Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-512

51%. országos ülés 1904- november iO-én, csütörtökön. m Rákosi Viktor: Dánielnek meg van még a nyélre! Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak! Hock János: Kérdem, melyik nemzet az a világon, a melyik tulajdon véréből származott gyermekeit nemcsak, hogy anyanyelvén nem vezeti véderejében, hanem kiteszi annak, hogy azt a véderőt saját nemzeti alkotmánya ellen mindenkor fel is használhassák? (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez a kormány adta fel a mi nyelvünk jogát. Nem a külképviselet diplomácziai formájában, hanem egyszerűen a kereskedelmi képviselet konzulátusi formájában. Hiszen mindnyájan emlékezünk a galaczi esetre, a mely felháborította az egész ország közvéleményét. Ez a kormány adta fel önálló gazdasági berendezkedésünknek egyik erős jogalapját is, midőn az 1899: XXX. törvényczikk helyett a rendeletekkel való nemzetközi szerződéseket léptette életbe. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Most pedig egyszerűen rést akar ütni a mi alkotmányos ellenállásunk bástyáin, hogy azután e nemzetet pénzügyileg kizsarolja, jogaiban kijátszva, teljesen igájába hajtsa. (Igaz! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha eddig nem látta Dániel Ernő t. képviselőtársam a jogfeladásnak sorozatát, most egymásután mutattam rá a tényekre és eseményekre. Nem igaz-e ez a dolog, hogy még azzal szemben is, a miért ön másfél évvel ezelőtt Széll Kálmán idején lelkesedett és a mit nagy nemzeti vívmánynak tekintett, értem az 1899. évi XXX. t.-czikket, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Soha!) azzal szemben is most gróf Tisza István miniszterelnöksége alatt belement abba, hogy ezt a törvényt eruálják, a törvény érvényét félrerugják és rendeleti utón kössenek a külfölddel nemzetközi szerződéseket? (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De nem csupán ezekre az egyes tényekre utalok, hanem a kormányzati politikának egész lánczolatára éB az ország közhangulatában mármár meg-megnyilatkozott szellemre is. Nem látjuk-e, hogy ez alatt a rövid egy év alatt máris elharapózik a magyar közszellemben az a gondolkozás, a melyet a t. miniszterelnök ur példaadása az erőszak, a jogtiprás terén már a vidék egyes pontjain és a hatalmasokban felébresztett? (Igaz! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nem látjuk-e, hogy azok a nemzeti eszmék, a melyek még Széll Kálmán idejében annyira meg tudták mozgatni az egész országot, hogy a küldöttségek élére kormánypárti képviselők is állottak, azok a nemzeti eszmék immár elhervadtak, és mindenütt szervezkedik az az élősködő, hatalmi reakczió, hogy a kormánynak minden törvénysértését, minden hazafiatlan cselekedetét már előre is szankczionálják? (Igaz! a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Béresek! Lengyel Zoltán: Janicsárok! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, XXX. KÖTET. Hock János: Nem látjuk-e, hogy nemcsak az egész ország, de az ország szive, a főváros is, a melynek, sajnos, nemzeti politikai karaktere sohasem volt, (Felkiáltások a, baloldalon: Nem is lesz!) nem látjuk-e, hogy ez is siet üdvözlésére a kormánynak, vagy legalább szervezik már azt a bizonyos gyűlést, a melyen az alkotmányos élet megcsonkításáért üdvözletüket jelentik ki a kormánynak ? (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: A zsidóság! (Zaj a baloldalon ; felkiáltások: Ez a demagógia !) Polónyi Géza: Csak meg ne verjék őket! Gr. Zichy Aladár : A zsidók mindig a hatalommal tartanak. (Nagy zaj.) Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek! Rakovszky István: Igen, a zsidók! Rosenberg Gyula: A zsidók vannak oly hazafiak, mint Rakovszky! Elnök (ismételten csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak! Rakovszky István: A zsidóság! Rosenberg Gyula: Önben nagyobb a zsidógyűlölet, mint a hazafiság, különben nem üdvözölte volna Luegert! Sándor Pál: A zsidók plébánosokat is hoznak be! Hockot is zsidók választották. (Nagy zaj.) Elnök : Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni! Sándor Pál: Ugyanannyi jogunk van, mint Rakovszkynak. Elnök: Kérem a t. képviselő urakat jobbról is, balról is, ne méltóztassanak vitát folytatni, A szó kizárólag' Hock János képviselő urat illeti. (Zaj a baloldalon. Felkiáltások: A zsidók!) Sándor Pál: Nincs több joga Rakovszkynak sem, mint a zsidóknak. Hock János: Bocsánatot kérek, mihelyt akár nemzeti, akár vallási szempontból a szenvedélyek élükre vannak állítva, én abban résztvenni nem kívánok, (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Mint Apponyi! Mozgás a szélsöbaloldalon.) mert parlamenti multamnál és személyes meggyőződésemnél fogva is mindenkor követelhetem magamnak azt a jogot, hogy ilyen tekintetben a türelemnek, — nem a türelemnek, mert az negatív dolog, — a szeretetnek legmesszebbmenő álláspontját képviseljem. Ne méltóztassék tehát Sándor Pál t. képviselő urnak szememre vetni, hogy az én zászlóm alatt is küzdöttek zsidó választópolgárok. Elmondhatom egész nyíltan itt az ország színe előtt büszkeséggel, hogy az a 251 zsidó polgár ott Kőbányán egyértelműleg sorakozott zászlóm alá, mert nem nézték bennem a katholikus papot, hanem a humánusan gondolkozó embert. Rosenberg Gyula: Ezt Rakovszkynak tessék mondani. (Zaj.) Hock János: Ne tessék tehát az én szavaimat félremagyarázni, mert azt nem engedem. 12