Képviselőházi napló, 1901. XXXI. kötet • 1904. deczember 14–1905. január 3.

Ülésnapok - 1901-523

34 523. országos ülés 1904- deczember 16-án, pénteken. »Az ezen oldalról (a jobboldalra mutatva) nyilvánuló kérést ezennel teljesítem.« Rakovszky István: Gazember! Elnök (csenget): Rakovszky István képviselő urat rendreutasítom. (Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsbbaloldulon: Igenis! Gazember! Gazember!) Ráth Endre: Hazug gazember az is, a ki szolidáris vele! Okmány-hamisító! (Ugy van! a bal-- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Ráth Endre képviselő urat rendreutasítom. (Zaj.) Ráth Endre: Utasítson, a mennyire tetszik. Elnök: Ráth Endre képviselő urat másodszor is rendreutasítom. B. Kaas Ivor: Rendőrökkel őriztetik a parlamentet. Rendőrökkel kell őriztetni Perczeit, (Zaj.) Borbély György: Elég szomorú, hogy vannak gazemberek, a kiktől őriztetni kell. (Hosszantartó mozgás és nyugtalanság.) Kubik Béla: Kérünk csendet. Elnök (ismétélten csenget): Csendet kérek, Polónyi Géza: T. képviselőház! (Olvassa): >Hosszantartó folytonos éljenzés és taps jobb felől. A jobboldalon ülő képviselők felállnak és kiáltják: Elfogadjuk! Elfogadjuk! Szavazzunk! Óriási zaj a bal- és a szélsőbaloldalon*. Már most, t. képviselőház, konstatálnom kell, hogy még e napló feljegyzései szerint is az, hogy mit fogadunk el, mire szavazzunk, a jobboldal részéről sem hangoztattatott. Ha már most az elnök a jobboldalról hozzáintézett kérést (Derültség a bal- és a szélsőbal odalon.) teljesíteni akarta, és ha a házszabályokat legalább el nem felejti, akkor tudta volna, hogy ha már ily csínyt el akar követni, akkor figyelembe kell vennie a házszabály 234. §-át, a mely igy szól: »Legelősíör a központi, majd a külön bizottsági javaslat, s ennek nemiétében vagy el nem fogadtatása esetében az alapul szolgáló javaslat vagy indítvány jön szavazás alá.« A házszabály 234. §-a szerint tehát, ha ő teljesíteni akarta... Gr. Tisza István miniszterelnök: Halasztási indítvány előbbre teendő. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Majd beszélünk a halasztásról is. Habár kizökkentem beszédem menetéből, szívesen reflektálok erre mindjárt. Mondom, hogy az elnöknek előbb az alapul szolgáló indítvány felett kellett volna az ő görbe észjárása szerint is feltennie a szavazást. De nem tette, hanem mit mondott? (Halljuk! .a bal- és a szélsőbáloUalon.) Azt mondta: Elfogadja-e a ház a Dániel Gábor-féle határozati javaslatot, igen, vagy nem ? Rakovszky István: Hát ez nem gazság? Polónyi Géza: Azt hallom a miniszterelnök úrtól, hogy az a javaslat halasztó hatályú volt. Arra, hogy halasztó hatályú- e vagy nem, a házszabályok értelmében külön tanácskozásnak van helye: a kérdés feltevése iránti tanácskozásnak. (Gr. Tisza István feláll helyéről és jobb felé indul. Felkiáltások a bal- és a szélsöbalol dalon: Nem hallgatja meg!) Hiába hivatkozik arra, hogy halasztó hatályú. Hiszen a botrányt csak fokozza az a körülmény, hogy elkövették azt a törvénysértést, hogy azt mondták: itt a miniszterelnök indítványa, erre nézve azt indítványozom, hogy a jövő ülésszakban hozzon felette a báz határozatot. Ez magyarul annyit jelent, hogy ebben az ülésszakban pedig elejti azt az indítványt a képviselőház. Már most hogy lehet a világon olyan parlament, a mely egyik ülésszakról a másikra utalja a határozathozatalt bizonyos indítványok felett, melyeket azonban végrehajtunk egy becsempészett és egymástól el nem választott mondatokból álló javaslattal? Konstatálom, hogy a napló szerint sincs megmondva, hogy a vitát bezárta az elnök, pedig a vitát be kell zárni és a vita bezárása után csak akkor lehet szavazást elrendelni, ha a kérdés feltétetett. Mi azt mondjuk, hogy ilyen kérdésekben hiába appellálnak önök a nemzetre, mert a nemzet jogát mi tiszteletben tartjuk ugyan, de mondják meg, t. uraim, akármit mond a választáson a magyar nemzet, hát bezárta Perczel Dezső a vitát? (Derültség és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Ez a kérdés, t. uraim. Vagy önök a magyar nemzetet is az okirathamisitás bűnrészesévé akarják tenni, hogy az a becsületes magyar ember is tanúskodjék a választásnál önök mellett, hogy Perczel Dezső bezárta a vitát? (Derültség bál felől.) Ez a legvakmerőbb merénylet a magyar nemzet becsülete ellen. A házszabály 213. §-a mit mond? A 213. §. a 210. és 211. §§-ban biztosított szólásszabadságnak megfelelőleg, a mely szerint alkotmányszerüleg minden képviselő a tárgyhoz egyszer hozzászólhat, azt mondja: »Ha szólásra többé senki sincs feljegyezve, az elnök kérdést intéz a házhoz az iránt, hogy van-e szólni kívánó. Ha felhívására senki sem jelentkezik, a vitát bezárja.« (Az elnöki széket báró Feilitzseíi Arthur alelnök foglalja el.) Mielőtt az elnök a vitát bezárja, köteles még kérdést intézni a házhoz akkor is, ha nincsenek feljegyezve szónokok, s csak azután zárhatja be a vitát, ha ezen felhívásra senki szólásra nem jelentkezett. Már most ezzel szemben mik a tények? A tények azok, hogy a ház kérdéses naplójának tanúsága szerint az 1904 november 18-dikának délutáni 4 órájára törvénytelenül hirdetett ülésen a javaslat ellen felszólalók jegyzői tisztjével Kovács Pál jegyző ur volt megbízva. En hozzá a ház szine előtt intézem ünnepélyesen a kérdést, hogy mint a ház egyenesen e czélból megbizott jegyzője, nyilatkozzék aziránt: igaz-e először az, hogy az ezen alkalommal talán még ma is meglévő tábla tanusága szerint fel voltak jegyezve szólásra az előző