Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-511

5ll. országos ülés Í90k november 9-én, szerdán. 45 hogy a nemzetnek csak igen kis része bir szavazati joggal, mig a nemzet milliói azok, kik az ország terheit viselik, meg sem közelithetik a választási urnát. (ÉlénJc helyeslés a szélsöbalóldálon. Elnök csenget.) S ha figyelembe veszszük azt, hogy igen sok esetben a nemzeti közvélemény félreérthetetlenül a többség ellen nyilatkozott, akkor erre a számbeli túlsúlyra véleményem szerint egyáltalában nem lehet joggal hivatkozni. Hiszen csak a közelmúltban lefolyt parlamenti küzdelem is fényesen igazolta, hogy mig a katonai vitában a többség a magyar vezényszó és a nemzeti jogoknak a hadseregben való érvényesítése ellen foglalt állást, addig a közhangulat népgyűlések és küldöttségek alakjában kétségtelenül a magyar vezényszó és a nemzeti jogoknak a hadseregben való érvényesítése mellett, tehát az ellenzék, a kisebbség álláspontja mellett nyilatkozott meg. (Igaz! ügy van! a szelsobaloldálon.) Az utolsó választások alatt a szabadelvű pártnak igen sok tagja az önálló vámterületet hangoztatta, s vette fel programinjába. (Igaz! Ugy van ! a szelsobaloldálon.) Ennek daczára szomorúan tapasztaljuk, hogy a többség tagjai az önálló vámterület ellen foglalnak állást és nem törődnek azzal a kétségbevonhatatlan ténynyel, hogy a nemzet közvéleménye a gazdasági önállóságot egyik fontos nemzeti érdeknek tekinti és hogy igen sok szabadelvű párt a maga képviselőjét ebben az irányban figyelmeztette is. (Elénk helyeslés a szelsobaloldálon.) T. ház! Mindezek azt a meggyőződést érlelik meg bennünk, hogy a kormány a maga indítványát nem a parlamenti szabadság megvédelmezéseért, hanem egyedül és kizárólag a párturalom biztosítása czéljából nyújtotta be. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Gabányi Miklós: Valóságos zsinagóga! Szalay László: A magyar nemzet történelme azt a szomorú tanúságot tálja elénk, hogy a nemzet a lefolyt évszázadok során a maga jogaiért, szabadságáért folytonos küzdelmet folytatott a hatalommal és hogy, bár jöttek olyan idők, olyan kényszerítő körülmények, a mikor az uralkodóház a nemzet jogait, szabadságait kénytelen volt irott törvényekkel biztosítani, mégis, mihelyt az idők változtak, a legközelebbi kedvező alakulás mellett az uralkodóháznak első törekvése volt ezen adott jogokat- visszavonni, megcsorbitani. (Ugy van! Ugy van: a szélsőbaloldalon.) Ez a folytonos küzdelem volt oka, hogy a magyar nemzetnek törvények által biztosított jogai, a valóságban életbe nem léphettek, nem érvényesülhettek. Azt hiszem, hogy most is olyan korszakhoz értünk, a midőn a nemzet irott jogait, a törvényben biztosított szabadságait, a nemzeti törvényhozás függetlenségét megcBorbitani szándékoznak, f Ugy van! a szelsobaloldálon.) Ismét látunk törekvést a hatalmi egyensúly megzavarására és kísérletet a nemzeti jogok érvényesülésének megakadályozására; (Ugy van! a szelsobaloldálon.) kísérletet arra, hogy az országgyűlés a maga utolsó fegyverétől: tanácskozási szabadságától, a kisebbség pedig az ellenállás fegyverétől megfosztassák. A házszabály revízió kérdése ismételten ugy állíttatott fel, mint a nemzeti politika egyik sarkalatos kérdése, mint első és égető szükség, a mely elől a törvényhozásnak elzárkóznia nem szabad. Ezen tétel helyességét el nem ismerhetjük. És ha általában ezzel a kérdéssel foglallalkozunk, arra az eredményre jutunk, hogy egészen más szükségletek azok, a melyek a nemzeti politika kardinális kérdéseit képezik; egészen más érdekek azok, a melyeknek kielégítése a nemzet felvirágoztatásához föltétlenül szükséges. (Ugy van! a bal- és a szelsobaloldálon.) A mi meggyőződésünk szerint, az önálló és független Magyarország az a megvalósítandó ideál, a melyért küzdeni kell, első és föltétlenül szükség lenne tehát nemzeti önállóságunk megvalósítása, a nemzeti erőknek minden téren való felszabadítása. (Ugy van! a szelsobaloldálon.) De, t. ház, ha közjogi tekintetben, a többség álláspontjából, a többség szempontjából vizsgáljuk is a kérdést, akkor sem a házszabályrevízió jelentkezik elsősorban megvalósítandó czél gyanánt, hanem az 1867-es törvényekben biztosított nemzeti jogok életbeléptetése ennek elébe helyezendő, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Hát olyan boldog időket élünk, t. ház, hogy Magyarország törvényhozásának most már nem kell egyébbel foglalkoznia, mint a házszabályrevízióval? Hát mindazon jogok és érdekek, a melyek az 1867-iki törvényekben le vannak fektetve és biztosítva, a nemzeti hadsereg terén meg vannak már valósítva? Olyan szép kép áll már előttünk, hogy a magyar csapatok magyar zászló alatt, s magyar tisztek vezetése alatt magyar czimerrel fognak az ellenség ellen vonulni? A hadsereg terén oly sok alkotás vár a nemzetre, oly fontos érdekek kielégítéséről van szó, a melyek mellett a házszabályrevizió kérdése csak alárendelt jelentőségű lehet. (Ugy van! a szelsobaloldálon.) Vagy Magyarország törvényben biztosított jogai a külképviselet terén már meg vannak valósítva? Kifejezésrejutott már Magyarországnak önálló államisága a külképviseleti intézményekben ? A magyar czimernek, a magyar zászlónak jogai az egész föld kerekségén el vannak ismerve? A népnevelés terén mindazt teljesítette már a kormány és a törvényhozás, a mi az ország érdekében, s a nemzeti állam fennállásának biztosítása czéljából elengedhetetlen kötelességünk ? Nincsenek e téren sürgősebb és fontosabb alkotások a házszabályreviziónál ? Nem fekszik-e most is a ház asztalán egy törvényjavaslat, a melytől népnevelési ügyünk fellendülését várhatjuk? A választási törvény nem igényel-e sürgős revíziót abban az irányban, hogy mindazok, a kik állampolgári kötelességeket teljesítenek, az állam ügyeinek intézésében részt vehessenek? Ebben a tekintetben a miniszterelnök urat és a kormányt bizonyos ígéretek is