Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-512

94 512. országos ülés 1904 november 10-én, csütörtökön. Elnök: Méltóztassanak a szónokot meghall­gatni. (Félkiáltások a szélsobaloldalon: Az elnök zavarja a szónokot! Halljuk! Halljuk! a jobb­oldalon.) Rákosi Viktor: Folyton az elnök beszél! Elnök: Csendet kérek ! Hock János: Nagyon kérem az elnök urat, engedje meg beszédem folytatását. (Derültség a baloldalon.) Pedig nekem most is meggyőződésem, hogy nekünk Széll Kálmán bukása után politikai kötelességünk lett volna kiválni. Megmondom az előzményeket, hogy miért, Mikor Széll Kálmán a kormányszékbe jutott, akkor a nemzeti párt a régi szabadelvű párttal ugy egyesült, hogy a fúzió alakjában egyik pártot sem fogják meg­szégyeniteni azzal, hogy lemondjon programmjá­nak egyes pontjairól, mindegyik tehát önérzeté­nek teljes megtartásával egyesülhet egy bizonyos politikai feladatra, de Széll Kálmán a házban egy programmbeBzédet fog elmondani, erre fel fog állni Horánszky Nándor volt képviselőtársunk, és azt fogja mondani, hogy a Széll Kálmán által kifejtett programra alapján, a személyes garancziákban bizva, belépünk a pártba és támogatjuk a kormányt. Mikor Széll Kálmán megbukott, vége volt a személyes garancziának, vége volt a kormány­zati programúinak is, mert hisz ezt pártprogramra alakjában meg nem állapítottuk, nem állítottuk fel. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég baj volt!) Akkor tehát kötelességünk lett volna Széll Kálmán bukása után vagy egy közös párt­programmban kimondani és biztosítani a mi elveinket, s azután bárminő kormány köteles e programmot beváltani, vagy pedig, ha ezt biz­tosítani nem tudjuk, kötelességünk lett volna egyszerűen kiválni. (Ugy van! a baloldalon.) Én így fogtam fel a dolgot, és magamra nézve le is vontam a konzekvencziát. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) De pártunk régi tagjai közül nagyon sokan biztak még gr. Khuen-Héderváry­ban, sőt ezt a bizalmat az első időben átvitték gr. Tisza Istvánra is. Én előre láttam ezt a veszedelmet, a mely az ő kormányzásából a nemzetre nézve, a mi politikai életünkre nézve kifejlődik, fel is emiitettem ezt, de az én aggá­lyaimat akkor rémlátásnak mondották, és bele­mentek vele a bizottsági tárgyalásba is, és ekként kiköltötték az éretlen tojást, a melyből azóta előkelt a nemzeti jogokat gyilkoló és a nemzeti jogokra kártékony sárkány. (Helyeslés a balolda­lon. Zaj a jobboldalon.) Ez nekem meggyőződésem. Tudom, hogy jó szándékkal tették, de mégis előmozdították ez­által a jelenlegi politikai rendszer megerősödését. Ezen hibát gróf Apponyi Albert később maga is belátta, nemcsak taktikai hibának ismervén el, hanem megragadta egyúttal a legelső kedvező alkalmat, hogy egy inczidensből kifolyólag: a házszabályok módosításának vagy törvénytelen alkalmazásának inczidense folytán kilépjen ab­ból a pártból és a parallel ülések miatt, mint a törvénytelenségek kezdő aktusa miatt, meg­tagadja a közösséget a szabadelvű párttal. Sőt voltak, t, ház, kik vele együtt a szabadelvű párt­ból kiléptek ugyanezen okból, de a kik azután később visszamentek. B. Kaas Ivor: Visszasompolyogtak! (Fél­kiáltások a szélsobaloldalon: Árulók voltak!) Hock János: Már most azt a kérdést inté­zem Nagy Ferencz képviselőtársamhoz és a csoport azon tagjaihoz, a kik kiváltak és azután visszamentek, a kik akkori kiválásukat egysze­rűen a házszabályok erőszakos értelmezésére alapították és igy indokolták meg kilépésöket a szabadelvű pártban és a lapokban is, és a kik, a mikor a miniszterelnök visszavonta a ház­szabályokra nézve sérelmes indítványát, azt mondták, hogy a sérelmek elhárításával jog­czimet nyertek ismét a szabadelvű pártba újból való belépésre, mit szólnak most ezen újonnan tervezett házszabálysérelemhez? (Hosszas, élénk tetszés és helyeslés balfelöl.) Vájjon a következe­tesség teljes ereje nem kényszeriti-e őket arra, hogy, ismétlődvén ugyanazon okok és sérelmek, ugyanazon politikai álláspontot és meggyőződést vallják? (Igaz! Ugy van! bal felöl.) íme, igy lett gróf Tisza István legújabb végrehajtójává annak az évszázados czentralisz­t.ikus politikai irányzatnak, a mely állami éle­tünk fejlődését megbénította és még most is veszélyezteti. Évszázadok történetéből mutathat­juk ki, hogy a dinasztiának állandó törekvése és politikája mindig az volt, hogy hazánkat a birodalmi egységbe beleolvaszsza és ez által életerejében megfojtsa. (Ugy van! balfelöl.) Saj­nos, hogy e czélra mindenkor kapott magyar embereket; Kolonicstól II. Tiszáig mindig akad­tak államférfiak, a kik e politika végrehajtására vállalkoztak. Igaz, hogy hajdan a dinasztia ezt az abszolutizmus önkényével tette a nemzettel szemben; most azonban a kényelmesebb formát használja, mert as alkotmányosság látszatával akarja kifosztani a nemzetet jogaiból, hogy az­után igába törje és ekként alkotmányos életé­nek gyakorlásától megfoszsza. (Ugy van! bal­felöl.) A birodalmi egység a legnyíltabb alak­ban lépett fel, ugy-e, I. Lipót uralkodása ide­jében . . . Bartha Miklós: Hóhér császár alatt! Hock János: ... azután a Lobkowitzok, a Porciák, az Auerspergek folytatták ezt és Terézia tanácsosain, Kaunitzon, Metternichen át az uralkodók tanácsosai a mai napig mind ezen czél szolgálatában állanak. Igazat adok tehát Kaas Ivor felszólalásának, hogy most is ott lappangnak a trónnak hátterében, árnyéká­ban azok a felelősség nélküli tanácsosok, a kik minden kormány tanácsa előtt előre és minden kormány tanácsa után utólag megszabják azt az irányt, a melyet az egységes birodalmi poli­tika Magyarországgal szemben kövessen. (Ugy van! balfelöl.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom