Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

518. országos ülés 1904 november 17-én, csütörtökön. 233 mentái-izmusnak, meg a demokrácziának sem. mert a többségi demokrácziák is csak nyomorult rabságot és szolgaságot hozhatnak azoknak az országoknak, a melyekben diadalra jutottak, a szabadságnak egyetlen biztositéka : a hatalmak korlátozása, hogy az államban nem szabad egyetlenegy tényezőnek vagy intézménynek korlátlan hatalommal birnia (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóläalon.) Ha ebben az országban korlátoztuk a király hatalmát, hát azt hiszik önök, hogy az önök hatalma korlátlan? (Hosszantartó helyeslés és taps a bal- és a szélsobalóläalon) Rakovszky István: Az korlátlan! Azután visszaélnek a királyi hatalommal! Vázsonyi Vilmos: A többségnek, megmondom később milyen feltételek mellett, formálisan mindenre joga van. De vannak erkölcsi ós alkotmányos akadályok, a melyek a többség érvényesülésének útját állják. Vájjon annak az irlandi parlamentnek, a mely elhatározta Dublinban, hogy Irlandnak függetlensége megszűnik és ezentúl Londonban fognak tanácskozni a leigázott Irlandnak képviselői, nem volt-e formális joga e határozat meghozatalára ? Formális joga volt, de bűn volt ez az erkölcs és a nemzet ellen. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon) Vagy hogy olyan érvet használjak, a mely hat4ssal van azokra, kik itt a képviselőházban ülnek, de még inkább a kik kunt a nemzetet alkotják, vájjon ha e házban egy többség alakulna ki, a mely többség a 48-nak és 67-nek társadalmi vívmányait akarná eltörölni, a mely újra be akarná hozni a derest, a robotot, a dézsmát: vájjon nincs-e jogunk ellenállni ennek fegyveres kézzel is? Hock János: Tegyük fel, hogy megbolondul a miniszterelnök, har radik nap veszik észre, mi történik addig? (Zaj a jobb- és a baloldalon. Elnök csenget.) Vázsonyi Vilmos: Azt mondottam, hogy a többségnek minálunk semmiféle formális korlátja nincs. Hát mi bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a míg más országoknak parlamentjeiben a többség maga von magának korlátot az által, hogy bizonyos határozatok csak kétharmad többséggel hozhatók meg — hiszen a legnyomorúságosabb utolsó kis egyesület sem tűri meg azt, hogy esetleges egyszerű szavazattöbbségnek legyenek kitéve az ő alapszabályai — csak a magyar parlament az, a mely még a házszabályrevíziónak kérdését sem kötötte kétharmad többséghez a hol mindent ki lehet szorítani egyszerű többséggel, még a házszabályok revízióját is. Ebben az országban tehát beszélni a többség elnyomásáról, beszélni arról, hogy a kisebbségnek miféle hallatlan visszaélései vannak, ez lehet túlvilági, felhőkbe burkolt élet, de ez nem a tényleges élet, ez nem a valóságos viszonyoknak megfelelő állítás. (Igaz! "ügy van! a balés a szélsobalóläalon.) KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXX. KÖTET. Molnár Jenő: Ilyenkor kint van a miniszterelnök ur, a mikor igy mossák a fejét! (Felkiáltások a szélsobalóläalon: Éljenzik a folyosón !) Elnök: Csendet kérek! Vázsonyi Vilmos: Azt mondja itt a miniszterelnök ur mindennap nekünk, hogy ő neki az a nagy hivatás jutott, hogy megvédelmezze először is a nemzeti akaratot, mert a jelenlegi házszabályok állanak a nemzeti akarat útjába; másodszor, hogy megvédelmezze a parlamenti élet tisztaságát és msgas szinvonalat, és végül ráadásul harmadszor, hogy megvédelmezze az igazi tiszta, hamisítatlan szabadelvűsóget. A mi először is azt a hires nemzeti akaratot illeti, a melyre a karzatokra való utalással történt hivatkozás, én már a Széll Kálmán volt miniszterelnök ur alatt lefolyt vitában felállítottam azt a tételt.hogy az obstrukozió maga csak szimptoma, a melynek alapja egészen más betegség, a mi alkotmányunknak nagy betegsége: az igazi kapcsolat megszűnése ezen parlament és a nép között. (Elénk helyeslés a- bal- és a szélsíibaloldalon.) Mert mindaddig, a mig ebben az országban két Magyarország van: egy hivatalos Magyarország, a mely fent örül a jogoknak és a napsugaraknak, és egy földalatti Magyarország, a jogokból kitagadottak Magyarországa: (Ugy van ! a baloldalon.) mindaddig igazán merő frázis és álszenteskedés az, a mikor itt a nemzetre és a nemzet ítéletére hivatkoznak. (Ugy van! a bal- és a szélsobalóläalon.) Thaly Ferencz: 400.000 ember 18 millió nevében ! Vázsonyi Vilmos: Őszinte örömömre szolgál, hoígy ezen tételemet, — mert hiszen nem kell bizonyítanom, hogy addig, a mig a nemzetnek és a parlamentnek fogalma nem egy és ugyanaz, a mig különbség van nemzeti és alkotmányos élet között, a mig nemzet és alkotmány teljesen össze nem forrtak, bármely töredéke a parlamentnek mindig azt mondhatja, hogy ő a nemzet, sőt néha igazabban mondhatja, mint az a többség, a mely idebenn van — mondom, nagyon örvendek, hogy ezen tételemet a háznak, az országnak, sőt a művelt emberiségnek oly kimagasló fényes tehetsége, mint gróf Apponyi Albert, igazolta. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsobalóläalon.) Én nem * is csatlakozom azokhoz, a kik gúnyosan emlegették, hogy gróf Apponyi Albert felfedezte Amerikában a demokrácziát, én inkább azt mondom: vajha Amerika fedezte volna fel azt az Apponyi Albertet, a kire ennek a szerencsétlen országnak annyira szüksége van, a ki nem a hatalom kéjét keresi, hanem azt a dicsőséget, hogy folytassa azt a politikát, a melyet Deák és Kossuth inauguráltak, (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsobalóläalon.) hogy folytassa a jogok kiterjesztésének, a megváltásnak és felszabadításnak munkáját, 30