Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-511
511, országos ülés 1904 van ismerve ennek a reformnak szükséges volta. (Felkiáltások balfelöl: Nem most!) Valóban nagyon érthetetlen is lenne, ha épen t. barátom ennek a reformnak szükségét mélyen át nem érezné, mert lehetetlen, hogy elfelejtette volna mindazt a keserűséget, a mit ott kellett kiállania. (Az elnöki szék felé mutat.) 8 itt hivatkozhatom . ... . Eitner Zsigmond: Önök szekálták ki! (Zaj a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: . . . a ház naplóira, hivatkozhatom azokra a nagyon ékesen szóló nyilatkozatokra, a melyeket igazán a hazafiúi elkeseredés hangján intézett arról a helyről önökhöz, (a baloldalra mutat.) mikor felszólította önöket, hogy ne tapodják lábbal a házszabályokat, (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Zaj a hal- és a szélsöbaloldalon.) s felszólította önöket ismét és ismét, hogy ne tegyék lehetetlenné az elnöki tisztnek gyakorlását ebben a házban. (TJgy van! Tjgy van! a jobboldalon. Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Ilyen körülmények között lehetetlen is lett volna az én t. képviselőtársamnak (Zaj a balés a szélsöbaloldalon. Halljuk/ Halljuk! jobbfelöl.) elzárkóznia azon igazság elől, (Zaj a balés a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) hogy a házszabályok reformjára csakugyan szükség van. Hanem, a mint ez már gyakori jelenség ő nála, mert benső összhangban áll egyéniségével, s a mint ő ezt ma igen helyesen és szebben, mint én képes volnék, mondotta, a legtöbb ember (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) benső kényszerűségnél fogva, az élet különböző viszonyai között egyéni természetének megfelelőleg cselekszik. Nagyon sokszor fordult már elő t. barátom életében, hogy bizonyos szükségszerűségek előtt lehetetlen volt szemet hunynia, szükségszerűségek előtt, a melyeknek gyakorlati konzekvencziái sokszor kellemetlen vagy odiózus oldalakkal birtak és akkor a kimenekvő utat mindig abban találta fel, hogy ezt a szükségszerűséget egy más tetszetős jelszóval kötötte össze, (Ellenmondás és mozgás balfelöl.) felállított mindig egy junktimot, (TJgy van! TJgy van! a jobboldalon.) összekapcsolta a posztulátumoknak akkora sorozatát, a melyeket azután gyakorlatilag egyszerre megvalósítani nem lehet és a melyeknek megvalósítása közben . . . (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Elnök csenget.) Endrey Gyula: Megígérte! (Nagy zaj és félkiáltások: Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) Kubinyi Géza: Hódmezővásárhelyen ez a szólásszabadság ? (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Endrey Gyula: Hódmezővásárhelyen az igéret megtartása az első! Gr. Tisza István miniszterelnök: Felállít tehát egy junktimot, a mely egyfelől lehetetlenné teszi valamennyi kérdés gyakorlati megoldását, (Félkiáltások balfelöl: Természetes sorKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXX. KÖTET. november y-én, szerdán. 57 rend!) másfelől, miután ezen számos nagy -kérdés megoldásánál véleménykülönbségek természetszerűleg felmerülhetnek, tágra nyitja az ajtót mindenki előtt, a ki egy adott pillanatban megtakar hátrálni egy nehéz kötelesség teljesítése előtt. (TJgy van! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás, zaj, ellenmondás és felkiáltások a bal- és n szélsöbaloldalon: Tapsoljanak! Elnök csenget.) Ha megvizsgáljuk már most azon kérdés természetét, a melyre vonatkozólag t. barátom a junktimot felállítja, igen sajátságos észleleteket tehetünk. Röviden kívánok a dolog szubjektív oldalával foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) Nagyon jól tudom, hogy az a párt, melyhez t. képviselőtársam tartozik, hosszú éveken át állította, hogy választási rendszerünk reformra szorul, hogy olyan jelenségek merülnek fel, a melyek a nemzeti akarat megnyilvánulását meghamisíthatják, a melyekkel szemben a választások tisztaságára vonatkozó intézkedéseket kell tenni. Ez az eszmemenet képezte kiindulási pontját a kúriai bíráskodási törvény létrejövetelének, a mely törvényt t. képviselőtársam is elfogadta, a mely törvény elfogadásával egyidejűleg a szabadelvű pártba belépett, a mely törvény alapján létrejöttek az 1901-iki választások, a melyekre nézve azt hiszem, nemcsak t. barátom, de az ellenzék is mindig elismerte, hogy azok tiszta választások voltak, azokon a nemzeti akarat hamisítatlanul valósulhatott meg. Hát mindezen előzmények után, (Zaj. Elnök csenget.) és az után, hogy a mit t, képviselőtársam ebben az irányban kivánt és követelt, nagyban és egészben, természetesen nem minden kis részletében, érvényesülhetett, hogy ezzel t. barátom magát megelégedettnek jelentette ki, hogy éveken keresztül nemcsak hallgatott azzal, hogy ebben az országban meg van a nemzeti akarat hamisítva, (Zaj és mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk!) de alkatelemét képezte és pedig természetes, a mint egyszer valahol van, ott csakis nagy horderejű alkatelem lehet, tehát nagy horderejű alkatelemét, oszlopát képezte annak a politikának, a mely, mint ma meglepetésemre hallom, a meghamisított nemzeti akaratot képviseli: (Helyeslés a jobboldalon.) mindezen előzmények után, daczára annak, hogy már hozzászoktatott t. képviselőtársam ilyen volte-face-okhoz (Nagy zaj a bál- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) felfogásában, mégis meglepetéssel konstatálom azt, hogy ismét a régi dallal áll elő, mintha azóta a kúriai bíráskodási törvény nem fogadtatott volna már el. (Zajos helyeslés jobbfelöl. Élénk mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, tökéletes törvény a világon nincsen. Es olyan emberi törvény, a mely az emberi furfangok minden kibúvó ajtaját el tudná zárni, szintén nincs. Arany igazság ez, csak én következetesebben alkalmazom t, barátomnál, mert mellesleg megjegyzem, hogy én nem osztozom abban a nézetében 4 hogy a mig a képviselő8
