylyei elitélték az önök politikájának egész rendszerét, a melylyei önök alkotmányos szabadságunkra egyenesen rabbilincset szántak. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) A nemzet széttépte ezt a bilincset, a mely a trónbeszéd egyenes felhívására nyilatkozott meg. A trónbeszéd idevonatkozó passzusa a következőképen hangzik (olvassa): »A közelmúlt tapasztalatai arra indították a képviselőház nagy részét, hogy a házszabályok reformjának kérdését tűzze napirendre, s az ebből kifejlődött küzdelmek oly vál: ságos helyzetet teremtettek, melyben a jelen országgyűlés munkaképességének helyreállítását nem lehet többé reményleni. Ezen helyzetben alkotmányos kötelességünknek tartjuk, hogy alkalmat adjunk az állásfoglalásra a nemzetnek. Teszszük ezt bizalommal eltelve a nemzetnek alkotmányos intézményeihez való ragaszkodása és hagyományos politikai bölcsesége iránt. Király és nemzet egyetértése és kölcsönös bizalma állította helyre a zavartalan alkotmányos élet föltételeit. S a nemzet szabad intézményeinek zavartalan, sikeres működése tette lehetővé a békés fejlődésnek mögöttünk álló áldásos korszakát. És ha most ez intézmények működése belső okokból akadályokba ütközik, a nemzetre hárul a feladat, hogy kinyilvánítsa akaratát. Ezen oknál fogva kormányunk előterjesztésére az 1901. évi október 24-ére összehívott országgyűlésnek korábbi feloszlatását határoztuk el.« Tehát egyenesen a kormány előterjesztésére oszlatta fel a Felség az országgyűlést, még pedig azért, hogy a nemzet nyilatkozzék ebben a kérdésben. A nemzet nyilatkozott és ha a t, szabadelvíípárt e nyilatkozat daczára még ma is fentartja azt a régi álláspontját, a mely a házszabály és a szólásszabadság ellen irányul, akkor egyenesen szembehelyezkedik a korona felfogásával, tehát inkonzekvens lesz önmaga iránt. Konzekvens akkor volna, ha a nemzet Ítélete után magát annak alávetné és elismerné, hogy helytelenül járt el. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nagyon természetes, hogy most, a mikor az ellenzék többségre került, ha+ályon kívül helyezte és a ház naplójából törölte azt a cselekedetet, a mely a lex-Daniel-féle törvényjavaslat elnöki határozatában kimondva lett. De ezzel csak a dolog tárgyi részét intézte el. Maradt azonban a dolognak személyi része is és pedig az, hogy azok, a kik alkotmányellenesen jártak el, bűnhődjenek, már pedig kétségtelen, hogy részesek voltak ebben a cselekedetben a szabadelvűpártnak a vezére, a miniszterelnök és a háznak akkori elnöke, Perczel Dezső, a kit elnöki működése teljesítésében a házszabályok határozott intézkedései kötnek. így nevezetesen a 250. §. azt mondja (olvassa): »Az elnök a ház határozata szerint megnyitja és eloszlatja az ülést, kitűzi a najnrendet, s azt a házban kifüggeszteti, — Előadja a beadványokat; a szabályok értelmében vezeti és bezárja a ta-