Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-526

526. országos ülés 1905 január 3-án, kedden. 61 sziveiben pedig ezt szinte lehetetlenné teszi. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az én jogi felfogásom pedig az, hogy az országgyűlésnek feloszlatása a jelenlegi körülmények között az 1867 : X. t.-ezikkel ellenkezik. (Igaz! "Ugy van! a szélsobaloldalon.) Az 1848: IV. t.-czikknek 6. §-a azt az elvet állapította meg és iktatta alkotmányunkba, mint az alkotmánynak egyik biztositékát, hogy a király az országgyűlést az előző évi számadások átvizsgálása és a következő évi költségvetésnek megállapítása előtt fel nem oszlathatja. Midőn az alkotmánynak tényleges szünetelése után a király és nemzet közti kibékülésre, megegyezésre került a sor, az 1848. évi IV. t.-czikk 6. §-a azok közé a pontok közé tartozott, a melyeknek megváltoztatását a király mint az alkotmány tényleges helyreállításának feltételét kívánta. Mindenki tudja, hogy a nemzet ezzel szemben a jogfolytonosság elvéhez ragaszkodott, nem zárkózott el az 1848-iki törvények némely pontjának módosítása előtt, de követelte előbb azoknak tényleges helyreállítását. Végül létrejött a megegyezés, és ez a megegyezés az 1867 :X. t.-czikkben talál kifejezést. Az 1867: X. t.-cz. nem állítja helyre a királynak feltétlen feloszlatás! jogát, hanem azt mondja: »Minthogy az évi költségvetésnek országgyülésileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed s ujabb megállapítás és megajánlás nélkül adót kivetni és behajtani nem lehet, oly esetben, midőn ő Eelsége az országgyűlést bármi okból előbb feloszlatja, vagy annak üléseit előbb elnapolja vagy berekeszti, mint a befejezett számadások beadása és a jövő évi költségvetésnek előterjesztése a minisztérium által teljesíttetett s az országgyűlésen e tárgyak iránt határozat hozathatott volna: sz országgyűlés még azon év folytán és pedig oly időben ossz ^hívandó, hogy mind a befejezett számadások, mind a jövő évi költségvetés az évnek végéig országgyülésileg tárgy altathassanak.« Ez, gondolom, egészen világos. A mi alkotmányunk — és a mennyire az én tudomásom terjed, a mi alkotmányunk a monarchikus alkotmányokban e tekintetben egyedül áll — korlátozza a király feloszlatási jogát, mert azt mondja, hogy a mennyiben a költségvetés megállapítása előtt oszlatja fel ő Felsége az országgyűlést — most csak a költségvetésről akarok beszélni — köteles az uj országgyűlést oly időben összehívni, hogy a jövő évi költségvetés — ismét csak erről beszélek — megállapítható legyen. Ebből világosan következik az, hogy mikor pedig ez a föltétel nem teljesíthető, akkor a feloszlatási jog nem létezik. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Ez mindeddig, mondhatom, pártkülönbség nélkül a magyar politikusok és közjogászok túlnyomó többségének annyira közfelfogása volt, hogy az első eset alkalmából, midőn a Bánffy-miniszterium ex-lexbe jutott, a feloszlatás expédiense közmegegyezéssel, általános felfogás szerint kizártnak tekintetett, és azok előtt is, a kik előttem meg nem fogható, de tiszteletreméltó indokokból más jogi meggyőződés alapján állanak, mindig az a felfogás lebegett, a melynek Andrássy t. barátom itt kifejezést adott, hogy ha tényleg valaki más értelmet tulajdonit is ennek a törvénynek — aminthogy nem vagyok képes felfogni, hogyan tulajdoníthat más értelmet — mégis politikai értelemben véve bűnt követ el, ha a királynak oly tanácsot ad, melynek végrehajtását a nemzetnek egyik nagy része az alkotmány megszegésének tekinti, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Már most ezzel az okoskodással szemben csak két utón kísérelhető meg, nem mondom ennek megczáfolása, hanem annak bebizonyítása, hogy az a jelenlegi esetre nem alkalmazható. Az egyik, azzal röviden végzek, állana abból a fogásból, hogy az 1867 : X-ik tör vény czikk arról beszél, hogy oly időben hívandó össze az az országgyűlés, hogy a jövő évi költségvetés . . . Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez a lényeg, ez nem fogás! (Zajos ellenmondás a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások jobbról: De ugy van!) Kubik Béla: Szivák rabulisztikának nevezi! Szilágyi Lustkandlnak nevezi az ilyen okoskodást! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert: E szerint az országgyűlés feloszlatása valamely évnek, mondjuk az 1904-ik évnek, deczernber 31-én nem törvényes, törvényileg meg nem engedett, de elég megvárni az 1905-ik év hajnalát, hogy akkor törvényesen eszközölhető legyen, mert ettől a pillanattól fogva a következő év már nem 1905, hanem 1906. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Megvallom, nagyon csodálom, hogy a túloldalon mutatkozó bizonyos jelekből észlelem, hogy ennek a felfogásnak ott hivei vannak. (Zaj.) Bocsánatot kérek, hanem közjogi biztosítékot képező törvényeknek magyarázatával ekkép eljárni, a mint nem hiszem, hogy^ előkelő ügyvéd egy bagatell ügyben eljárna: (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) ez előttem meglepő. De ha iljen felfogással mégis találkozom, akkor bátor vagyok figyelmeztetni a ratio legisre. A ratio legis magában a törvényben ki van fejezve ezekkel a szavakkal (olvassa): »Minthogy az évi költségvetésnek ors/ággyülésileg történendő megállapítása mindig csak egy évre terjed s ujabb megállapítás s megajánlás nélkül adót kivetni s behajtani nem lehet« . .. Krasznay Ferencz: Ez a premissza! Gr. Apponyi Albert:... tehát a ratio legis, az ok, mely miatt ez a kötelező feltétel köttetett a törvény által a feloszlatási jog igénybevételéhez, a volt, hogy a budgetmegszavazás, hogy a költségek, az adók felajánlása tekintetében szünet be ne állhasson, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ugy hogy egész nyilvánvaló a ratio legis-bői, hogy a legközelebbi