Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

4 , 509. országos ülés 190í november 1-én, hétfőn. gyalás és jelentéstétel végett a zárszámadási bizottsághoz utasittatik. Mielőtt napirendre térnénk, [Eákosi Viktor képviselő ur kért személyes kérdésben szót. Rákosi Viktor: T. képviselőház! A ház szombati ülésén, a miniszterelnök ur beszéde közben, beszéde felett táplált nézeteimnek apró közbeszólások alakjában spontán kifejezést adtam. Kubik Béla; Nagyon helyesen! Rákosi Viktor: Lehet, hogy e kifejezések politikai tartalma sem nyerte meg az elnök ur tetszését, de valószínű, hogy a rend megzavarásához is hozzájárultak kissé, mert az elnök ur azt a felszólítást intézte hozzám mint képviselőhöz, (Felkiáltások jobbfelől: Mint jegyzőhöz h hogy foglaljam el helyemet. Eu elfoglaltam a helyemet itt a függetlenségi párt második sorában, ugy értvén, hogy ezt a felszólítást az elnök ur hozzám mint képviselőhöz intézte, Azóta meggyőződtem arról, hogy ő ezt a felszólítást hozzám mint a ház jegyzőjéhez intézte, (Felkiáltások jobbfelől: Okosan tette.') továbbá meggyőződtem arról is, hogy a házszabályok 250. §-a értelmében az elnök urnak ezen intézkedési joga a jegyzők felett megvan. Épen azért kötelességemnek tartom a ház színe előtt elismerni tévedésemet (Helyeslés jobbfelöl.) és Ígérem, hogy jövőre, ha soros jegyző leszek, mindig azon a helyen fogok lenni, ellenben azt nem ígérem, hogy közbeszólni nem fogok. (Derültség. Felkiáltások jobbról,: Onnan nem lehet!) Elnök: Ezek után nincs semmi ok sem, hogy az elnökség a maga részéről is visszatérjen erre az inczidensre, hanem átmegyünk napirend szerint a ítábaszabályozó-társulat vízrendezési munkálatainak befejezéséről és pénzügyi viszonyai nak rendezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 667, 671.) harmadszori olvasására. Daróczy Aladár jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök: Kérdem a házat: elfogadja-e a törvényjavaslatot harmadszori olvasása után, igen vagy nem ? (Igen!) Ha nincs észrevétel, kimondom, hogy a ház a törvényjavaslatot harmadszori olvasása után is elfogadta, s így az alkotmányszerű tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházhoz tétetik át. Áttérünk napirend szeri ít gr. Tisza István képviselő indítványa tárgyalásának folytatására a házszabályok módosítására vonatkozó javaslat elkészítése végett kiküldendő bizottság tárgyában. (írom. 670.) Következik? Sturman György jegyző: Günther Antal! Günther Antal: T. képviselőház! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) A tárgyalás alatt lévő inditványnyal szemben elvbarátaimnak megbízásából egy elleninditványt vagyok bátor benyújtani, (Halljuk! Halljuk!) s engedje meg a t. ház, hogy mielőtt ezt röviden megokolnám, magát az elleninditványt felolvassam. (Halljuk! Halljuk! Olvassa:) »A képviselőház a házszabályok módosítása ügyében a választási törvény reformjával kapcsolatosan kíván határozni, s ennélfogva az indítványban megjelölt bizottság megválasztása iránti határozathozatalt e reform létesítésének idejére halasztja.« (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) T. ház! Engem meglepett a tegnapelőtti napon az a szenvedélyes hang, a melylyel a t„ miniszterelnök ur indokolta saját álláspontját. Ha egy idegen ember, a ki érdeklődik más államok parlamenti viszonyai iránt, a t. miniszterelnök urnak beszéde alatt bejött volna ide a karzatra, s hallotta volna azt a hangot, a melylyel szólt, s kiérezte volna beszédéből azt a szenvedélyt, (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a mely e beszéd alatt a miniszterelnök egész lelkét áthatotta, akkor azt hihette volna, hogy itt valószínűleg már egy legalább is három hónapon át tartó heves vita folyik, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbxloldalon.) azt hihette volna, hogy e hosszantartó vita alatt a miniszterelnök úrral szemben olyan állandó, meg nem szűnő invektivák használtattak, s ő ezek ellen használja e hangot; mert ily előzmények nélkül, a vita kezdetén, ilyen fontos dologban, a hol a nemzetképviseletnek egész higgadtságára van szükség, ez a hang csakugyan nem helyénvaló. (Ugy van! ügy van! a balés a szélsöbaloldalon.) T. ház! Én azonban pszichologicze meg tudom magyarázni azt a szenvedélyt, a mely a miniszterelnök ur eljárását ebben a kérdésben irányítja. Sála csakugyan nem uj dolog a házszabály reformja, hanem olyan eszme, a mely az ő gondolkodásában és eszmevilágában az egyedüli és kizárólagos mentőeszköz, a melylyel ő már öt éve foglalkozik. Midőn a Bánffy-kormány alatt az obstrukczió kitört, mint a miniszerelnök ur abban a beszédben, a melyet az első házszahálymódositás iránti indítvány tárgyalása közben mondott, kifejtette, ő már akkor ezen obstrukczió leverése czéljából igen erős módokról gondoskodott. Ez a terv nem sikerült. A miniszterelnök ur, mint abban a beszédében monda, félrevonult és Széll Kálmán egész miniszterelnöksége alatt folyton azzal az eszmével tépelődött magában, hogy neki és nem Széll Kálmánnak volt igaza. Következett erre, hogy elérte a miniszterelnök ur azt az ő, megengedem jogos, méltó ambicziójának teljesülését, hogy a miniszterelnöki székbe került. Az első gondolat, az első akczió vagy legalább az elsők közül való az volt, hogy rég ápolt tervek egész hevével elővette ismét az ő egyedüli arkánumát: a házszabálymódositást. Megszületett csakhamar az ő indítványa, a mely a házszabályokat ideiglenesen akarta módosítani, azzal, hogy azután egy végleges házszahálymódositás eszközöltessék. Következett csakhamar az ugrai levél, ezu+án indítványának