Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

184 516. országos ülés 19Ö'i november 15-én, kedden. hogy ezt a helyzetet magyar ember ezen a földön eltűri? (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalion.) És mit akar a t. képviselő ur, vagy miniszterelnök ur; mivé akarja tenni ezt a parlamentet akkor, ka itt majd időnkint rendszeresen — mert hiszen tőle és embereitől függ — olyan jelenetek támadnak, a melyeket köznyelven korcsmai dulakodásoknak szokás nevezni ? (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Hol lesz akkor a rend, hol lesz akkor a tisztesség, a méltóság és a tekintély? (ügy van! a szélsőbaloldalon,) És minek képzeli a t. miniszterelnök ur akkor ezt a házat? Egy jelenetet, vagy helyesebben: egy tünetet kell itt felemlítenem, azt t, i., a mikor a t. miniszterelnök ur itt osztályozza az ellenzék tagjait mint a birkafalkát, hogy ez ürü, ez toklyó, ez meg amaz; (Derültség a bal- és a szélsöbaloldalon.) a midőn a t. miniszterelnök ur itt osztályozza az ellenzéket komoly és nem komoly elemekre. (Egy hang a szélsöbaloldalon : Szájhösökre!) Mit akar a t. miniszterelnök ur itt ezzel mondani? Hiszen ezentúl is akármilyen rossz, akármilyen elvetemült kormánya legyen ennek a nemzetnek, a rend megbontásának egyik sem fog örülni; mindegyik törekszik arra, hogy a zaj lecsillapuljon, a szenvedélyek elaludjanak és itt az ellenzék részén ne legyen más, mint az ő »komoly elemei«. Mindegyik miniszter törekszik erre és miként törekszik? Nem akarom meggyanúsítani a jövő minisztereit, kormányait azzal, hogy Dienes Márton-féle eszközökkel törekszenek erre, hanem majd ölelkezés, csókolózás, vállveregetés járja; »gyere velem tanácskozni, itt egy üres chambre séparée«. (Zajos derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Sőt a miniszterelnök urnak elég bátorsága van arra is, hogy az ő szavát használjam: vakmerősége van, ámbár akkora vakmerősége még sincs, hogy itt a mi beszédeinket meghallgassa, mert a mikor a mi beszédeinkre kerül a sor, akkor kivonul, (Derültség. TJgy van! a balés a szélsöbaloldalon.) — mondom, van a miniszterelnök urnak akkora bátorsága, hogy nem marad a kulisszák mögött ezen frazeológiájával, hanem még a parlament előtt is az ellenzék némely tagjának nagy sérelmére és homályba borítására itt komoly elemekről beszél, holott mi tudjuk legjobban, hogy kiket ért ő komoly elemek alatt. (TJgy van! a szélsöbaloldaloa.) Azt akarja ő, hogy módjában álljon minden pillanatban zavarokat csinálni a parlamentben, felgerjeszteni a szenvedélyeket, s azután azt mondani nekünk, hogy: »pajtás, légy az én komoly elemem, akkor téged megbecsüllek, a többit pedig kikergetem«. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: A gazokat, szájhősöket és fattyukat! Eötvös Károly: Terézvárosi beszédében még csúnyább, még ocsmányabb szavakat használt ellenünk. Bejelentette t. képviselőtársam, Thaly Kálmán, a helyzet kényszerítő, s valóban türhetlen nyomása alatt, hogy mi harczra készen állunk. Talán erősebb szót használt ezzel, hogy harcz, de bizonyos szomorú hangon mondta, hogy harczra készen állunk, már pedig a ki készen áll a harczra, az keményebben beszél. Jobb lett volna ezt mondani: mi pedig megtámadott jogaink megvédésére készen vagyunk, mert mi nem akarunk harczot, mi bele vagyunk kényszerítve ebbe az istentelen harczba, ebbe a szerencsétlen és általunk nem is ismert forrásból kerekedett harczba, hogy megvédelmezzük szabadságunknak legalább azt a részét, a melyet házszabályaink biztosítanak. Védelemre készen állunk, igaza van Thaly t, barátomnak minden szavában, a hogy ő jellemezte a parlamenti állapotot márczius 10-étől kezdve máig, és minden szava szent igazság, aláirom. Itt ebben a parlamentben senki sincsen, a ki a tanácskozások megakadályozását akarja, senki sincsen, a ki a javaslatokat, még olyan javaslatokat is, melyek nagy aggodalmakat keltettek bennünk, érett tanácskozás után elfogadni ne akarta volna, hiszen itt van az olasz szerződése a t. miniszterelnök urnak, gyalázatos sértése ez a mi alkotmányunknak, komoly harczot vívtunk ellene, egy hétig tartott ez a harcz és ez ő neki már obstrukczió volt, ok volt arra, hogy minden jogot és szabadságot, melyet a házszabály biztosit, eltiporjon. Igaza van tökéletesen Thaly Kálmán t. barátomnak, erre a védelemre mi készen vagyunk és ettől a harcztól nem riadunk vissza. Mit mond moät erre a miniszterelnök ur? Ez ám a bátorság. (Halljuk! Halljuk!) Ő különben a vakmerőség szót gyakran használja, azt mondja, hogy most Thaly Kálmán álljon elő és vállaljon jótállást azért, hogy az ellenzéket rábírja, hogy ezt az ő mérsékelt házszabályrevízióját . . . Barabás Béla: Ostoba beszéd! Eötvös Károly: . . . fogadja el és akkor ő is visszaveszi azt az indítványt. Egy ilyen felszólítás Thaly Kálmánhoz, vagy az ellenzék bármely férfiához, ez már csakugyan bátorság, (Felkiáltások balfelöl: Vakmerőség !) hogy nemcsak ő maga működjék közre egy ilyen istentelen javaslat keresztülvitelében, hanem vállaljon garancziát, hogy társait, barátait és pártját is rábírja erre. Erről ne is beszéljünk. Ez a bolondság egyik faja. Hanem a t. miniszterelnök ur nem egyhelyütt, nem itt — itt keveset, de mindenütt másutt, a hol mi nem vagyunk, sokat emlegette azt, hogy íme megkínálta az ellenzéket, hogy vegyen részt a huszonegyes bizottság megválasztásában, hiszen vele egyetértésben akarta az egészet keresztülvinni és ezt is visszautasítja, konokul ellentáll és e jelenségek mutatják azt, hogy majd valamikor obstruál. Pedig hát rosszat sem akartam, mert én a klotürt nem akartam,