Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-526

60 526. országos ülés 1905 január 3-án, kedden. dályoznak. Midőn tehát ezen közvetlenül bozzám intézett kérdésre válaszolnék, mindenekelőtt elismerésemet és köszönetemet fejezem ki azért, (Zajos felkiáltások a szélsobaloldáion: Ne köszönjön semmit!) hogy egész kritikáját a kormány ellen intézte, és nagyon kérem a t. képviselő urakat, hogy méltóztassanak ezen, vezérük által adott jó példa mellett megmaradni, (Zaj a szélsobaloldáion.) bárminő véleményben legyenek a képviselő urak. (Folytonos zaj a szélsőbáloldalon.) Lengyel Zoltán: Nem maga esküdött meg! A király esküdött meg! Darányi Ferencz: Királyi hitlevél! B. Kaas Ivor: A törvényben van! (Folytonos zaj.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a miniszterelnök urat csendben meghallgatni. (Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Először is legyenek nyugodtak a képviselő urak, mert én is megesküdtem és eskümet meg is tartom. (Derültség a szélsobaloldáion. Felkiáltások: Hazaárulói) Másodszor elementáris alapelve a magyar alkotmánynak, (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) hogy a végrehajtó hatalmat a király a felelős minisztérium közbenjöttével és felelőssége mellett gyakorolja. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) A minisztérium, a kormány igenis felelős a korona minden tényeért. Ezt a, felelősséget vállaljuk is, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) és szívesen nézünk szembe bárminő megtámadtatással. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsobaloldáion.) Holló Lajos: Récsey Ádám is azt mondta! Gr. Tisza István miniszterelnök: Szívesen nézünk szembe bárminő megtámadtatással, még ha szerintünk teljesen méltatlan és alaptalan is. De nagyon kérem a t. képviselő^ urakat, ne ragadtassák magukat oly térre (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldáion.) a hol ellentétbe jönnek a miniszteri felelősség nagy elvével (Igaz ! TJgy van ! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ellentétbe jönnek a magyar nemzet érzelmi világával is. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldáion. Elnök csenget.) A t. képviselő ur azt mondja, (Halljuk! a baloldalon.) hogy szélső irányt képvisel ugyan ő, de lojális irányt. Teljesen igaza van és legyen róla meggyőződve, hogy akár innen, akár más helyről, én is mindig hirdettem azt az igazságot, hogy Magyarországon antidinasztikus párt nincs. (Igaz! Vay van! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldáion.) Kubik Béla: De ilyformán lesz, tudja! (Nagy zaj.) Ön megteremti! Visontai Soma: Megteremti biztosan! (Nagy zaj. Elnök csenget.) A dinasztia legnagyobb ellensége ő, Tisza István. Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni. (Nagy zaj és közbekiáltások a szélsobaloldáion.) Pozsgay képviselő urat másodszor rendreutasítom. Gr. Tisza István miniszterelnök: Igenis, állitottam mindig és állítom ma is, (Zaj. Elnök csenget.) hogy Magyarországon pártkülönbség nélkül lojális hűséggel viseltetik a király iránt mindenki. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak arra kérem a t. képviselő urakat, hogy ezen nagy igazságot ne engedjék elhomályosítani. (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Megcsalja az egész országot! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ne engedjék elhomályosítani az által, hogy pártjuk egyes tagjai oly allűröket, oly operettszerű forradalmár szerepet vesznek fel, (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldáion.) a mely e nagy igazság elhomályositására alkalmas. A mi magát a dolog érdemét illeti, a kormány abban a jogi meggyőződésben van, hogy az 1867: X. t.-cz. értelmében a feloszlatás joga a koronát ma megilleti. (Zajos ellenmondás a bal- és a szélsobaloldáion. Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Kubik Béla: Nem igaz, hazudik! (Nagy zaj. Derültség jobbfelöl. Elnök csenget.) Krasznay Ferencz: Olvassák el Szivák Imrének, a budapesti ügyvédi kamara elnökének könyvét! Gr. Tisza István miniszterelnök: A kormány abban a meggyőződésben van, hogy amidőn azt a tanácsot adia a koronának, hogy éljen alkotmányos jogával, (Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldáion: Abszolutizmus!) a kibontakozás legalkotmányosabb eszközéhez nyúl. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ez az indok vezette a kormányt eljárásában és ennek folytán nyugodtan vállalja érte a felelősséget. (Igaz! TJgy van! Hosszantartó helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldáion.) Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán! Gróf Apponyi Albert képviselő ur kér szót. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldáion.) Gr. Apponyi Albert: T. képviselőház! A t. miniszterelnök urnak most elhangzott beszédére néhány észrevételt tennem kell, ezt szoros alkotmányos kötelességemnek tartom. Abban a tekintetben a mi felfogásunk egyezik és ennek az egyetértő felfogásnak korlátait én bizonyára el nem fogom hagyni, hogy a királynak tényeiért a felelősség az ő alkotmányos tanácsadóit illeti és alkotmányjogilag csupán a tanácsadók vonhatók felelősségre. Én az erre való figyelmeztetést minden oldalról szívesen veszem és alkalmazkodom hozzá, de ez feljogosít engem arra a viszontfigyelmeztetésre, hogy a királynak felelős tanácsosai ne adjanak ő Felségének oly tanácsot, a mely véghetetlen nehézzé teszi még iskolázott elmékre is ezen alkotmányjogi korlátoknak megtartását, a nagyközönség