Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

40 510. országos ülés Í9ÖÍ november 8-án, kedden. midőn minden csendes, midőn az ellenzék a nagy harczok után el van ernyedve, felidézni a háborút és uj obstrukczióba kergetni az országot, oly eljárás, melyet én a kormányzati bölcseséggel összeegyeztetni nem tudok. (Helyeslés balfelöl.) Ne vegye tehát rossz néven a t. miniszterelnök ur, hogy az ő kezdeményezését meggyanúsítják és oly czélokat imputálnak neki, a melyektől ő talán egészen távol áll. (Zaj balfelöl.) Meggyanúsítják, hogy oly tervekkel foglalkozik, oly javaslatokat akar a házzal elfogadtatni, melyeknek a nemzet az obstrukczió teljes erejével fogna ellenállni. Meggyanúsítják, hogy miután nálunk nincs 14. §., mint Ausztriában, tehát nem lehet mindent oly könnyen keresztülvinni, mint ott, oly házszabályokról akar gondoskodni, a melyek segélyével minden törvényjavaslatot tető alá lehessen hozni. Én nem tudom, hogy igy van-e, vagy nem, de ezek a gyanúk közszájon forognak. (Zaj.) Az időpont tehát, melyben a házszabálymódositás a ház elé került, nézetem szerint nem volt szerencsésen megválasztva. (Igaz ! JJgy van! balfelöl.) Csend volt és a csend nyomában nagy háborúság idéztetett fel. Már pedig az okos gazda nem szélvészben és zivatarban, nem hepe-hupäs és rögös szántóföldbe, hanem szélcsendben jól megmívelt földbe veti el a magot, hogy az gyümölcsöt hozzon. (Helyeslés balfelöl.) A t. miniszterelnök urnak ismételt nyilat kozataiból azt a benyomást merítettem, hogy ő csodálkozik azon, hogy az ellenzék nem akar résztvenni a bizottság kiküldetésében és tanácskozásaiban. Én ezen nem csodálkozom, mert ha nem parlamenti, hanem pártközi bizottság kiküldéséről volna szó, abba még belemehetne az ellenzék, de oly bizottságba, a melyben nem a kölcsönös kapaczitálás, hanem a szavazatok többsége dönt, az ellenzék bele nem mehet, mert ez a bizottság nem független. A t. miniszterelnök ur azt mondta a szabadelvű pártkörben, hogy ő nem akar a bizottság működésének prejudikálni, de mindjárt nyomban utána elmondta, hogy mit kivan a bizottságtól. Valóságos kötött útlevelet adott a még nem létező bizottságnak és pontonként megjelölte azokat a módosításokat, a miket a mai házszabályokban keresztülvinni kivánt. Bizonyos réseknek a betömése, az elnöki hatáskör tágítása, a költségvetési vitának záros határidőhöz való kötése — természetesen a klotür és a szólásszabadság megszoritása nélkül. Micsoda bizottság az, a melyről előzetesen kimondják, hogy netn akarnak az ő szolgálatának elébe vágni és nyomban megjelölik az utat, a melyen neki haladnia kell. Hogyan csodálkozhatik azon a t. miniszterelnök ur, hogy az ellenzék az ily bizottság alakításában és tárgyalásában résztvenni nem akar? Talán nem lesz erős a hasonlat, mely eszembe jut, én ezt olyannak tartom, mint a régi időben, midőn a halálraítéltektől azt kívánták, hogy maguk vigyék el a gyalázat fáját hátukon a vesztőhelyre. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Még egy megjegyzést kell tennem a t. miniszterelnök ur tegnapi beszédére. (Halljuk! Halljuk!) A t. miniszterelnök ur már másodízben pártunk felé fordulva, egyszer b. Kaas Ivor t. képviselőtársunk egy közbeszőlására, tegnap pedig Rakovszky István t. képviselőtársam benyújtott elleniditványára beszélt valamit r a demagógia eszközeivel dolgozó reakczióról. Én ezt sem magamra, sem pedig pártunkra nem veszem. De ha mindazonáltal a mi pártunknak szólott volna ez a megjegyzés, akkor arra a következő észrevételeim vannak. (Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Ha a t. miniszterelnök ur azt gondolta a reakczió alatt, a mit a szónak valódi értelmében érteni kell, hogy t. i. mi akczió ellen akcziót állítunk, akkor állítását elfogadom, mert mi igenis akcziót állítunk akczióval szemben ; de soha a demagógia eszközeivel, legalább a rossz értelemben vett demagógiával, hanem mindig a törvény fegyverével a kezünkben. (Helyeslés a baloldalon.) A demagógia, méltóztatnak tudni, görög szó, a mely annyit jelent, mint hatni a népre: ^icn és áfstv. Minden egyes parlamenti párt iparkodik hatni a népre. Hiszen a nép által akarja az ő eszméit győzelemre juttatni. Ha tehát ezen értelemben méltóztatik venni a demagógia kifejezést, akkor elfogadom, mert mi is iparkodunk a népet felvilágosítani, de mindig a törvény és a tisztesség utján, soha semmiféle meg nem engedett eszközökkel. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) Gabányi Miklós: A kormánypárt pénzzel hat, mi pedig szóval! Csernoch János: Rakovszky István képviselőtársamnak indítványa olyan, hogy én nem is értem, hogy lehet arról elmondani, hogy az valami reakcziós indítvány volna. Mit kíván Rakovszky István indítványában? Először azt, hogy a választási jog kiterjesztessék, és különösen megkajrják a választási jogot mindazok, a kik eleget tettek katonai kötelezettségüknek. Az a katona, a ki vérét ontja, a ki kész és köteles életét bármely pillanatban feláldozni a hazáért, annak adója talán kevesebb, mint azé az emberé, a ki gazdagságából és fölösleges pénzéből néhány koronát fizet adóban? {Igaz! JJgy van! a baloldalon.) Kívánja azt, hogy a választási szabadság hatásosan biztosittassék; hogy behozassák a kerületenkinti és a városokban a titkos szavazás; hogy tiltassanak el az etetések és itatások; általában tiltassanak el mindazok a súlyos anyagi és pénzbeli kiadások, a melyek ma a választásokat terhelik. Hát ez reakczió, ez talán oly irány, a mely a mi közállapotainknak visszafelé való fejlesztését jelenti? Hát nem kell-e nekünk vigyáznunk a választások tisztaságára akkor, mikor tudjuk és mikor be van bizonyítva, hogy még idegen országbeli pénzek