Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-509
509. országos ülés 190k előterjesztése, megjelölve a pontokat, a melyekben ő a házszabályok szigorítását keresztülvinni akarja. Ebben a kérdésbea a t. miniszterelnök ur leszerelt, mert e rendszabályok egy részét kikapcsolandónak tartotta. És ime, most előáll ismét azzal a tervvel, a mely a házszabályok szigorítására vonatkozik. Én azt a szenvedélyes hangot nem tulajdonithatom másnak, mint nemcsak annak az örökös tépelődésnek, hanem valósággal annak az öntüzelésnek, melyeta miniszterelnök uroál ezen eszme megvalósítása terén tapasztalunk és csak ebből magyarázhatom meg azt a hangot, a mely a t, miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédén végigvonult. (Igás! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Ezzel szemben a mi álláspontunk tiszta és világos. Sőt mondhatom, a mi álláspontunk az, a mely alkotmányunknak elveivel egyedül egyeztethető össze. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Mi elitéljük az obstrukcziót, de azt hiszszük, hogy ennek a bajnak egy más nagy oka van és ezt a bajt kell gyógyítani, (Helyeslés a baloldalon) nem pedig erőszakos rendszabályokhoz nyúlni, (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) a mely erőszakos rendszabályok olyan körülmények között, mint a minők nálunk fenforoguak, nemcsak hogy a kívánt eredményre vezetni nem fognak, hanem olyan veszedelmeket fognak előidézni, a melyek még azon bajnál is nagyobbak, melyet a t, miniszterelnök ur orvosolni akar. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) És, t. ház, e felfogásomban én nem állok egyedül. Hivatkozhatom e téren egy olyan tekintélyre, a melyik előtt, azt hiszem, a t. miniszterelnök ur is meg fog hajolni. Igaz, hogy az az államférfiú, a kinek beszédéből az idevonatkozó passzust idézni fogom, 1872-ben mondta ezeket a szavakat, mondta akkor, midőn a magyar parlamentben a házszabályok szigorításának legelső gondolata és indítványa felmerült, de az a férfiú mindenkorra megszívlelendő igazságokat mondott ki, midőn maiakkor figyelmeztetett bölcsen és azzal az óvatossággal, a mely őt különösen is jellemezte, azokra a veszélyekre, amelyeket ilyen módosítás előidéz. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Korizmics László terjesztette elő akkor a Deák-párt részéről a házszabályok szigorítása iránti indítványát, jelezve, hogy ez a^ szólásszabadságnak megszorítását involválja. És ezzel szemben az ellenzék padjairól Tisza Kálmán ezeket az emlékezetes és ma is nagyon aktuális szavakat intézte a kormányhoz: (Halljuk! Halljuk! a baloldalon. Olvassa): »Most előzetesen csakis azon meggyőződésemet kívánom kifejezni, hogy méltóztassék elhinni, házszabályt alkotni olyant, a mely megszorítsa a kisebbség jogait, a mely túlterjeszsze a többséget, a mely megszorítsa a szólásszabadságot: ilyen házszabályt alkotni nagyon könnyen lehet, de nagyon tévedni méltóztatnak, ha azt hiszik, hogy ez akár könynyiteni fogja a házban a tárgyalások elvégzését, november 7-én, hétfőn. 5 akár pedig — a mint, ugy látszik, a t. szónok ur remélte — ritkábbá, ha nem is lehetetlenné fogja tenni a heves és szenvedélyes jelenetek előfordulását.« (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. Folytatólag olvassa): »Lehet a szólásszabadság megszorítása által időt nyerni, de ezen idő okvetlenül elvész az ezen megszorítás által a kedélyekben okozott keserűség által.« (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szdsöbaloldalon. Folyatatólag olvassa): »És ha nem akarjuk, hogy heves és szenvedélyes jelenetek forduljanak elő, ennek nem az a módja, sérelmet éreztetni a ház egyik vagy másik részével, mert ez az oly jelenetek 'előidézését még elő fogja mozdítani; de sőt inkább mérséklettel és egymás jogainak kölcsönös tiszteletével járjunk el és legyenek meggyőződve . . .« (Felkiáltások a jobboldalon: Ez igaz! Hát igy van ? Zaj a szélsőbal oldalon.) Rakovszky István: Jobbra és balra tökéletesen igaz! Gr. Tisza István miniszterelnök: Más ellenzék volt akkor! (Felkiáltások balfelöl: Más volt a kormány!) Molnár Jenő: Az már igaz, hogy más volt az az ellenzék! Günther Antal: Nagyon örülök, hogy a t. túloldal helyesli e szavakat, és kérem e helyeslést azon befejező részre is, a mely Tisza Kálmán beszédében most következik. (Halljuk! Halljuk! (Avassa) : »És legyenek meggyőződve róla, ha kellő tapintet lesz minden alkalommal az elnöki széken (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és meglesz egymás joga iránt a kímélet és tisztelet, (Élénk felkiáltások jobb felől: Ahá! Ez az!) akkor fogunk haladni már mai házszabályainkkal is; (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) ha ez nem lesz meg, méltóztassanak bármily házszabályokat alkotni, azokkal sem fognak semmire sem menni«. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Polónyi Géza: Házszabálylyal nem lehet tekintélyt szerezni, urak! Günther Antal: Hát hol van a baj ? Vájjon azok a jelenségek, a melyek itt nem ritkán felmerülnek, maga a betegség? Nem. Az. a mi itt a parlamenti tanácskozásokat megzavarja és nem egyszer lehetetlenné tette a higgadt érvelést, az csak külső tünet (Igaz! Ugy van! bal felöl.) és mondhatom, kontár orvosok és kuruzslók szokták a betegséget ugy gyógyítani, hogy a tünetek ellen alkalmaznak kényszereszközöket vagy pedig orvoslá-i módokat. (Helyeslés balfelöl) Magát a bajt kell gyógyítani; ez a baj pedig abban van, hogy Magyarországon a szabadelvű párt hosszú uralma alatt minden megtörtént, hogy a nemzeti akarat itt, a rendes keretben, alkotmányos utón ne nyerhessen érvényesülést. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát hogy jött ide hozzánk, ha igy gondolkozik ? Mit keres itt? (Zaj balfelöl.)
