Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-526

[•a 526. országos ülés 1905 január 3-án, kedden. érnek költségvetése alatt mást, mint a még meg nem szavazott legközelebbi költségvetést nem lehet érteni, mert hiszen csak nem lehet egy évet átugrani, nem lehet az 1906-iki költségvetést tárgyalni és azalatt 1905-ben megajánlás nélkül adókat beszedni^ vagy pedig az állami gépezetet megállítani. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez az okoskodás, t. képviselőház, senkit a világon kapaczitálni nem fog, . . . Krasznay Ferencz: Gyenge elméket igen! Gr. Apponyi Albert:... és én valóban sajnálom, hogy midó'n közjogi biztosítékot képező törvényről van szó, midőn olyanról van szó, a mi 1867-ben a király és nemzet közt létrejött megegyezésnek egyik sarktótele volt, midőn a királyi és nemzeti jogok elhatárolásának mesgyéjén, tehát a legkényesebb területen vagyunk, akkor ilyen törvénymagyarázatokkal iparkodnak magukat a dolognak lényegén, a magyar közjognak lényegén, a magyar közjogi garancziák egyik legfontosabbikán túltenni. B. Kaas Ivor: Az abszolutizmust behozni ! (Derültség a jobboldalon) Gr. Apponyi Albert: Sokkal fontosabb volna az az ellenvetés, a mely abból indulna ki, hogy a képviselőház egyetlen pártjának, talán még többségének sem állana jogában a feloszlatási jog igénybevételének útjába mesterségesen akadályokat görditeni és talán erre a szempontra való tekintettel történt is az, hogy a miniszterelnök az ellenzéket felszólította, hogy a czélba vett feloszlatásnak törvényes eszközölhetése végett az indemnitásnak megszavazása elé akadályokat ne gördítsen. Én e felett ma nem akarok vitatkozni, hogy milyen körülmények között . . . (Zaj a baloldalon,) B. Kaas Ivor: Fogás volt! (Zaj.) Gr. Apponyi Albert: Annyit, a mennyi a jelen helyzetre vonatkozik, erre a pontra nézve is el fogak mondani, de teoretikus vitatkozásba nem akarok bocsátkozni a felett, hogy egész általánosságban akár a képviselőháznak a maga egészében, akár a képviselőház egyik részének, akár a képviselőház többségének vagy kisebbségének minő alkotmányjogi kötelességei vannak és hogy ezeknek az alkotmányjogi kötelességeknek megszegése ezen tényezők részéről minő kivételes jogokat adhat esetleg a királynak. Erről, mondom, vitatkozni nem akarok általánosságban. Nem egyszerű ez a kérdés sem, mert a végén nem az ellenzék, nem a kisebbség tartozik arról gondoskodni, hogy a háznak olyan munkabeosztása legyen, a mely ilyen kényszerhelyzeteket a királyi katdomra nézve ne teremtsen, (Nagy zaj és élénk derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Hallatlan!) és már ebből a szempontból is egy olyan kormány, a mely a parlament tanácskozásait akként vezeti, (Derültséf/ jobbfelöl.) hogy az egész őszi ülésszakot szükség nélkül egyéb tárgyakkal foglalja el, és azután az év utolsó napjaiban lép az ellenzék elé ily felhívással, már ebből a szempontból is az a kormány, mely ekkép vezette a parlament ügyeit, nem volna arra feljogosítva, hogy a beálló zavarokért a felelősséget másra hárítsa. (Igaz! Ugy van! a középen és a baloldalon.) De nem ez a lényeges. A dolognak lényege az, hogy a kormány és a háznak elnöksége a november 18-án történtek által önmagát olyan helyzetbe hozta, hogy semminemű alkotmányos kötelesség teljesítésére felhívást intézni senkihez jogosítva nincs, (Elénk helyeslés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) és az a lényeges továbbá, a mit erről a helyről már egyszer elmondottam, hogy a feloszlatásnak és az uj országgyűlés öszszehivásának bevallott czélja az, hogy a november 18-án történt elnöki enuncziáczió és az azzal proklamált érvénytelen házszabály erőszakosan keresztülvitessék, (Mozgás a jobboldalon. Zaj a bal- és szélsőbaloldalon.) mely u. n. házszabály alkalmazása, nem egyéb, mint a jogrendnek folytonos megsértése, a jogosulatlan erőszaknak folytonos alkalmazása... Münnich Aurél: Az obstrukczió nem az? (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldahn.) Gr. Apponyi Albert: Én csak azt válaszolom Münnich Aurél t, képviselőtársamnak, hogy a ki azt veti közbe, hogy az obstrukczió nem jogosulatlan eszköz-e, azzal e felett nem akarok disputálni, (Felkiáltások a -jobboldalon: Ahá! Halljuk! Halljuk!) hanem annak csak annyit mondok, hogy ha valamely kormány, vagy bármely tényező a ház feloszlatásának eszközlését tőlem, vagy a párttól, melyhez tartozni szerencsém van, vagy az egész ellenzéktől kéri azért, hogy a jövő országgyűlésen obstrukcziőt lehessen gyakorolni, mi ugyanezen az alapon ebből a ezé)hói megtagadnók a feloszlatás elősegítését. (Elénk helyeslés a bal- és szélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon. Egy hang a szélsőbaloldalon : Ez magas nekik, ezt nem értik!) Gabányi Miklós : Szepesi felfujt! Debreczeni kolbász akar lenni! (Halljuk! Halljuk! Zaj, Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: A midőn tehát a jelenlegi körülmények között és a legközelebb előfordult tények által maga a kormány teremtett olyan helyzetet, a mely az ellenzékre nézve alkotmányjogilag tiltja, hogy ily czélból való feloszlatásnak megkönnyítéséhez hozzájáruljon, mert az kooperáczió volna a törvényszegésre, a jogszegésre és az erőszak folytatására, akkor ezért a helyzetért a felelősség nem azokra háramlik, a kik a jogot védik, r hanem azokra, a kik a jogot megtámadják. (Elénk helyeslés és taps a a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ennek folytán, t. képviselőház, bármi történjék e házban ma, bármi történjék a királyi várpalotában holnap, ha tényleg berekesztetik az országgyűlés ő Felsége által, nekünk nem marad egyéb hátra, mint ezen tény ellen, mint alkotó