Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

518. országos ülés 1904 november 17-én, csütörtökön. 235 czenzusos választói jog mellett, mert hiszen nem is vettük észre rettentő nagy szabadéi vűségünkben azt, hogy lassankint egész Európában a legutolsók lettünk a választói jogban. (TJgy van! TJgy van! balfelöl.) És az Austria érit in őrbe ultima—ma már nem áll meg, mert ma már Hungária in őrbe ultima, ha a választói jog kiterjesztéséről van szó. Ez azért mulatságos, mert a t. miniszterelnök ur egy ízben azt mondta, hogy a czenzus egységesítését sehol sem sikerült még megcsinálni, holott czenzusos választói jog ma már az európai államok között tulajdonképen csak minálunk és Svédhonban van. Hiszen központosított választás, a melynél összecsőditik a választókat, demokratikus választói jog mellett lehetetlen, mert el sem lehet látni a központban a választókat, ez is csak nálunk és abban a bizonyos Dániában van. (Derültség.) A nyilt szavazásnak intézménye, melyet férfiassággal, igazi magyar karakterrel tudnak csak védelmezni, már csak nálunk és Poroszországban van meg teljes érvényben; egyedül, elhagyottan állunk már a választójogunk tekintetében. Az általános választói jog Európának minden nagyobb államát meghódította, megvan már Francziaországban, megvan Németországban és megvan Belgiumban — habár nem is az egyenlő általános választói jog — kulturális alakban megvan már Ausztriában, megvan Görögországban, Norvégiában és ott is, a hol az általános választói jogot még nem fogadták el, oly erőteljes választói reformokat csináltak, a melyek a választók számát nem egy nyolczaddal, mint a Széli-féle reformban emelték fel, hanem a választók számát kétszeresre-háromszorosra is felemelték. Hollandia pl. 1887-ben és 1896-ban reformálta választói jogát, megközelítve már teljesen az általános választói jogot és a választók számát mindenkor az előbbi szám kétszeresére emelte fel. Olaszország 18 82-ben több mint háromszorosra emelte fel választóinak előbbi számát. Mi azonban valószínűleg követni fogjuk nem most, de valamikor, annak az államnak a példáját, a melynek szabadelvűségét utánozza a magyar szabadelvű párt, utánozni fogjuk Belgium példáját. Belgium 1848-tól fogva makacsul ragaszkodott czenzusos választói jogához. 1893-ig nem terjesztették ki a legcsekélyebb mértékben sem a választói jogot és makacsul ragaszkodtak a húsz forintos adóczenzusokhoz és mi történt végre? Minél később csinálnak meg egy választási reformot. annál rosszabb az az uralkodó pártra és a társadalomra nézve, mert ha lassankint, apródonkint megy bele az alkotmányba a kitagadottaknak egy-egy része, azok az uj rétegek beolvadnak a régiekbe, de ha a választói jogot hosszú időn át ki nem terjesztik, mint Belgiumban tették és Magyarországon teszik, akkor az alkotmányon kivül állók serege sötéten tompa gyűlölettel fog szerveződni, erőt nyerni arra, és ha egyszer kicsikar egy választói reformot, akkor abból egyetlenegy fennálló pártnak sem lesz haszna, onnan szavazatot ne várjon, mert ők készen, szervezve fogják várni a választói jog kiterjesztését. (Úgy van! TJgy van! bal felöl.) Kövesse csak a magyar szabadelvűpárt Belgium példáját, kövesse életében, mert akkor követni fogja sorsában és halálában is.Belgiumban ki kellett terjeszteni a népmozgalmak következtében 1893—94-ben a választói jogot. Micsoda ugrás történt akkor, t. ház. 130 ezer volt a belga választók száma 1893-ban,— 1,300.000 lett a számuk 1894-ben, tehát tízszeresre emelkedett. A belga liberális párt eltiportatott ; Frére Orbán, annak a megrögzött, orthodox liberalizmusnak képviselője megbukott, a ki azt hitte, hogy elég egy kis atheizmus, elég egy kis kaczérkodás a liberalizmussal, a felvilágosodással — és ez már szabadelvüség; hogy szabad a nagy tömegeket elnyomni, leigázni és szabad az alkotmányból kizárni. Frére Orbán előbb halt meg a közéletben, a politikában, mint meghalt az életben. Nem kapott mandátumot a szabadelvüség hires országában, Belgiumban. A szabadelvűpárt romokban hevert és a szélsőségek: klerikálisok, szocziálisták ós radikálisok léptek a szabadelvüség örökébe. A szabadelvűpártnak nyoma sem maradt; elpusztult, a mint megérdemelte! (TJgy van! TJgy van! a hal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások balról: Bár csak itt is elpusztulna !) Mikor a miniszterelnök ur hivatkozik a nemzetre és azt mondja, hogy nincs ellenmondás, ebben a hivatkozásban és abban az álláspontjában, hogy ő megválogatja nemcsak azt, kit tart komoly elemnek, megválogatja nemcsak azt, hogy kit tart tisztelt barátjának, hanem megválogatja azt is, hogy ki érett arra, hogy magyar választó legyen, hivatkozik a miniszterelnök ur ilyenkor a magyar nemzeti szempontra. Érre nézve első megjegyzésem az, hogy a ki az önálló magyar hadseregnek és az állami kizárólagos magyar közoktatásnak nem hive, az ne öltsön nekem nemzeti köntöst magára épen akkor, mikor a választói jogról van szó. (Helyeslés. TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Különben is, t. ház, hogy vagyunk a magyarság kérdésével? Ezt a kérdést a legnagyobb fallácziával kezelik a legtöbbször. Felállítom ezt a tételt és hajlandó vagyok bármikor bebizonyítani számszerű adatokkal, hogy azokban a kerületekben, a hol a nemzetiségek vannak többségben, ma is megvan a nemzetiségek többsége a választók között, ha jogosultságukkal éiní akarnának. (TJgy van! balról.) Ez az első. De továbbá bizonyos és köztudomású, sokszor kifejtettük szóban és írásban sokan, hogy a jelenlegi választói törvény tulajdonképen a magyarság visszaszorítása, (TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a törzsökök magyar elemnek megnyomoritása. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Itt van elsősorban a kerületek beosztása, 30*