Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

510. országos ülés 1904- november 8-án, kedden. 3 is obstrukeziót lát. (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az ellenzék pedig, még bizalmatlan lévén a kormánynyal szemben, minden törvényjavaslatban, különösen pedig azokban, a melyek a mi viszonyunkat a szomszéd Ausztriával szemben szabályozzák, az obstrukczió jogosultságát és lehetőségét látja. Hiszen, t. képviselőház, elég hivatkoznom a Rábaszabályozásról szóló törvényjavaslatnak legutóbb lefolyt, bizony nem hosszú vitájára, A t. földművelésügyi miniszter ur minduntalan panaszkodott és kesergett, hogy obstrukcziót folytatnak; pedig senkinek esze ágában sem volt obstruálni. (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ilyen volt az Olaszországgal megkötött szerződésnek tárgyalása is. Molnár János: Pedig ott nagyon lehetett volna obstruálni! (ügy van! balfelöl.) Csernoch János: Komoly, tartalmas viták folytak és a kormány azonnal obstrukcziónak, vagy legalább is lappangó obstrukcziónak bélyegezte a vitát. Az ellenzék pedig hosszabb vitát indított meg, mert meg volt róla győződve, és valljuk be, ezt nem tagadhatja senki, hogy egy nagy törvénysértés követtetett el, az országnak egy sarkalatos törvénye sértetett meg. Molnár János: A kormány is beismeri! (ügy van! balfelöl.) Csernoch János: De azért obstruálni senki sem akart, senkinek eszében sem volt. Az obstrukczió kétségkívül parlamenti forradalom és mint olyant nincsen senki, a ki azt állandósítani és állandóan meghonosítani kívánná. De, t. ház, ha az összes forradalmak történetét és keletkezési módját vizsgáljuk, akkor be kell ismer.mnk, hogy a bűnösség kérdése nagyon is megoszlik. Nemcsak azokat terheli, a kik a forradalmat előkészítették vagy esetleg létrehuzták, hanem azokat is, a kik a kormányhatalmat gyakorolták, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ok nélkül senki sem csinál forradalmat; ha tehát valahol kitör a forradalom, akkor vessenek magukra azok is, a kik a hatalmat gyakorolják és nézzenek utána, vájjon nincs-e olyasvalami az ő cselekedeteikben, a mi a közvéleményt vagy annak egy részét ellenállásra és eaetleg forradalomra késztette. Ha példákkal akarnám illusztrálni állításomat, nem kellene messze visszamennem a múlt évekbe. Itt van az u. n. Bánffy-féle obstrukczió, a mely azért keletkezett, hogy végiggázolt a nemzet jogain, a választásokon. Itt van a Széll Kálmán-féle obstrukczió, a mi abból keletkezett, hogy minden alapos ok nélkül tetemesen kívánták felemelni a létszámot és mindannak daczára, hogy figyelmeztetve voltak az ellenzék részéről, hogy ez a javaslat le nem tárgyalható, hogy a nemzet ezeket a terheket magára nem vállalhatja, mindazonáltal még a legutolsó pillanatban, a midőn Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk megtette ismeretes indítványát, még azt is visszautasították ; később azonban igenis beismerték, hogy fölösleges volt és visszavonták. Molnár János: Szokás szerint! Csernoch János: És ha az ilyen parlamenti forradalom, mint a minő az obstrukczió volt, megszűnik, és ha jön azután mint minden forradalom után, — ezt legalább a történelem tanítja, hogy a hatalom mindig gyakorolja, — a megtorlás, hát akkor csakis az ellenzéket, csak az obstrukcziócsinálókat kell büntetni? A hatalmat gyakorlók nemcsak a forradalmat szokták megtorolni, hanem egyúttal kénytelenek engedményeket és jogokat adni. És ezen engedmények és jogok megadása rendesen az, a mi be szokta hegeszteni az ütött sebeket. így volt ez, t. ház, minálunk a nagy obstrukczió után; Mert akár nemzeti vívmányoknak, akár pedig nemzeti engedménynek nevezzük azokat a katonai téren kétségkívül elért eredményeket, akár pedig egyszerűen reformnak hivjuk, a mint a t. miniszterelnök ur szokta nevezni, kétséget nem szenved, hogy az obstrukcziónak tett engedmények ezek, és az obstrukczió nélkül ezeket az engedményeket a nemzet sohasem kapta volna meg. (Igaz! ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Molnár János: A mint nem kapott soha semmit erőszak nélkül! Gabányi Miklós: Obstrukczióban született, obstrukczióban hal meg! (Mozgás jobbról.) Elnök: Kérem Grabányi képviselő urat, ne zavarja a szónokot. Lengyel Zoltán: Igazat mondott! Elnök: Akár igaz, akár nem, de a szónokot zavarni senkinek sincs joga. (Zaj.) Csendet kérek! Csernoch János: De ha igy áll a dolog, t. ház, akkor természetesnek találom, hogy az ellenzék most feltételekhez köti a házszabályok módosítását és a feltételeket a benyújtott határozati javaslatokban körvonalozza és azokra nézve a junktumot kimondja. Ez, t. ház, annyit tesz, hogy az ellenzék önként leteszi a régi fegyvert, ha a parlamenti reform megalkotásában megkapja a kellő garancziát, hogy az uj häzszabálymódositás következtében előáílandó uj fegyvert egyformán fogják használni a többséggel és a kisebbséggel szemben. Molnár János: Előbb kell a parlamenti reform, aztán beszélünk a revízióról! Csernoch János: A t. miniszterelnök ur a házszabályt módositó indítványt egyszer és pedig a nagy obstrukczió alatt már benyújtotta. Akkor a harcz hevében, midőn kevés vagy semmi kilátás nem volt az obstrukczió leszerelésére, akkor, midőn az ország ex-lex állapotban volt, a mikor nem voltak megszavazva az ujonczok, a mikor a kiszolgált katonák visszatartattak és még a póttartalékosok is behivattak, (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja él.) akkor, midőn az ex-lex ónsulylyal nehezedett az ország közgazdasági viszonyaira, tudta az ember a dolgot legalább érteni és megmagyarázni. De most,