Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

44 511. országos ülés 1904 dokolják ezt az akcziót és különösen nem indokolják azt, hogy a kormány a maga indítványával a kedélyeket épen azon időben zavarta és zúdította fel, a midőn egy hosszas parlamenti küzdelem után a nemzet és az ellenzék lecsillapodva normális tárgyalásokra, üdvös alkotásokra egészen hajlandónak mutatkozott. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azon ürügyek között, a melyeket a kormány a maga eljárásának, a maga kezdeményezésének indokálására felhoz, elsősorban rá kell mutatnunk arra a sajátságos jelenségre, hogy a miniszterelnök ur nemcsak ezen vita során, hanem már ezt megelőzőleg a képviselőház szünete után, de sőt a szünet előtti tárgyalások alkalmával is mindig előszeretettel mutatott rá minden zajongásra, minden legkisebb nyugtalanságra, a mely az ellenzék padjain keletkezett. Én azt hiszem, t. ház, hogy a parlamenti tárgyalások során az ilyen inczidensek a legszigorúbb házszabályok mellett sem lesznek elkerülhetők. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Az erre való hivatkozás tehát annál kevésbbé állja meg helyét, mert, nem mondom, hogy a miniszterelnök ur szándékosan provokálja ezen zajongásokat, tüntetéseket, de minden esetre — ha nem szándékosan is — az ő fellépése, az ő kihívó modora, sokszor érdes kifejezései adják meg erre az okot. (TJgy van! TJgy van! a szélsőhaloldalon.) És utóvégre is a mi meggyőződésünk szerint az egy éléi hetetlen czél, hogy a magyar nemzeti sajátságok, a magyar vérmérsékletből folyó ezen jelenségek kiküszöbölhetők lennének akár a legszigorúbb házszabályokkal, akár az elnöki hatalom végtelen kiterjesztésével is. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azok a sötét gondolatok tehát, a melyeket a múló jelenségek, a tetszés- vagy nemtetszés nyilvánítás a miniszterelnök úrban, vagy a kormány tagjaiban, vagy akár a többségben keltenek, egyáltalán számbavehető okot, de még csak ürügyet sem képeznek a kezdeményezés indokolására. Mi azt, midőn a miniszterelnök ur e jelenségre mutat, ^ műfelháborodásnál egyébnek nem tartjuk. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A kormány akczióját indokolni vélhetném azon feltevéssel, hogy a kormány félénk, rémeket lát ott is, a hol nincsenek és sötét jövőt lát a szeme előtt; de ismerve épen a miniszterelnök ur egyéniségét, e feltevés önmagában megdől, mert én a magam részéről alig tudnám elképzelni a miniszterelnök urat az orosz tengernagy helyzetében, a ki képzelt ellenségek ellen egész fegyvertárát felhasználja... Rákosi Viktor: Kosdesztvenszki! Szalay Lászlő: Ha pedig az ürügyeket a maguk kellő értékére leszállítjuk, akkor be kell látnunk, hogy a kormány azokat szintén csak színlegeseknek tartja, s a kiindulási pontot tovább keresve, megtaláljuk a valódi indokot a november 9-én, szerdán. miniszterelnök ur múltjában, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) a ki a házszabályreviziót mint ifjúkori ideálját is hangoztatta, a ki ahhoz szívósan ragaszkodik és a ki a legelső kedvező vagy kedvezőtlen alkalmat megragadta arra, hogy ideálját, eszméjét megvalósíthassa, akár van annak indoka a külső körülményekben, akár nincs. Ez az igazi indoka a kormány fellépésériek ; minden egyéb a mi meggyőződésünk szerint csak festett kép, csak pengő érez és zengő czimbalom. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Ismételten felhozatott a parlamenti szabadság megvédése, mint oly czél, a melynek elérését csakis a házszabályok lényeges módosítása biztosithatná. Ezt az indokolást, ezt az érvelést el nem fogadhatjuk. \Halljuk! Halljuk!) Mi meg vagyunk arról győződve, hogy a kormányt akcziójának kezdeményezésénél nem a különben meg sem támadott parlamenti szabadság megvédelmezése, hanem igenis a királyi hatalom, a végrehajtó hatalom jogának kiterjesztése és az a czél vezette, hogy az országgyűlést még jobban alá kell rendelni a végrehajtó hatalomnak. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig a dolog ugy áll, hogy a parlament mai összeállításában különben is a végrehajtó hatalomnak, a kormánynak túlságos befolyása alatt áll, hogy az a szuverenitás, a mely a törvényhozótestületet alkotmányunk érdekében megilletné, már a legutóbbi alkotások által is, különösen azáltal, hogy a kormánynak a parlament összeállítására túlságos befolyása van, lényegesen alábbszállott. A mi meggyőződésünk szerint a parlamenti szabadságot nem a kisebbség, hanem épen a végrehajtó hatalom ellen kellene megvédelmezni, (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) meg kellene védelmezni annál is inkább, a mennyiben a jelenlegi választási rendszer mellett a közvélemény szabad megnyilvánulása nagy mértékben korlátozva van és minden kormány abban a helyzetben van, hogy a választásoknak irányításával, a választásoknak befolyásolásával az országgyűlés többségét a maga képére képes megalkotni. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! Többször vita tárgyát képezte az a kérdés, hogy ebben a parlamentben a nemzet valódi akaratát a többség vagy a kisebbség képviseli- e ? E felett hosszú elkeseredett viták folytak, a kérdés azonban mindeddig tisztázva nem lett. Midőn ehhez hozzászólok, nem vezérel az az illúzió, mintha talán hivatott lennék ennek eldöntésére, de szükségesnek tartom, hogy a mostani vitával kapcsolatban érintsem ezt a kérdést és előadjam e tekintetben a magam nézeteit. (Halljuk! Halljuk!) A többség minden alkalommal állítja, hogy ő képviseli az igazi nemzeti akaratot, a nemzeti közvéleményt, mert a nemzet választóinak többsége küldötte ide az országgyűlésbe. Ennek az állitásnak igazolására azonban a számbeli túlsúlynál egyebet nem tud felhozni a többség és ez egymagában véve nem elég, mert tudjuk azt.