Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-526

536. országos ülés 1905 január 3-án, kedden. 59 a király személyét a vitába! (Zaj, Elnök ceenget.) Kossuth Ferencz: Én a király személyét egy szóval sem érintettem, (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsobaloldalon.) Kubik Béla: Az elnök mégis azt mondta! Fogalma sincs arról, hogy miről van szó! (Zaj.) Visontai Soma: Közönséges szervilizmus az elnöki székből! (Zaj, Halljuk! Halljuk! a balés a szélsobaloldalon.) Kossuth Ferencz: Az az intelem, a melyet én egész tisztelettel a túloldalhoz, a kormányhoz és a kormány fejéhez intézek, az, hogy gondolják meg, vájjon alkotmányos monarchiában megengedhető-e az, hogy a kormány olyan tanácsot adjon az uralkodónak, a mely tanácsot ha az uralkodó követ, akkor oly érzelmeket kelt az ország egy részében, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagy részében! ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) még pedig nagy részében, a mely érzelmeket az ország és a korona jól felfogott érdekében a polgárok szivétől mindig távol kellpne tartani. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Visontai Soma: Minden áron miniszterelnök akar maradni! B. Kaas Ivor: Felségsértő miniszterelnök! Lengyel Zoltán: Majd nem fog kaczagni! (Derültség a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: T. ház! Nagyon súlyos az ország mai helyzete. Nagy küzdelem küszöbén állunk és erős meggyőződésem az, hogy semmi szükség sem volt arra, hogy ezt a küzdelmet felidézzék. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Midőn az a végzetes ugrai levél megjelent, akkor teljes csend és béke volt ebben az országban. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) most pedig a kedélyek oly felindulását látjuk, a melyre példát 1867 óta hiá'sa keresünk. Gr. Batthyány Tivadar: A bécsi kamarilla ezt akarja! Kossuth Ferencz: Én, a ki egész életemben soha más czélért nem küzdöttem, mint hazám függetlenségéért; (Elénk éljenzés és taps a szélsobaloldalon.) én, a ki mást nem akarok, mint hazám javát és a ki meg vagyok győződve arról, hogy hazám java nem lehet az, hogy magyar magyar ellen oly szenvedélylyel küzdjön, mint a hogy fog küzdeni most, végtelen fájdalommal látom, hogy ez a küzdelem minden ok nélkül idéztetett fel. (Igaz/ Ugy van! a szélsobaloldalon.) Minden ok nélkül azért, mert béke volt, tehát nem volt szükség a házszabályszigoritást épen most is ily erőszakkal forszírozni; czél nélkül aaért, mert lehetetlenség az, hogy a magyar nemzet szivéből annyira kitéphessék a függetlenség iránti vágyat, (Ugy va

>n • * szélső baloldalon.) hogyne jöjjön vissza ebbe a képviselőházba elég nagyszámú függetlenségi képviselő, a. kik ismét felvehessék a küzdelemnek azt a fonalát ott, a hol azt ma ebben a házban széttépi az erőszak. (Ugy van! a szélsobaloldalon,) Rákosi Viktor: Ott veszszük fel a küzdelmet, a hol elhagytuk! Kossuth Ferencz: Intem tehát az igen t. kormányt és elnökét, midőn az utolsó perez elérkezett, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) és azt mondom, hogy a hatalmi vágyat ne helyezzék az ország érdeke fölé, de tartsák szemük előtt ők is elsősorban édes hazánknak érdekét; (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélsobaloldalon.) tegyék félre ők is személyes érdekeiknek minden legkisebb rugóját, mint a hogy az a párt, a melyet én vezetek, félretette mindig. T, ház! Én teljes lelkinyugalommal, lelkiismeretemnek nyugalmával, felemelt fővel fogom elhagyni ezt a, képviselőházat. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Ámbár egy szélső irányzatot képviselek; fájdalom, hogy ennek az irányzatnak Magyarországon szélsőnek kell lenni, szélső irányzat, de törvényes; (Ugy van! a szélsobaloldalon.) törvényes és lojális; (Élénk helyeslés. Ugy van! a szélsobaloldalon.) azért mégis mindig tartózkodtam a szélsőségektől; de egyben nem engedek sem én, sem az a párt, a mely velem küzd: abban, hogy hazánknak még meglévő jogait teljes erőnkkel megvédelmezzük s a törvénysértésnek ellenálljunk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és abban, hogy fel nem adjuk soha az édes hazánknak jövőjeért, függetlenségeért való küzdelmet. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsobaloldalon és felkiáltások: Éljen Kossuth Ferencz!) Elnök: T. ház! A miniszterelnök ur Inván szólni. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Éljen Kossuth Ferencz!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Midőn ezt . . . Lengyel Zoltán: Mondjon le! (Ugy van! Ugy van! Mondjon le! a szélsobaloldalon.) Pozsgay Miklós: Le a Haynauval! Gabányi Miklós: Még annál is rosszabb! (Folytonos zaj a szélsobaloldalon és felkiáltások: Hazaáruló! Haynau !) Elnök (csenget): Figyelmeztetem Pozsgay képviselő urat, hogy ilyen kifejezéseket ne használjon. B. Kaas Ivor: Ne sértsétek Haynaut! Pozsgay Miklós: Rosszabb Haynaunál! Elnök: Pozsgay Miklós képviselő urat másodszor figyelmeztetem, hogy ne has/náljon ilyen kifejezéseket! (Nagy zaj és felkiáltások a szélsö-_ baloldalon • Igaza volt!) Pozsgay Miklós: Hazaáruló! Elnök: Pozsgay képviselő urat rendreutasítom, miutáD már kétszer figyelmeztettem, (Folytonos zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: A t. képviselő urak vezére direkt kérdést intézett hozzám. Azt hiszem, hogy az ő iránta tartozó tisztelet ellen vétenek, ha a válaszban niegaka-