Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

22 509. országos ülés Í90b november 7-én, hétfőn. függetlenségének biztosításával a nemzeti ellenállást megerősítsék. Ugyan mi czélja lehetett ennek a házszabályrevíziónak ? Semmi czélja nem lehetett; hanem Deák meghalt, Szilágyi Dezső meghalt, kik a túloldalon is őrködtek a nemzet jogai felett és iparkodtak a bécsi hatalom tűltengésének gátat vetni. Látták azonban Bécsben, hogy ezek az emberek meghaltak, ideje volna a birodalmi egység, a nagyhatalmi állás szempontjából a négyszáz éves gyakorlat szerint a nemzet jogait, a nemzet szabadságát ismét megnyirbálni. Ez volt az oka annak, hogy a házszabályrevíziót beadták. A császár érdeke volt. Hogy az volt, kétségtelenül mutatja, hogy legelőször ide küldte a nemzet nyakára Khuen-Héderváryt, a kit maga az a túloldal, az a többség, a mig Szilágyi élt, háromszor-négyszer kitessékelt. Háromszor-négyszer nem bírta megalakítani a kormányt, mert abban a többségben is volt annyi hazafiság, hogy a császár küldöttét, a császári helytartót nem fogadták el. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Azonban ez a többség elfogadta a granicsárt kormányelnöknek. Szerencsétlenségére azonban Bécsnek a granicsár nem teljesítette kötelességét, mert annak a szerencsétlen bécsi kéznek nem sikerült a képviselőket megvesztegetni. Nem tudom, igaz-e, a mit egyik képviselőtársam mondott, hogy Dienes Márton már itt van megint. Ha nem lesz sok pénzük, akkor hiszem és bizom a jó Istenben, hogy az egész megvesztegetési ügy tisztán fog állani a nemzet előtt és kiderül, hogy az csakugyan bécsi pénz volt és arra csakugyan a kormánynak is volt befolyása. {Ugy van! Ugy van! bal felől.) Igenis, kellett a házszabály-revízió, de nem a nemzet érdekében, hanem kellett a nagyhatalom, az összbirodalom érdekében, kellett — a császár érdekében. Ha már Khuennak pusztulnia kellett; ha már Khuen, a ki ki volt szemelve ezen nemzetellenes merénylet véghezvitelére, azt nem teljesíthette, teljesíttetni akarták a következő kormányokkal. Mindenkinagyon jól tudja, hogy bizony nálunk — sajnos — a kormányalakítás nem ugy történik, hogy a kormányok a többségből alakulnak ki és a kormányoknak volna programmjuk. A kormányoknak, sajnos, nálunk ma nem lehet programmjuk. A programmot a császár állapítja meg, (Ugy van! Ugy van! a szélsóbaloldalon.) a császár foglalja pontokba és előterjeszti azoknak, a kiket meghív, a kiket a kormány élére akar helyezni, és mint mi a cselédnek, azt mondja a leendő miniszterelnöknek: elfogadod-e ezeket a pontokat, kész vagy-e azokat végrehajtani, vagy nem ? Én ugy tudom, hogy Khuen után tulajdonképen gróf Andrássy Gyula volt felhiva, hogy alakítson kormányt, és a király — nem a cäá-zár — már beleegyezett abba, a miről azt hittük, hogy lehetetlen, hogy Apponyi is helyet foglalhasson abban a kabinetben és Wekerle is. Ugy tudom, hogy az u. n. Andrássy-féle kormány vállalkozott volna is arra, hogy a felségnek katonai követeléseit és — elég sajnos — a magyar közgazdasági önállóság elleni álláspontját, vagyis a közös vámterületi álláspontot elfogadja, és már kész lett volna a kormányalakítás és ő Felsége már kész volt elállani a házszabályrevíziótól, mikor gróf Khuen-Héderváry ós báró Fejérváry Géza felvilágosították a Felséget, hogy: van itt egy ember, Tisza Pistának hívják, a ki kész neked a házszabály-reviziót is keresztülvinni. Tehát tény az, hogy ez csakugyan nem az ő programmja, hogy nem a nemzet érdekében, hanem a császári parancs, a császár érdekében hozta ide Tisza Pista a mi nyakunkra a házszabály-revízió kérdését. {Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De lehetséges-e is ez másképen, a mikor azóta, hogy megköttetett Thalyval a béke, semmi panasza nem lehetett a miniszterelnöknek egész nyáron át, a mikor mindent, a mit akart, szó nélkül keresztülvitt, sőt keresztülvitte most az olasz provizórikus szerződést is ? Tehát igenis — a mint mondtam — a császár akaratából, a császár parancsából jött ide ezzel a házszabályrevízióval. És pedig kell ez a házszabály-revizió a császár, az összbirodalom, a nagyhatalom érdekében, kell azért, hogy keresztülvihessék a 450 milliós hadügyi költséget, keresztülvihessék a véderőtörvényben a létszámfelemelést, keresztülvihessék a katonaságnak az eddigi szellemben való továbbfejlesztését, hogy eltörölhessék teljesen a magyar hadseregnek még az eszméjét is, hogy lehetetlenné tegyék a már 1867-ben kiadott királyi és császári rendeletnek végrehajtását, hogy a magyar tisztek idejöhessenek és hogy lehetetlenné tegyék örökre vagy beláthatatlan időre az önálló vámterület alapján való berendezkedést. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezért kell a házszabályrevizió. Ha nem ezért kell, miért nem mondja meg a kormányelnök ur, hogy mennyire akar a házszabályrevízióban menni, mit akar tulajdonképen vele elérni, hogy mi czélja van ennek a házszabályrevíziónak? A czélja az, a mit én elmondottam. Ha önök szivükre teszik a kezüket, ép ugy tudniok kell ezt, mint mi tudjuk ezen az oldalon. Gabányi Miklós: Csakhogy nekik nincs se szivük, se lelkük! Hazafiatlan osztrákok! (Zaj a jobboldalon.) Elnök: Gabányi képviselő urat rendreutasítom. (Zaj és felkiáltások balfelöl: Miért!) Nagy Mihály: Gabányi meg van háborodva egy kicsit! Vén zupás! (Zaj.) Gr. Zichy Aladár: Igazságot kérünk! (Zaj. Halljuk !) Olay Lajos: De, t. képviselőház, én nem tudom felfogni, hogy ilyen nagyfontosságú dologban, midőn a nemzet szabadságáról, alkotmányáról van szó, mivel védekezik Tisza István,