Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-512
5Í2. országos ülés 190'i november 10-én, csütörtökön. 93 Polónyi Géza: Beck-Beck-politika! Bolfras! Hock János: A császár titkos tanácsadói — évszázadok történetéből kimutatható visszamenőleg — mindig a nemzeti politika elnyomá sara törekedtek és az igazi hazafiak kiirtására nem restelltek a legkegyetlenebb eszközökhöz folyamodni. Nem utalok most itt a Zrínyi- és Frangepán- féle nemzeti mozgalomra, a melyet vérrel fojtottak el és a melyről akkor a császár titkos tanácsosa, Hocher Pál, nyilt levelében ezt irta meg (Halljuk ! Halljuk! Olvassa): » Kezeiken megkötözve, börtönbeD vannak a legkiválóbb magyar vezetők. Könyörületességből meg ne kegyelmezz életüknek és ne hallgass a csalfa szirének szavára, a kik neked irgalmat ajánlanak, mert ez uj veszélyt hozhat rád. Az egyetlen orvosság a halál, mert csak a halottak nem fészkelődnek. Ezt a bajt csak vérrel lehet meggyógyítani. Erdély II. Rákóczi György alatt már megkapta a magáét, most a magyarokon van a sor, őket kell emberségre tanítani, mert nincsen féktelenebb nép a magyarnál, a mely sem a régi nemzeti, sem a Habsburg-királyoknak nem akart máskép engedelmeskedni, mint a vas kényszerűség járma alatt. Tehát használd fel az alkalmat. Most le van nyűgözve az ország, vezetői fogva, várai német, kézben, le keli tehát végkép verni őket, mert ne hidd uram, hogy kegyelmeddel megengesztelheted őket.« Ezek a titkos tanácsosok még mindig ott vannak a trón árnyékában, hogy kijátszva az alkotmányos felelősség elvét, nemzetük ellen irányítsák, vezessék a dinasztiát, Hiszen C3ak e napokban olvastam magyar lapokban egy közleményt, mely szerint egy' kiváló magyar politikus bizalmas beszélgetést folytatott a trónhoz legközelebb álló családtaggal, és ez a beszélgetés megdöbbentő világításban tünteti fel azt a gondolkodást, azt a felfogást, melylyel odaát irántunk még mindig viseltetnek. Ez a titkos tanácsos . . . Förster Ottó; Saczelláry volt! (Élénk derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Halljuk hát azt a titkos tanácsost. Ez nagyon komoly dolog. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek a ház minden oldalán ! Hock János: Hogy ez nagyon komoly dolog, a tekintetben csak arra utalok, hogy a kormány hivatalos lapja, a »Magyar Nemzet« is foglalkozott ezzel és ez említette meg többek között, hogy lehetnek ugyan a trón közelében ilyen tanácsosok, de ezeknek tanácsa ós befolyása érvényre nem juthat, mert hiszen van nekünk felelős kormányunk, (Zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) a melynek módjában áll megbénítani ezeknek politikai törekvéseit. Nagy tévedés ez, t. miniszterelnök ur, a melyet a napi események lépten-nyomon megczáfolnak. Elég egyszerűen rámutatni a közelmúltban arra az úgynevezett híres chlopyi parancsra, a mely ellenjegyzés nélkül jelent meg, a melyet tehát titkos tanácsosok fogalmaztak . . . (Ugy van 1 a baloldalon.) Ugron Gábor: A fogalmazója most is hivatalban van. Fel kellett volna, hogy akaszszák, (Mozgás jobbfelöl.) Hock János: . . . azok a tanácsosok, a kik mindig érvényt tudnak szerezni a korona nyilatkozataiban is a maguk akaratának. Ne játszunk tehát itt alkotmányos komédiát, a mikor a miniszterelnök ur állását csak kormányzati, hatalmi feladatok teljesítésére használja fel, de ott, a hol tényleg ennek a nemzetnek jogait, igazságait kell védelmezni, a miniszterelnök urat nem hallgatják meg, hanem ezeket az ügyeket a háta mögött titkos tanácsokkal intézik el. Azt hiszem, a házszabályok mai revíziójának terve is ilyen tanácskozásból láthatott egykor napvilágot, a miniszterelnök ur pedig egyszerűen csak vállalkozott arra, hogy ezt a módosítást többségével keresztül viszi. Csakis igy érthetjük azt a makacs szívósságot, a melylyel minden inczidens nélkül a házszabályok revízióját felpiszkálta, s ehhez olyan hatalmasan ragaszkodik. Mindenkor tudtuk azt, hogy az ő kormányrajutásának ára van, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) a mely árat a nemzet erkölcsi tőkéjéből kell megfizetni; (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mely árat alkotmányos életünknek kincsei sinylenek meg. Most már világosan látunk és meg tudjuk érteni azt, hogy miért kellett a ház t. jelenlegi elnökét is még gróf Apponyi Albert elnöksége alatt a királynak külön kihallgatáson bemutatni. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) (Az elnöki széket Terczel Dezső elnök foglalja el.)' így történt meg az a megállapodás a miniszterelnök ur és ő közötte, hogy az alkotmányos ellenállás fegyverét ennek a nemzetnek kezéből lehetőleg kicsavarják az által, hogy a házszabályok módosításával itt minden vitát, minden törvényes ellenállást lehetetlenné tesznek. Egy hang (jobbfelöl) : A törvényes ellenállást ? (Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk!) Hock János: De ne áltassuk magunkat, ne áltassuk a nemzetet sem, mert itt nem csupán a házszabályok egyszerű revíziójáról van szó, hanem arról, hogy ennek a preklamálásával biztosithassuk a kormányzat minden intézkedését és azt, hogy minden jogos nemzeti mozgalmat még idejekorán csirájában elfojthassanak. (Ugy van! a baloldalon.) Biztosíthatom a t. házat arról, hogy ez a házszabálymódositás csak eszköz lesz a t. kormány kezében, (Ugy van balfelöl,) a melyre támaszkodva azután folytathatja politikáját és a kiegyezési törvénynyel együtt elfogadtatja itt a házban az ujonczjutaléknak emelését. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Molnár János: Mindent! B. Kaas Ivor: Harácsolhat! (Zaj. Halljuk! balfelöl.)
