Képviselőházi napló, 1905. I. kötet • 1905. február 17–junius 21.

Ülésnapok - 1905-14

94 í4. országos ülés 1905 április Ik-én, pénteken. egyetlenegy ellenállási eszköz van, a passzív rezisztenczia álláspontja, mert hiszen a nemesség részére biztosított, a nemzetre átszármazott, az aranybullában kimondott fegyveres ellenállási jogot, mint méltóztatnak tudni, a koronázási hitlevél, a mely törvényeink közé van iktatva, hatályon kivül helyezte, megszüntette. Végzetes hiba volt a magyar törvényhozástól, hogy akkor, a midőn minden irányban kiterjesztette a királyi hatalmat, sőt olyan jogok gyakorlatát is eltűrte, a melyek törvényileg nem biztosíttattak a nemzet részéről, egyidejűleg nem történt gondoskodás arról, hogy a nemzeti akarat is hatályosan érvényesülhessen akkor is, ha összeütközésbe jönne a királyi akarattal. Pedig erről igen egyszerűen lehetett volna gondoskodni. Ott van, t. képviselőház, a 'norvég törvényhozás, a mely, hogyha háromszor megszavaz valamely törvényjavaslatot, harmadszor nem is kell hogy azt a fejedelem szentesítse, törvényerőre emelkedik e nélkül is, és azt a minisztert, a melyik annak végrehajtásáról nem gondoskodik — mint már többször előfordult — egyszerűen bíróilag elítélik. (Ugy van! balfelöl.) T. képviselőház! Gondolom, kétségbevonhatatlan igazság az, hogy sem egyesek, sem testületek, sem hatóságok, tovább megyek, trónok, de még országok sem állhatnak fenn erkölcsi alap nélkül. Ha bármelyik az erkölcsi alapot nélkülözi, annak romba kell dőlnie. Miután, t. képviselőház, a törvényhozás által kell hogy biztosittassék a nemzet számára az erkölcsi alap, nekünk törekednünk kell arra, hogy mindaz a folt, mindaz a szenny, a mely közéletünket, s az erkölcsi tekinteteket is érintette, bepiszkította, eltávolíttassák és egy úttal a cselekvény kárhoztatásban és elitélésben részesüljön. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Ebből indulva ki, én Eötvös Károly indítványát elfogadom. (Zajos helyeslés és éljenzés a baloldalon. A szónolcot számosan üdvözlik.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Justh Gyula foglalja el.) Elnök: Áz ülést újból megnyitom. A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! A Kossuth Ferencz t. képviselőtársam által beadott indítvány tárgyalása alkalmával elmondtam azon indokokat, a melyeknél fogva az obstrukezió és az obstrukezió elleni rendszabályok kérdésének beható vitatását a jelen pillanatban sem szükségesnek, sem czélszerűnek nem tartom. Ugyanezen indokoknál fogva tartózkodni fogok most is attól, hogy a dolog lényegébe belemélyedjek és ha érintem a kérdést, ez mindössze azért történik, mert az előttem felszólalt t. képviselőtársam előadásában | olyan ténybeli tévedés van, a melyet helyreigazítás nélkül nem hagyhatok. (Halljuk.

1 Halljuk!) A t. képviselő ur azt állította, hogy mi házszabályreviziót és pedig olyan házszabályrevíziót kívántunk, melynek folytán 50 képviselő a vita bezárását kívánhatta volna, kívántuk azért, hogy a közgazdasági és katonai kérdésekben megakadálypzzuk a nemzeti ellenállást. Ezzel szemben legyen szabad egyszerűen száraz és közismeretű tényekre utalnom. Az a házszabályjavaslat, a mely az 50 képviselő kivánatától függő klotürt tartalmazta, az az u. n. Danielféle indítványban volt, a mely taxatíve sorolta fel azon folyó ügyeket, a melyekre hatályban állott volna, és egyenesen kijelentetett magában az indítványban, de kijelentetett ismételten az akkori képviselőház többségének álláspontja gyanánt, hogy az állandó és végleges házszabályreform, a melyet szükségesnek tartunk az érdemleges tanácskozásokra vonatkozólag, a klotür behozatalát nem kívánja, (Ugy van! jobbfelöl.) tehát a viták szabadságát sem a közgazdasági kérdésekben, sem a katonai kérdések tekintetében korlátozni nem akarja; (Ugy van! jobbfelöl.) annyira, hogy nagyon sokan olyanok is, a kik a november 18-iki eseményeket helytelenítették és a kik e miatt ellentétbe kerültek a szabadelvűpárttal, nagyon sokan olyanok is a pártnak a házszabályreform tartalmára vonatkozó álláspontjában lényegileg osztoztak és csak a keresztülvitel módjára nézve jöttek különbözésbe a párttal. (Felkiáltások a baloldalon: Csak a forma!) A mi a keresztülvitel módját illeti, én ismétlem, most a dolgok részleteibe mélyedni nem kívánok; csak egyszerűen egy kérdést teszek fel minden elfogulatlanul gondolkozó embernek. Ha egy országnak olyan szerencsétlen törvénye volna, a mely a törvény megváltoztatását ahhoz köti, hogy húsz képviselő se szavazzon az ujabb törvény ellen, s ha azután egy ilyen országban hosszú időn keresztül mindig kerülne húsz, vagy húsznál több képviselő, ki a nemzeti akarat érvényesülését meggátolná, (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon: Hiszen a nemzet ellen csinálták ! Micsoda szuppozicziő! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Kérem ón egész általánosságban egy teoretikus, akadémikus kérdésről beszélek, Egy ilyen országban bizonyára... (Nagy zaj a baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Kubik Béla: Nagyon felnyílott a szájuk! Gr. Tisza István miniszterelnök: Egy ilyen országban bizonyára azt tartaná a közvélemény, — és joggal — hogy az alkotmányosság megmentése volna az, hogyha ezen törvényes rendszabályon túltenné magát a törvényhozás és megváltoztatná a törvényt akkor is, ha kénytelen megszegni azt a dispozicziót, hogy az uj törvény semmis, ha húsz, vagy húsznál több képviselő annak ellene szavaz, mert annyira evidens, hogy itt a forma ellentétbe kerül az alkotmány