Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

523. országos ülés 1904 deczember 16-án, pénteken. 37 Hogy nem feleltem a képviselő urnak azonnal beszédének befejezése után, ez azért történt, mert közben megkaptam a deczember 13-iki bűnügyben az idézést, hogy tanúskodjam. Ennek elébe vágni nyilatkozatokkal nem akartam. (Nagy zaj a bal­és a szélsöbaloldahn, felkiáltások: Micsoda bűn­ügy? Mivel tan vádolva? Csenget.) Csendet kérek! Ennek szem előtt tartása mellett a leg­határozottabban jelentem ki, hogy itt darabantok alkalmazva nem voltak, hanem egyszerű terem­szolgák. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldahn, felkiáltások: Ahá! Nem igaz! Most is hazudik! Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Csenget.) Csendet kérek! Nem igazat soha nem mondtam. Nem is tettem mást, mint kötelességemet telje­sítettem az iránt, hogy utasítottam ezen szol­gákat, hogy a képviselő urakkal szemben köte­lességüket el ne felejtsék, (Zaj a bal- és a szélső­baloldalon) el ne felejtsék, hogy mily viselkedést kell tanusitaniok a képviselő urakkal szemben és ügyeltem arra, hogy viszont tettlegességre ne ragadtassák magukat. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Csenget.) Csendet kérek! Rosenberg Gyula képviselő ur személyes kérdésben kért szót. Polónyi Géza; Először Kovácsot halljuk! Rosenberg Gyula: Személyes kérdésben kéjek szót. Báró Bánffy Dezső képviselő urnak (Éljenzés a bal- és a szélsöhaloldalon.) beszéde közben egy könnyen megérthető és megniflgya­rázliató érzés következtében azon közbeszólás tört ki belőlem, szavamra mondom, önkéntele­nül, (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobhfelöl.) hogy: »Az védi az alkot­mányt, a ki fel akarta függeszteni*. Ez a közbeszólás egy súlyos, (Zaj a bal- és a szélső­baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobhfelöl.) haza­fiura talán legsúlyosabb vádat foglal magábaD, és valaki, a ki becsületére és tisztességére fél­tékeny, és én az vagyok, ilyen vádat csak akkor fog emelni, ha erre nézve támpontjai, adatai vannak, a melyek ezen vád alapossága tekinteté­ben jóhiszeműségét bizonyítják. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldahn. Elnök csenget.) Egész röviden és egyszerűen elő fogom adni a tényállást, a melyről én tudomással birok, és abban a tényállásban meglesz az a válasz is, a melylyel Polónyi Géza t. képviselő urnak tartozom arra nézve, hogy: »ha ez igy volt, miért támogatta akkor a képviselő ur.« Báró Bánffy Dezső akkori kormányelnök kormányzásának utolsó idejében történt, hogy hozzám jött valaki . . . (Zaj a bal- és a szélső­baloldalon. Elnök csenget.) Gajáry Géza: El akarják talán tussolni? (Zaj és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldahn .­Dehogy !) Hock János: Gajáry még a bajuszát is ugy idomította akkor! Rosenberg Gyula:.. hozzá tehetem, hogy ha­zafiúi aggodalomtól küldve valaki, a kinek ugy szavahihetőségében, mint abban a körülményben, hogy módja volt azt tudni, a miről engem érte­sített ... (Felkiáltások a bal- és a szélsobcdoldalon: Ki az?) semmiféle kételyem nem lehetett és azt mondta, hogy egy borzasztó dolog készül, (Fel­Máltások a bal- és a szélsöbaloldahn: Ki volt az ?) tervbe van véve az alkotmány felfüggesztése . . . (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldahn.) Elnök (csenget) : Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Sokkal kénye­sebb és fontosabb a kérdés, sem mint hogy a felszólaló képviselő urat közbeszólásokkal zavarni szabad volna. Rosenberg Gyula: ... én nem tudom, mit csináljak, hozzád fordulok, tégy valamit. (Zajos derültség a bal- és a szélsöbaloldahn. Elnök csenget.) Teljesen tudatában voltam magam is annak, hogy sokkal kisebb pont vagyok, mintsem hogy ilyen nagy terveket megakadályozni tudnék, de megtettem azt, a mit hazafiúi kétségbeesésem parancsolt akkor, és elmentem két férfiúhoz, a kiknek módjában volt segíteni. Meg is nevezem őket, az egyik Széll Kálmán volt, (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldahn : Nincs üt!) a másik gr. Tisza István. (Zajos derültség a bal- és a szélsöbaloldahn.) Megmondtam nekik, hogy mi van készülőben; megmondtam nekik, hogy olyan oldalról tudom, a melynek szavahihetőségéről, jól értesülíségéről meg vagyok győződve: megmond­tam, hogy én nem tehetek egyebet, minthogy kér­jem őket: győződjetek meg és lépjetek közbe idejé­ben. Mit tettek, tettek-e valamit, az én reám ne tar­tozik, de annyit tudok, hogy b. Bánffy Dezső nem­sokára rá megbukott és nem volt Magyarország miniszterelnöke. Ez az, a mit mondani akartam. (Helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldahn.) Polónyi Géza: Az obstrukezió buktatta meg ugy-e ? Elnök: Báró Bánffy Dezső képviselő ur sze­mélyes kérdésben azonnal kíván felelni, ha azok a képviselő urak, a kik már előzőleg nyertek engedélyt ebbe beleegyeznek. (Helyeslés.) B. Bánffy Dezső: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk.) Már hozzá vagyok szokva ahhoz, hogy az én miniszterelnökségem idejéből külön­böző tervekről beszélnek, és mindenféle külön­böző terveket, mint vádakat állítanak elő. Hát, t. ház, előrebocsátom, hogy az, a miről Rosen­berg Gjula t. képviselő ur értesült, egyáltalában nem áll. (Nagy zaj és derültség a szélsöbal­oldahn. Elnök csenget.) Az illető ur (Felkiál­tások a baloldalon: Ki volt az?) bizonyosan rém­képeket látott, a melyek nem léteztek. Ugron Gábor: Sokat evett! B. Bánffy Dezső: Kétségtelenül igaz, hogy az alkotmány felfüggesztésének vádjával egy államférfit, egy politikust, egy vezető mi­niszterelnököt vádolni igen nagy dolog; de véde­kezni komolyan csak akkor tartom kötelességem­nek, ha azok a vádak komoly alappal birnak, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldahn.) és nem emeltetnek minden alapot nélkülözően,

Next

/
Oldalképek
Tartalom