Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-518
518. országos ülés 1904- november 17-én, csütörtökön. 229 minden nap felkel és ujabb diadalokat akar aratni az által, hogy eltiprással fenyegetőzik. Az a taps, az az éljenzés alighanem mámor és az saját lelkiismeretüknek elfojtására, való. (Helyeslés. Ugy van ! a bal- és a szélsobaloldalon.) Én nem vállalkozom, nem is vállalkozhatnám arra, hogy azokra a pontokra nézve meggyőzzem ezt az óriási többséget, a mely pontokat gróf Apponyi Albert t. képviselőtársunk súlyos argumentumai, Kossuth Ferencz t. képviselőtársunknak csendes, higgadt, meggondolt okoskodása felhozott. Nem vállalkozom azok kiegészítésére; de hozzá akarom fűzni ezen nyi latkozatokhoz a magunk részéről még azt, hogy ha ujabb választások után egy törpe kisebbség fog bejönni e házba és ha közülünk senki sem lesz itt, az a bejövő kisebbség e módosított házszabályokat magára nézve nem fogja kötelezőknek tekinteni. (Élénk helyeslés. Úgy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) El lehet tiporni egy ellenzéket, el lehet tiporni egy nemzetet is. Rákosi Viktor: Igen, ott vannak a finnek! Gr. Zichy Aladár: De fel fog az ébredni és el fogja gázolni azokat, a kik a hazának szent ügyét eltiporták. (Elénk helyeslés és taps. Tjgy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Ne felejtsék el a t. képviselő urak, a kik számszerinti többségükben annyira biznak, hogy a kormánypárt azért fél annyira az elmúlástól . . . (Felkiáltások: Dehogy fél!) Rónay János: Már hogy félne! Gr. Zichy Aladár: Rónay képviselő urat én szívesen meghallgatom, ha utánam beszólni fog. Ismétlem, hogy az a szabadelvű párt azért fél annyira az elmúlástól, mert örökké uralmon van és nem bizik ellenzéki felujulásban, ez öli meg azt a pártot. És ez országban az ellenzéknek elkeseredését is az okozza, hogy önök a párturalomnak örökös fentartása végett minden ellenzéki mozgalmat eltipornak. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Tisztelettel tartozunk a ház t. elnöke iránt; tisztelettel tartozunk annak méltósága iránt. De minden méltóság annyi értékkel bir, a mennyi értéket az illető magával odavisz. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) És mit látunk, t. ház, most? Azt, hogy az ellenzék ingerültségében, aggodalmában majdnem odáig jutott, hogy gyanakvó lett azon magas méltóság iránt. Miért? Mert valamint ebben az országban, ugy e házban sincs meg a helyes egyensúly. Nincsen meg a ház elnökében a bizalom azért, mert ő csak egy párt bizalmából van ott; mert nem engednek az elnökségbe ellenzéki embert. (Helyeslés. Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) Már odáig jutottunk, hogy ezen alkotmányos intézmény, az országgyűlés, sem fog alkotmányos intézmény lenni; mert nincs meg a közbizalom a többség iránt és nincs meg a közbizalom azon intézmény iránt sem. És e közbizalmat önök irtják ki véglegesen a nemzetből, ha a házszabályokat erőszakkal módosítják meg. (Helyeslés. Ugy van! a baloldalon.) Mi a magunk részéről nem engedjük magunkat elragadtatni oly kifejezésekre, mint tette azt a miniszterelnök ur, hogy botorságnak nevezi a mi ténykedésünket, nem fogjuk kívánni, hogy az ország a karzaton megjelenjék, (Felkiáltások a jobboldalon: Persze, hogy nem!) mi saját lelkiismeretüakben keressük a megnyugvást. Itt vagyunk, és ha majdan egyszer nem mi leszünk itt, lesznek utódaink, de az ellenzéki mozgalmat az országból kiirtani nem lehet. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Senki sem akarja. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Rónay János képviselő ur kér szót személyes kérdésben. (Mozgás a bal- és a szélsöbáloldalon.) Rónay János: T. ház! Személyes kérdésben érek szót. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szíveskedjenek helyükre menni, t. képviselő urak! Rónay János: Nem szeretek a t. házban beszédeket tartani, de akkor, midőn személyem provokáltatik arra, hogy beszéljek, mint a hogy gróf Zichy Aladár t. képviselőtársam részéről történt, akkor nyilatkozom. A t. képviselő ur azt mondta nekem arra a közbeszólásra, hogy a lengyelek is igy jártak, hogy szívesen fog meghallgatni engem. Ennek következtében szólok is és megmondom álláspontomat, miért nem vagyok itt bizonyos presszió alatt, (Ellenmondásolc a szélsőbaloldalon.) miért pártolom igenis a kormányelnök ur által beadott indítványt, (Zaj. Elnök csenget.) mi indit engem arra és mi az oka annak. T. ház! Másfél esztendeig tapasztaltuk, és igen kellemetlen tapasztalás volt ránk nézve, hogy nem egészen indokoltan obstruáltak. Hiszen az obstrukcziónak tulajdonképen az a czélja, hogy hivja fel a többségnek és esetleg a koronának fiayelmét arra a sérelemre, a melyet orvosolni akar. Nos, elég ideig hivta fel ugy a többség, mint a korona figyelmét arra, hogy a hadsereget válaszsza szét és csináljon önálló hadsereget. (Zaj.) Elnök: Kérem a t. képviselő urat, szíveskedjék a személyes kérdés keretében maradni, és ne bocsátkozzék érdemleges vitába, mert erre most nincs joga. Rónay János: Én azt tartom, hogy az obstrukczió nagyon veszedelmes. (Zaj. Elnök csenget.) Ennek következtében azt hiszem, nem élek vissza, a mikor előadom okaimat, hogy miért szóltam közbe. Közbeszóltam gróf Zichy Aladárnak, felemiitvén a lengyeleket, hogy ne vezessék ők is Magyarországot ezzel az igazán nem indokolt ellenállásunkkal arra a szerencsétlen sorsra, a melyre Lengyelország jutott. Ez az, a mit mondani akartam. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj a baloldalon.)
