Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

58 51 í. országos i'úés 190A jelölt követhet el rettenetes furfangokat, a melyek ellen védekezni kel], — de a mmt ezen furfangok segítségével meg választatott, transszubsztanciáción megy keresztül és itt már megtisztult lényként áll előttünk. (Zajos ellenmondások a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon.) De hát, mondom, én elismerem ezen igazságot a maga általánosságában a képviselőjelöltekre is és a képviselőkre is és állitom azt, hogy ezek ellen a jogszabályok alkotásának egész mezején küzdeni kell, ezeket lehetőleg meg kell akadályozni. Nem tartom tehát tökéletesnek a kúriai bíráskodási törvényt sem. De azt azután határozottan merem állítani, hogy a kúriai bíráskodási törvény hézagai és hiányai sokkal nagyobb mértékben engedik meg azokat a visszaéléseket a választások tisztasága ellen, a melyekkel olyan politikai irányzatok élhetnek, melyek helyzetüknél fogva az ígéretekkel, a tetszetős jelszavakkal dobálózhatnak. (Zajos helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Ha megbillenti a kúriai bíráskodási törvény az egyensúlyt valamely irányban, hát mindenesetre azon párt rovására billenti meg, a mely pártból kialakult kormány felelősség mellett intézi az ország ügyeit. (Zajos ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Nem lehet tehát abból érvet kovácsolni a házszabály reform ellen, mintha a mai választási eljárás mellett a választási szabadság kellőleg biztosítva nem volna. És nagyon veszélyes dolog volna, ha egy másik érvet akarnánk kovácsolni a választási czenzus kérdésében. Mert, kérem, ha egyszer valaki erre a lejtőre lép . . . (Felkiáltások a baloldalon: Lejtő? Ez az igazság!) Ugron Gábor: Ilyen a mi liberalizmusunk! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... és kifogásolja, kétségbevonja a képviselőház azon közjogi jelentőségét, hogy a nemzeti akaratot képviseli azért, mert a választók száma nem elég magas: azt ez az okoskodás kérlelhetetlen logikával előbb vagy később oda fogja szorítani, hogy kénytelen legyen ebből kifolyólag az általános szavazati jog álláspontjára helyezkedni... (Felkiáltások a baloldalon: Mi van benne? Helyes ! Csinálják meg ! Halljuk ! Halljuk! a jobboldalon.) Eitner Zsigmond: Ha liberálisak önök, adják meg az általános választói jogot! (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon. Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . kénytelén legyen tagadásba venni a képviselőházban megnyilvánuló nemzeti akarat legitim voltát mindaddig, a mig az nem az általános szavazati jogon épül fel. (Ugy van! jobbfelöl.) Már pedig, hogy erre nézve a valódi liberális álláspont mi, azt meg fogom mondani. (Halljuk! Halljuk!) Lengyel Zoltán: Uj bárókat csinálni, ugy-e? Gr. Tisza István miniszterelnök: A valódi liberális álláspont végezel gyanánt (Zaj a bal* oldalon. Halljuk! Halljulc! jobbfélől.) a nemzeti november 9-én, szerdán. demokráczia egész tömegének politikai jogokkal való felruházását kell, hogy odaállítsa olyan végezel gyanánt, a mely ne frázis legyen, de komoly czél, a mely felé lépésről-lépésre következetesen haladni kell. (Helyeslés jobbfelöl.) De a haladásnak nem az a módja, hogy apriorisztikusan s, választási jogba bevonjunk és azzal felruházzunk olyan tényezőket is, a melyek erre ma még kellő előfeltételekkel felruházva nincsenek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Egész eljárásunkban, egész politikánkban, egész társadalmi viselkedésünkben igyekezzünk, igenis, belenevelni a nemzeti demokrácziának (Zaj balfelöl. Felkiáltások: Pénzzel!) mind szélesebb, mind nagyobb rétegeit abba, hogy bírjanak az anyagi függetlenségnek azon attribútumaival, bírjanak azzal a szellemi műveltséggel, bírjanak azzal a megbízható hazafiúi érzéssel... (Ugy van! Élénk helyeslés és taps a jobbóldalon.) Polónyi Géza: Azt önök ítélik meg, ugy-e, hogy azzal ki bír ? (Zaj.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ... a mely mellőzhetetlen előfeltételét képezi annak, hogy a rájuk ruházott választói jogot valóban a baza javára gyakorolják. (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés a jobboldalon) Fontos ez a kérdés mindenütt a világon; (Egy hang balfelöl: Vízakna!) de kétszerte fontos Magyarországon, a hol a nemzetiségi kérdés is mélyen belejátszik az ily kérdések intézésébe. T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Egész politikai gondolkodásom azonosítva van azzal a nagy sarkigazsággal, hogy az országban lakó nemzetiségek (Zaj. Halljuk! Halljuk!) s a magyar nemzet és a magyar nemzeti állam nagy érdekei között benső harmónia, benső egység van; és én bizom Istenben, hogy el fog következni az az idő, mikor ezen nagy igazság át fogja hatni a lelkeket és a kedélyeket és meg fogja teremni azon valóban testvéries együttérzést e haza különbözőajku polgárai között, a melyre mindnyájunknak, de talán elsősorban és leginkább nekik van szükségük. De ma ne hunyjunk szemet a kellemetlen igazságok előtt; ne essünk azon illúzióba vissza, a melybe érthető volt, hogy 1848-ban beleestek apáink; (Mozgás a szélsöbaloldalon.) lelketlen, bűnös könnyelműség volna, ha az azóta lefolyt idők keserű tapasztalatai után is még mindig ezen illúziókban ringatnók magunkat. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások balfelöl: Bizony keserű!) És ismerjük el azt, hogy mindaddig, a mig az országban lakó idegenajktí polgárok érzületében az az üdvös fordulat, a melyre szükség van, be nem állott, mindaddig, a mig az idegenajkú polgárok természetes vezetői és befolyással bíró művelt tényezői nem állanak oda nyílt sisakkal egy hazafias nemzeti politika követésére : (Zaj balfelöl. Elnök csenget. Halljuk! Halljulc! jobbfelöl.) mindaddig a nemzetiségi törvény kezelésének minálunk olyan specziális zátonyai vannak, a melyeknek elkerülése kettőzött óvatossá-