Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-512
512. országos ülés 1901 november 10-én, csütörtökön. 93 tartott beszédet már délután a »Neue Freie Presse« szószerint leközölt, (Derültség és zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy ő Felsége vagy az udvar kezébe vigyék, hogy íme itt van egy ember, a ki mindenre kész. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon. Zaj.) Ez az uj rezsim tehát — nagyon örvendek, hogy egyetért velem gróf Apponyi Albert is — az obstrukczióban szüle+ett meg, és ennek a szülésnek bábája báró Fehérváry Géza volt. (Elénk derültség a hal- és a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Katona-bába. Hock János: A miniszterelnök ur akkor vállakozott azokra a kötelezettségekre, a melyeket most már egymásután beváltani is akar. Ez a kormány tehát nem volt meglepetés az országra nézve. Apponyi is jól tudta, hogy minő veszedelmek forrásává lehet Tisza István miniszterelnöksége, és mégis az én szerény nézetem szerint az ő politikai magatartása hozzájárult ahhoz, hogy megszületett ez a rendszer, s azután kialakulva, megerősödhetett. Hiszen mindnyájan tudjuk, hogy Széll Kálmán bukása után a volt nemzeti pártban is bizonyos tanácskozások foly-" tak (Zaj. Felkiáltások a haloldalon: Nagy Ferencz!) — igen, Nagy Ferencz lakásán . . . (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek ! Hock János: . . . ahol többek közt a kormányváltozás lehetőségét is megbeszélgettük ; határozatokat nem hoztunk mert mindnyájan feltettük egymásról, hogy egyenlő módon érezünk, hogy szolidárisak vagyunk és nem is gondoltunk arra, hogy egymást írásban megkössük. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Emlékezhetik rá t. képviselőtársam, mikor Khuen-Héderváry jelöltségéről volt szó, az én szerény álláspontom és nézetem az volt, hogy egy ember, a ki évtizedeken keresztül a közszabadságot lábbal tiporta egy országban (Ugy van! Ugy van!) és a kinek eljövetelénél négy vármegye, a négy leghatalmasabb horvát vármegye, Várasd, Zágráb, Ogulin és Belovár statárium alatt állottak, ez az ember az ő jogtipró erőszakos természetével nem való Magyarország miniszterelnöki székébe. Meggyőződésem az volt, hogy neki fontos lélektani okai vannak, hogy a nemzeti közérzéstől elszakadva, egyenesen az uralkodóház politikájának exponense legyen Magyarországban, mert hiszen kétszer rántotta ki alóla a széket a nemzeti közhangulat, egyBzer, a mikor le akart ülni Wekerle idejében, másodszor, a mikor odaült Széll Kálmán távozása után. Természetes, hogy látván azt az ellenszenves hangulatot, a melylyel az ország iránta viseltetik, azit a bizalmatlanságot, hitem és meggyőződésem, hogy ő teljes erővel odadobta volna magát az aulikus politika karjaiba. Ezért én álláBt foglaltam ellene, kiléptem, megtámadtam, de ott az értekezleten azzal érveltek, hogy ez a kisebb rossz, mert ha Kiment nem fogadjuk el, félni lehet a régi rendszer restituálásától és félni lehet Tisza István kormányától. (Taps és derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Ott volt-e Hódossy? (Zaj. Elnök csenget.) Hock János: T. ház! Mindnyájan, a nemzeti párt tagjai jöttünk ott össze. Szerintem tehát az első taktikai hiba az volt, a mely egyúttal . . . (Folytonos zaj balról.) Polónyi Géza: Nekem szemrehányást tett akkor — emlékszik rá ? (Zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem Nagy Ferencz, hanem Kiss Ferencz!) Hock János: a mi később politikai hibává fajult, hogy mikor ez az egész ország át volt tüzesedve a nemzeti eszmények lelkesedésétől és várta a vezért, a ki élére állt ennek a mozgalomnak, Apponyit múltja, tehetségei egyenesen kötelezték volna a vezérszerepre. B. Kaas Ivor: Visszatartották az álbarátjai! (Zaj a baloldalon.) Hock János: Ezt a kedvező alkalmat mulasztotta el gróf Apponyi Albert. Sőt tovább megyek, akkor, mikor gróf Khuen Héderváry bukása után a Tisza-kormány jött, szerintem a második hibát követte el akkor, mikor a 9-es bizottság tárgyalásaiba belemenve, megadta Tisza Istvánnak azt, a mit a koronától megtagadott, a lehetőségét annak, hogy ő ezen programm alapján megbízást kapjon, és ekként kialakulhasson a jelenlegi veszélyes kormány. (Folytonos zaj.) Polónyi Géza: Ezt már Széll Kálmán csinálta neki, nem Apponyi! Az mentette meg, az tette lehetővé az ő kormányrajutását! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: Hódossy . . . (Folytonos nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Elnök (csenget): Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak folytonosan közbeszólni. B. Kaas Ivor: Mégis igaz, hogy . . . (Folytonos nagy zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök (csenget): Kaas Ivor képviselő urat másodszor figyelmeztetem, ne méltóztassék közbeszólni. Méltóztassék az elnöki felszólításokat respektálni és a házszabályokat megtartani, (Halljuk! Halljuk! Folytonos nagy zaj balról, és a szélsőbalon.) Fülöp Béla képviselő urat rendreutasítom. (Folytonos nagy zaj balról és a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Fülöp Béla képviselő urat másodszor is rendreutasítom. (Folytonos nagy zaj bedről és a szélsöbaloldalon. Halljuk! jobbról. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : Ki? Ki van rendreutasítva?) Fülöp Béla képviselő ur. (Éljenzés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Lengyel Zoltán: Most jött meg Temesvárról és már is rendreutasították? Elnök: Csendet kérek! Gabányi Miklós: Hatezer forintért csengethet többet! (Zaj a jobboldalon.)
