Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

509. országos ülés 190í november 8-én, hétfőn. 21 tathatunk. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Azt pedig igenis állítom, és akár én leszek e helyen, akár más, (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Más lesz!) akárki lesz, meg fogja mutatni, hogy a maga méltóságát, tisztességét, akczióképességét visszanyert magyar parlamentre támaszkodva, lehet és kell is^ eredményes magyar nemzeti politikát csinálni. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalom Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Ennek alapkövét rakjuk le, ennek előfeltételeit teremtjük meg, ha a térről elsöpörjük azt a gazt, (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon.) a mely ennek akadálya. (Hosszantartó, többször megújuló élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj balról.) Elnök (csenget): Csendet kérek! Rákosi Viktor jegyző: Olay Lajos! (Nagy zaj. Elnök ismételten csenget. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Helyre! Helyre!) Olay Lajos : T. képviselőház! Példátlan eset előtt állunk. A magyar kormányelnök házszabályreviziót akar. Most már harmadszor, vagy negyedszer beszél, és most azt mondja, hogy ő zsákban macskát nem árul, pedig bizony macskát árul, mert legalább én nem tudom, hogy mit akar. Első beszédében már visszaszívta, hogy az ujonczjavaslatok és a költségvetés kérdése záros határidő alatt letárgyaltassanak, de hogy most mit akar, én nem tudom, s nem is hiszem, hogy legyen valaki e házban, hacsak nem az ő titkos hive, Vojnich István, a ki tudja, hogy mit akar. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Méltóztassanak helyöket elfoglalni és a szónokot csendben meghallgatni. Oíay Lajos: A kormányelnök ur a házszabályrevizióval a magyar nemzet legszentebb jogait akarja elvenni; hiszen ma már a magyar nemzetnek, a magyar alkotmánynak, a magyar közjognak úgyszólván legfontosabb garancziája a házszabály, így gondolkodott eddig a magyar nemzetnek minden becsületes fia. Parlamentáris kormányzásról, házszabályokról tulaj donképen 1848 óta van szó. Mindenki tudja ebben a házban, hogy 1848-ban és 49-ben a házszabályokat megalkotni nem tudták, mert akkor a kormány férfiai, Szemere és társai, mindig azon voltak, hogy a nemzetnek mentül több jogot biztosítsanak, hogy a nemzeti ellenállást erősbitsék, nem pedig kisebbítsék. Ezért nem jöhetett létre 1848-ban a házszabály. De igy gondolkodtak később is a magyar államférfiak, addig, mig azok nemzetiek és magyarok voltak. Deák Ferencz idejében mert volna csak valaki előjönni azzal, hogy a nemzeti ellenállást gyengítse. Maga Deák Ferencz mondta volna ki nyiltan rä, hogy nem tudja, mit csinál, vagy ha tudja, akkor nem lehet magyar ember, annak hazaárulónak kell lenni. De hiszen a t. miniszterelnök urnak kedves papájában, Tisza Kálmánban is több hazafiság volt. Emlékezzenek t. képviselőtársaim arra, hogy a véderővita alatt a személybiztonság is kétségessé vált, s nagyon sokan voltak a kormánypárton, a kik Tisza Kálmánt unszolták a házszabály szigorítására, a parlamenti csendőrség felállítására, stb. És abban a Tisza Kálmánban is, a kinek sok bűne van az ország ellen, volt annyi hazafiság, hogy nyíltan azt mondta: ne kívánjátok, hogy én a házszabályt szigorítsam, mert talán e pillanatban nekem kedvez, de jöhet idő, mikor arra a nemzeti ellenállásra szükségünk van, mert mi, a többség, sohasem fogjuk tudni megakadályozni, hogy a felsőbb nyomásnak ellenálljunk; ez az ellenzék kötelessége, a melyet az ellenzék csak akkor tud teljesíteni, ha arra a házszabályban megvannak a jogai. Bánffy idejében is volt személyi obstrukczió a választások miatt és Bánffy idejében is akarta — igaz, be kell vallani — épen Tis?a István mostani kormányelnök akarta a häzszabályreviziót, azonban akkor is ott, volt maga Bánffy és ott volt Szilágyi Dezső, a ki azt meg nem engedte, a ki a többség jogát mindig olyannak tekintette, a mely nem mindenkor válhat előnyére a nemzetnek, mert a többségi akarat nagyon sokszor jöhet, és jön is, a nemzeti érdekekkel ellentétbe. De hát mi oka lehet a kormänyelnök urnak most a házs/abályrevizióval előáilani ? Hiszen emlékezzenek rá, hogy a múlt nyáron igen t. elnökömmel, Thaly Kálmánnal, békét kötöttek. Hát ez a jelentősége ennek a békének? Ennek a békének az örömpoharát épen azon a napon itták meg, mikor az ugrai levél jelent meg. (Igaz! Ugy! van! a szélsöbaloldalon.) Mi oka volt most jönni a házszabályrevizióval, mikor a béke úgyszólván dühöngött? Mondja meg a t. túloldal, mondja meg a kormány, vagya kormányelnök ur, hogy mi volt az, a mit ő keresztül nem vihetett? Gondoljanak az utolsó javaslatra, az olasz borvámszerződésre. Hiszen meg volt sértve a törvény, az alkotmány, minden, a mi szent a magyar nemzet előtt, tehát teljesen jogos lett volna az obstrukczió kimondása, GS SÍZ ellenzék és az a párt, melyhez tartozom, nem obstruált, hanem engedte, hogy törvényerőre jusson az a legveszedelmesebb javaslat, a mely talán a magyar nemzet önálló gazdasági berendezésre vonatkozó jogát hosszú időre, beláthatlan időre megsemmisítette, vagy elvonta. De ott van Széll Kálmán ideje. Széll Kálmán idejében Szilágyi és Apponyi együttesen bizonyos häzszabályreviziót csináltak. De hogyan csinálták? Csinálták pártközi megegyezéssel, olyan értelemben, hogy a szólásszabadság, a nemzeti .ellenállás meg ne gyengittessék, sőt hogy a nemzeti ellenállás megerősíttessék. Mert ha egyes dolgokat kiküszöböltek is a házszabályokból, melyek az ellenzéknek módot nyújtottak a vita könnyebb vitelére, de viszont adtak olyan biztosítékokat, a melyek ezen házszabályrevizióval bőven felértek. Megadták a kúriai biräskodást, megadták az összeférhetlenséget, hogy ne csupa bankár üljön ott, hanem hogy a parlament