Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

Ih. országos ülés 1905 április ík-én, pénteken. 95 dij. De ha a miniszter vagy államtitkár hosszabb szolgálati idejénél fogva, vagyis azért, mert tiz éven túl szolgált, az általános szabályok szerint — tehát az előző szakasz szerint — magasabb nyugdíjra tarthat igényt ngy ő, mint özvegye az általános szabály alá esik, s a 24, illetőleg a 38. §-ban megállapított 8000 frtot kapja.* Az indokolás maga kétségtelenné teszi tehát, hogy tévedt a t, miniszterelnök ur és a minisztertanács, a midőn Perczel Dezsőnek be nem számitható szolgálati ideje alapján nyugdiját felemelte, (Nagy zaj a baloldalon.) De hát igaza van a t, miniszterelnök urnak, a törvény megengedi, hogy kegyelmi utón az előfeltételek bizonyos hiánya pótoltassék, s az illetőnek a nyugdíj folyó äittassék. A törvény rendelkezései értelmében ez lehetséges, ezt világosan megmondja a törvény 62. §-a. Ezt azonban az illető miniszter felelősségére és a minisztertanács felterjesztésére a felség határozatilag dönti el. Itt tehát egy feiségdöntésről van szó, olyan felségdöntésről, a mely a koronának joga volt. Ez az egy kétségtelen. Azonban, hogy a minisztertanács és annak intézkedéseért elsősorban felelős szakminiszter, a belügyminiszter ur mennyire nem tartotta szem előtt a törvényt ós annak íntencziójái, kitűnik a törvényjavaslat 62. szakaszára vonatkozó indokolásból. (Olvassa): »A törvényben foglalt kedvezőbb intézkedések általában véve mellőzhetővé fogják ugyan tenni a kivételes kegydijak engedélyezését, mindazonáltal a törvény kedvezőbb határozniányai daczára fordulhatnak elő esetek, hogy kegydijak engedélyezését méltányossági és humanitási szempontok sérelme nélkül megtagadni nem lehet.« így pl. a törvény egyáltalában nem intézkedik az állami alkalmazottak nagykorú árváinak segélyezéséről, ha keresetképteienségük. s teljes elhagyatottság uk teszi is a segélyezést indokolttá. (Zaj a baloldalon.) Igaz, hogy november 18-ika után többé az elnöki székbe be nem ülhetett, sőt az uj választás után még elnökjelölt sem lehetett Perczel Dezső. De azt hiszem, nem ezt tartotta a t. kormány szem előtt, midőn a nyugdijat kegyelemből megadhatónak vélte. De még rigorózusabb ebben a tekintetben a pénzügyi bizottság, a mely. midőn a javaslatot beterjesztette, a 62. szakaszban körülírt kegyelmi jogra vonatkozólag a következő kijelentést veszi be az indokolásba (olvasat): »A 62. §-t újra szövegeztük. De ha kivételes esetek tekintetbevétele elől nem is zárkózunk el, e §. végső passzusában korlátot véltünk felállitandónak a nyugdijak engedélyezésével pyakorlandó kegyelmi tényekre nézve, mert a szolgálat rövid idejű félbeszakításából való elnézést méltányosnak tartjuk mi is, de nem szeretnénk ezen túlmenni és kegyelemből emelni látni még a kivételes esetek számbavételén túl is 'a nyugdijat.« Tehát nem méltányossági kiterjesztést engedett meg a törvényhozás ezen intenczió és kifejezett akarat szerint, hanem olyan elkerülhetetlen esetekre gondolt, mikor az illetőnek nincs egyáltalán nyugdíjjogosultsága és ő maga, vagy a mennyiben meghalt, özvegye és családja rá van utalva a nyugdíjra, hogy életszükségleteit fedezhesse. Tehát nem az volt a czél, hogy ő Felségének különleges jog adassék arra, hogy bármely esetben nyugdijat állapithasson meg, mikor a törvényes feltételek fenn nem forgnak, hanem az, hogy legszigorúbb magyarázat mellett ott, a hol ez minden tekintetben indokolt, a hol a családról van szó, legyen a kegyelmi jog gyakorolható. Azt gondolom, ezek szerint teljesen kétségtelen az, hogy a t. miniszterelnök urnak az az indokolása, hogy a méltányosság tekintetei nagyon helyesen alkalmaztattak és a törvény rendelkezése szerint a törvényhatósági szolgálatban eltöltött ideje Perczel Dezsőnek joggal vétetett számításba, nagy tévedés, mert a törvénynyel szemben azt számbavenni nem lehet. (TJgy van! ügy van! a baloldalon.) És csodálatos, miután már miniszter lenni megszűnt a volt elnök ur 1899-ben, csak most jut eszébe, hogy nyudijának a felemelését kérje. Hát hiszen, ha ez illette, november 18-ika előtt is illette, miért nem folyamodott akkor, miért nem állapították meg akkor? A nexus tehát megvan a november 18-iki cselekmény és ezen intézkedés, a nyugdijfelemelés között és ez az egyetlenegy esemény, mely a tegnapi napon merült felszínre, indokolttá teszi, hogy Eötvös Károlynak különben is szelíd indítványát elfogadjuk. Felmerül az a kértlés, hogy, miután ennek az ügynek megvizsgálása elől kitérnie a parlamentnek teljes erkölcsi lehetetlenség, miért nem adok én be a párt nevében indítványt arra nézve, hogy ez megvizsgálás tárgyává tétessék. Erre röviden csak annyit jegyzek meg, hogy nem nyújtok be indítványt azért, mert a törvényhez csatolt indokolásnál és a dolog termé szelénél fogva is ezen kegyelembői folyósított nyugdíjra vonatkozólag az állami számvevőszék jelentést köteles adni a háznak, és a törvényhozás ellenőrzési, felügyeleti jogát fogja majd gyakorolhatni akkor, mert kell, hogy a ház ezzel a kérdéssel a maga idejében tárgyilagosan, higgadtan, komolyan foglalkozzék. Meg vagyok győződve, hogy foglalkozni is fog. és pedig azzal az erkölcsi czélzattal, melynek megvalósítása becsületbeli kötelesség. T. képviselőházi Nálunk Magyarországon szerencsétlen állapot az, hogy a királyi hatalom túlságos kiterjedése következtében a király minden néven nevezendő akarata érvényesülhet az egész vonalon, azonban megfordítva a nemzetnek nem áll módjában saját akaratát a királyi hatalommal szemben érvényesíteni még akkor sem, ha az a köztudatban, az ország közönségének meggyőződésében találja is gyökerét és alapját. Hát, t. képviselőház, ilyen körülmények között a magyar alkotmány szempontjából csak