Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-510

38 5Í0. országos ülés 1904Csernoch János: T. képviselőház! (HaUjiűc! Halljuk!) Nem hiszem, hogy 1848 óta, a midőn nap-nap után komolynál-komolyabh elhatározások elé állíttatott a nemzet képviselete, a maihoz hasonló komoly helyzet előtt állottunk volna. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Nem abban látom én a mai helyzet nehézségét, komolyságát és veszedelmes voltát, hogy a házszabályok módosítását kívánják, mert hiszen a házszabály mint a háznak tanácskozásait szabályozó sajátlagos törvény azon az utón, a melyen létrejött, meg is változtatható és módosítható. Én a veszedelmet a következményekben, s azon kiindulási pontban és körülményekben látom, a melyekből a házszabály módosítási eszme körútjára indult, s én meg vagyok győződve arról, hogy az ilyen kiindulási pontból eredő és ilyen utón végrehaj tott házszabálymódositás nem fogja elérni azt az eredményt, a melyet a t. miniszterelnök ur és követői attól várnak. (Igaz! ügy van! bal felöl.) Ugron Gábor: Az ellenkezőt éri el! Csernoch János: Békés, nyugalmas tárgyalásokat, eredményes parlamenti működést várnak a házszabály módosításától. És íme, alig két napja tart ez a házszabálymódositási vita, s máris elvesztette nemcsak a ház, hanem a t. miniszterelnök ur is hidegvérét, s máris oly sajnos jelenetek tarkították a ház tárgyalásait, máris észrevehető a házban a szellemeknek egymástól való oly nagymérvű elidegenedése, a minőt a legnagyobb obstrukcziók idejében sem tapasztaltunk. (Ugy van! balfelöl.) A házszabálymódositás eszméjének, hogy az hatásában termékenyítő legyen, a nemzeti képviselet köztudatából kell kiindulnia, Yagy elfogadom azt is, a mit a t. miniszterelnök ur mondott: »megérlelt közszükségletet kell képeznie.* (Ugy van! balfelöl.) Ezt a köztudatot azonban nem szabad ugy értelmezni, t. ház, hogy e képviselőtestület többsége magáévá teszi a házszabálymódositás eszméjét, s a módosítás szükségességét. Mert, ha ez áll is a parlament törvényhozói működésére általában, de nem áll a házszabály revíziójára nézve, mert a házszabályokban a parlament egymaga és önönmagának minden további eljárás, szentesítés nélkül alkot törvényt és szabályokat. (Ugy van ! Ugy van! a néppárton.) A parlament összes pártjaiban nem érett meg a házszabály módosításának szükségessége és ha a házszabály módosítására irányuló tevékenység nem egy közszükségletnek természetes folyománya, akkor lehet ugyan a ház-szabályokat a többség elvének diadalra juttatásával módosítani, hanem ez a módosítás sohasem fogja elérni azt a czélt. melyet maga elé kitűz, hanem az uj állapot sokkal rosszabb lesz a régi állapotnál. (Ugy van! a néppárton.) Medicina peior morbo. A t. miniszter ur beteget akar gyógyítani, mint ő mondja, de egyszerűen a többség elvének diadalra emelésével és november 8-án, kedden. meg nem gondolja, hogy ez olyan keserűséget fog hátrahagyni a lelkekben, a melynek előjelei e házban máris észlelhetők, hogy sokkal nagyobb baj lesz a módosított házszabályok után, mint most, midőn a házszabályokban uralkodik bizonyos-foku szabadság, a melylyel talán olykorolykor vissza is élnek. Példa rá a legutóbbi időben a spanyol parlament, a franczia parlament, Ausztriának parlamentje, valamint Ausztriának összes tartománygyülései. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Mert akármit mondunk ós akármennyire panaszkodunk vagy panaszkodnak, hogy parlamentünk nívója ennyire és ennyire sülyedt, oly példákat, a minőket ujabb időben a külföldön tapasztaltunk, a mi parlamentünkben, hála Istennek, még találni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Ha valahol, ugy a házszabálymódositásnál nem szabad lenni győzőknek és legyőzötteknek, mert mindig szem előtt kell tartani, hogy a legyőzöttek pártja benn fog maradni a parlamentben és az minden egyes válságos pillanatban uj és uj harczot fog indítani az ő vélt vagy valódi jogaiért, a parlamentben pedig soha nem fog többé a nyugalom helyreállani. Ennélfogva röviden csak azt mondom, hogy a kiindulási pont, a melyből a t, miniszterelnök ur kiindult, hamis, mert a házszabálymódositás eszméje, miként az ellenzéknek magatartása mutatja, nem érett meg és nem képez közszükségletet. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) De megfigyelésem és meggyőződésem szerint maga az időpont sem volt szerencsésen megválasztva. Egy nagy obstrukczión túl vagyunk. A ki figyelemmel kisérte parlamentünk tárgyalásait az utolsó obstrukcziő után, az láthatta, hogy nem volt csendesebb ellenzék, mint a mi parlamentünk ellenzéke. Hiszen oly fontos javaslatok terjesztettek a ház elé és a ház azokat a javaslatokat oly hihetetlen gyorsasággal tárgyalta le, hogy ez a gyors tárgyalás majdnem nevetségessé vált és majdnem a tárgyalandóknak rovására esett. (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Igaz ugyan, t. ház, hogy az obstrukczió után egyesek, de nem a pártok, hangoztatták ismét az obstrukcziő eszméjét ugy itt benn a házban, mint künn a házon kivül a lapokban. Ezt azonban komolyan senki sem vette és nem is veheti.' Az obstrukczió, t. ház, betegség, a parlamentarizmusnak betegsége. A parlamentarizmusnak idegrendszerét olyankor erős láz fogja el. A többség, de még a kisebbség is ezen parlamenti láznak hatása alatt bizonyos tekintetben rémlátomásokban szenved. És ez az állapot megmarad akkor is, a midőn az obstrukczió szenvedélyének hullámai lecsendesülnek, midőn a parlamenti munkálkodás visszatér békés, rendes medrébe. A legkisebb nesz, a legkisebb zaj olykor nagynak látszik. A többség minden egyes hosszabb és tartalmasabb vitában mindjárt