Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

38 523. országos ülés 190b deczember 16-án, pénteken. Hanem méltóztatott Rosenberg képviselő urnak két férfiura hivatkozni, a kiket ő állítólag megmozdított abban az irányban, hogy megakaszszák ezt a veszélyes dolgot. Hát én ia hivatkozom egy olyan férfiura, a ki velem együtt akkor a kabinet tagja volt, hivatkozom Lukácsra, a ki most is a kabinet tagja, hivatkozom Erdély Sándorra, a ki a jelenlegi kormányt támogatja, hivatkozom Darányi Ignáczra és Wlassics Gyulára, a kik jónak látták ez idő szerint a kormányt nem támogatni, hanem otthagyni: (Éljenzés a baloldalon.) hivatkozom rájuk . . . (Felkiáltások a baloldalon: Es Dániel Ernő!) . . . Dániel Ernőre is hivatkozom. (Nagy zaj és derültség a bal- és a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Ezek a volt miniszter urak tanúságot tehetnek arról, hogy az alkotmány felfüggesztésének kérdésével a kabinet sohasem foglalkozott, és hogy ha olyan nagyon nagy bűnnek tartották volna azokat az esetleg szigorú álláspontokat, talán az ex-lex állapotba való bemenetelt, — a minthogy akkor volt — akkor otthagyták volna a kabinetet. (Ugy van ! TJgy van! a baloldalon.) De azonosították magukat a kabinettel az utolsó perczig, következéskép nem hiszem, hogy olyan valami tervünk lehetett volna, a mely hazaárulás, nemzetárulás, alkotmányárulás lett volna, Oaök őket nem is vádolják! Különben az alkotmány felfüggesztésének kérdésével egyáltalában sohasem foglalkoztunk; a tanuk — azt hiszem — elég tekintélyesek erre, tessék meghallgatni az általam megnevezett urakat. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassanak higgadtságukat megóvni. A miniszterelnök ur kivan szólni, (Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Miután Rosenberg Gyula t. barátom én rám hivatkozott, kötelességemnek tartom a dologról azt, a mi rám vonatkozik, röviden elmondani. (Halljuk.

1 Halljuk!) Emlékszem rá, hogy t. barátom ezzel az aggodalmával jött hozzám. Ugron Gábor: Ebéd után volt! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én megvallom, — talán emlékezni fog ő is rá — hogy mosolyogva fogadtam. (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Gr. Bethlen Balázs: Ez a komolyság! Gr. Tisza István miniszterelnök: Teljesen hihetetlennek látszott előttem, hogy báró Bánffy Dezső, a kinek akkor az obstrukczióval folytatott harczában lelkem egész erejével részt vettem, egyébre gondoljon, mint parlamenti küzdelemre, a melyet a magyar parlament többségének eljárása által kivan megvívni. Nem is nyilatkozott előttem báró Bánffy Dezső semmi olyan terveiről vagy nézeteiről, és nem avatott be olyanokba, a melyek ezen feltevésemben megingattak volna. Idővel azonban, a mint a harcznak későbbi stádiumába jutottunk, kezdtem észrevenni, hogy báró Bánffy Dezsőnek tulajdonképen a parlamenti küzdelemnek a parlamentben való megnyeréséhez semmi reménye sincs, (Felkiáltások bnlfelöl: Önnek sincs 1 Derültség bafelöl. Zaj, Felkiáltások jobb felől: Majd meglátjuk! Halljuk! Hall rak! Zaj.) hanem arra gondolt, hogy a parlamentet hosszabb időre elnapolja, meg nem szavazott ujonczokat ujonczoztasson és netalán a renitens törvényhatóságoknak önkormányzati, jogát felfüggeszsze. (Mozgás és derültség jobbfelöl. Nagy zaj balfelöl.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, most már harmadszor, szíveskedjenek csendben lenni! Gr. Tisza István miniszterelnök: A mint ezen eszmekörről részint tényekből, részint olyan férfiaknak nyilatkozataiból, a kiknek jól értesült voltában nem kételkedtem, meggyőződést szereztem, azonnal, és pedig, tekintve a kérdés fontosságát, nem csak élőszóval, de Írásban fordultam báró Bánffy Dezsőhöz egy memorandummal, a melynek másolata ma is birtokomban van, (Zaj bal felöl és felkiáltások: Házelnök akart lenni!) a mely memorandumban a legkérlelhetetlenebbül kifejeztem azon nézetemet, hogy a technikai obstrukczióval szemben a többségnek a parlamentben rendkivüli eszközökhöz nyúlnia szabad, (Zaj bal felöl.) de egyúttal hozzátettem azt is, hogy ezen csatának kizárólag parlamenti, a parlamenti többség vagy uj választások általi megküzdését tartom alkotmányosnak és, a menynyiben a kormány bárminő más rendszabályokhoz nyúlna és a parlament elnapolása mellett kívánna eljárni, én a magam részéről ellene fordulok ennek az álláspontnak, megpróbálom a szabadelvűpártban a magam nézetét keresztülvinni, (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk ! jobbfelöl.) a mi a legrosszabb esetben is a pártnak megbontására vezetne és kijelentem és óva intek mindenkit, hogy olyan abszolutisztikus fegyverrel . . . Egy hang (balfelöl): A cselszövő! Gr. Tisza István miniszterelnök: A cselszövő, ugy-e az, a ki ezt az illetőnek magának mondja meg! (Derültség jobbfelöl és felkiáltások: Egy kis fogalomzavar!) ... és kijelentettem azt is, hogy óva intek bárkit is olyan törvénytelen lépések megtételétől .... (Felkiáltások balfelöl: Önt magát is! Derültség balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . a melyek olyan lejtőre vinnék a kormányt és a nemzetet, a hol azután félek tőle, hogy rövid idő múlva az abszolutizmus szuronyai a magyar nemzet legjobbjait találnák szemben magukkal. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Az volt a meggyőződésem akkor is és az a meggyőződésem ma is, hogy ha valaha még az a csapás érné ezt a nemzetet, hogy az