Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-518

228 518- országos ülés 190b november 17-én, csütörtökön. most nem bocsátkozhatom t. barátommal polé­miába a felett, hogy az obstrukcziónak minő előnyei és minő áldásai Toltak, (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Maga is elismerte!) csak egész röviden jelzem azt, hogy pl. a curiai bírásko­dásról szóló javaslatnak az obstrukezióhoz semmi köze sem volt, (Elénk ellenmondások a hal- és a szélsobaloldalon.) mert a curiai bíráskodásról szóló javaslat először, ha nem csalódom, 1894-ben terjesztetett be. (Nagy zaj a bal- és a szélső­baloldalon. Felkiáltások jobbfelöl: Halljuk! Mi is meghallgattuk önöket!) Egy kis türelmet ké­rek, t. ház! (Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl. Moz­gás a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: A curiai bí­ráskodásról szóló törvényjavaslat először 1894-ben terjesztetett be. Nagyon jól tudjuk, hogy mily körülmények között nem lett belőle törvény, az 1896-ki választások előtt. Egy hang (a szélsőbaloldalon): Leszavazta a kormánypárt! (Ellenmondások jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem sza­vazta le senki! (Felkiáltások a szélsobaloldalon : Visszavonta Bánffy Dezsői) Nem is vonta vissza báró Bánffy Dezső, hanem báró Bánffy egy némelyek szerint nagyon ügyes, de szerin­tem nagyon lelkiismeretlen és szerencsétlen trick-jével (Mozgás balfelöl.) ugy rendezte be a ház ökonómiáját, hogy a főrendiház nem tár­gyalhatta a javaslatot . . . (Ugy van! jobbfelöl. Zaj a szélsobaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek! Gr. Tisza István miniszterelnök: ... és én az 1896-iki választások után palám et publice magának báró Bánffy Dezsőnek és másoknak is megmondtam, hogy először ilyen módon ki­eszkamotirozni egy javaslatot, a melyhez egy kormány és egy párt hozzászegezte magát, óriási hiba volt, másodszor az 1896-iki választások után a curiai bíráskodás megvalósítása első­rendű égető szükséget képezett, tehát obstruk­czió nélkül is magában a szabadelvű pártban megvolt az a szándék és törekvés, hogy ez a törvény létrejöjjön. (Helyeslés a jobboldalon. Moz­gás és zaj a szélsobaloldalon.) De én nem követem t. barátomat arra a térre sem, hogy a katonai kérdéseknél, a hol tagadhatatlan, hogy ezen kérdések napirendre hozatalát az obstrukczió idézte elő... (Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon. Halljuk! Hall­juk! jobbfelöl.) B. Kaas Ivor: Tessék beváltani az igéretét! (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Türelem!) Gr. Tisza István miniszterelnök.... hogyan aránylik egymáshoz az a haszon és kár, a me­lyet az országnak az obstrukczió okozott. Egy­szerűen csak azt jegyzem meg, hogy az a vég­leges házszabályreform, a melyet én kontemplá­lok, azt a hosszú, tartós és SZÍVÓS küzdelmet a katonai kérdések körül megengedte volna a múltban, meg fogja engedni a jövőben, tehát a mennyiben a képviselő urak itt valami hasznot várnak a dologtól, semmiféle akadály ebben a tekintetben nem lesz. (Zaj bal felöl. Elnök csenget.) Éä, végül még csak egyet. (Halljuk! Hall­juk!) Én is azok közé tartozom, a kik ráutal­tak és rámutattak arra, hogy a mi specziális viszonyaink különös gondot igényelnek és ép azért nem is szándékozom elmenni arra a térre, a hova ma már minden parlament eljutott. Pap Zoltán: Csak ötven emberrel bezáratja a vitát. (Zaj bal felöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem szán­dékozom rámenni az érdemleges viták klotür­szerű befejezésének terére, épen a mi specziális viszonyainkra való tekintettel. De bocsánatot kérek, a dolognak két oldala van és ha a kép­viselő urak azt hiszik, hogy lehet Magyarorszá­gon bizonyos befolyások mellett ideig-óráig egy többséget összetoborozni, a melyik kártékony politikát folytasson.... (Felkiáltások balfelöl: Itt van a többség!) Kérem én e felett nem dispu­tálok ; (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) de ha a képviselő urak azt hiszik, hogy egy többséget lehet így összetoborozni, akkor eo ipso hinniök kell, hogy kisebbséget is lehet igy ösz­Bzetoborozni, mert a kisebbség a többségben ben foglaltatik és akkor az a rendszere a ház­szabályoknak, a melyik ma fennáll, egy össze­toborzott kisebbségnek módot nyújt, hogy ilyen még veszélyesebb, mert felelőségnéiküli kisebb­ség — mert hisz a többségre háramlik a fele­lőség — még lelkiismeretlenebbül tegye tönkre az oi'szágot. Nagyon kérem a t. képviselő urakat, hogy az éremnek ezen oldalát se feledjék el. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Kapotsfy Jenő: Hazafiatlan kisebbség még nem volt ;oha. (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Zichy Aladár: T. képviselőház! (Zaj.) Gabányi Miklós : Mennek a birkák kifelé. Elnök: Kérem Gabányi képviselő urat, méltóztassék a parlamenti illem korlátain belül maradni. (Zaj.) Gr. Zichy Aladár: Pártom részéről kívánom álláspontunkat jelezni, a melyen ezen házszabály­sértéssel szemben állunk, (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Szerintem ugy formáiban, mint lényegé­ben a házszabályok máris súlyosan meg vannak sértve (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Dániel Gábor t. képviselőtársam benyújtott határozati javas­lata által. Elismerem azt, hogy a ház elnöke előzetes czenzurákat nem alkothat és nem uta­síthatja el annak felolvasását, de igenis ezen háznak kötelessége annak értelmében behatolni és felderíteni azt, hogy ez a jelen házszabályok­nak homlokegyenest megsértése. (Elénk helyeslés és taps balfelöl.) és ez ellen tiltakoznia köteles­sége. Nem akarok hatást elérni, nagyon is át vagyok hatva azon komoly helyzet^ által, a mely előtt ezen országos testület áll. Éraem annak súlyát, midőn látom, hogy a miniszterelnök ur

Next

/
Oldalképek
Tartalom