Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

516. országos ülés 190k november 15-én, kedden. 185 a szólásszabadságot akartam megvédelmezni, a hadilétszám felemelését stb. nem akartam. B. Kaas Ivor: Csak minden jogot az elnökre és a darabantokra ruházni! Eötvös Károly: Nem tette az ellenzék ? Hát menjünk neki a harcznak, tiporjuk el, törjük össze, rontsuk meg. Ha az a miniszterelnök komoly férfi, akár a mi közreműködésünkkel, akár a mi közreműködésünk nélkül, nem ugyanazt az institucziót akarja megcsinálni? Ha mi félvén komoly aggodalmaktól, azt mondjuk, hogy akkor csináld magad, ne kívánd a mi részvételünket, hát akkor sokkal rosszabbul csinálja meg. mint a mi részvételünkkel? Hát ő csak annyi erőt, a nemzet javai iránt annyi érdeklődést érez magában, hogy nálunk nélkül még szándéka se lehet jó, s ha mi ott nem vagyunk a bizottságban, akkor mindent rosszul csinál az a huszonegy ember? Hát akkor török-tatár támadás lesz Magyarországon és akkor készek lehetünk mindenre? Hát csak akkor mérsékelheti magát, ha mi is ott vagyunk ? Micsoda felfogás ez ? Méltóztassanak megítélni, mit tesz ez? Hátha ő magára bizzuk az ország sorsát, akkor képes volna eljátszani minden jogainkat? Vagy szerinte az ellenzéknek is ott kell lennie és az ellenzéknek vele közre kell játszania, hogy ő hatalmaskodjék? Micsoda felfogás, micsoda filozófia ez? (Ugy van! balfelöl.) És ő beszél fogalomzavarról, hogy a fogalomzavarokat tisztába kell hozni. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy most még az obstrukcziónak csak jelei vannak. Csak jelei. De az egész nyáron készültek rá, előkészületeket tettek b. Bánffy Dezső és Eötvös Károly. Az bizonyos, hogy mi is emberek vagyunk. Vacsorálunk néha, mikor van. (Derültség.) És az is bizonyos, hogy volt eset kétszer, egyszer Kőbányán, egyszer meg a gellérthegyi villában, hogy a vacsoránál ott volt 4—5 más-más ellenzéki párti képviselő is. Politikáról egy szó sem folyt közöttünk. Obstrukczióról nem is álmodott senki. Hanem vagy ötven kormánypárti sajtóriporter ott volt közöttünk. A fákon ugy ültek, mint a varjuk. (Elénk derültség.) És igaz az, hogy egy t. képviselőtársam ós barátom, Olay Lajos, mikor egy kormánypárti riporter kérdezte tőle, hogy hányan voltak ott, azt mondta, hogy ötvenen; pedig voltunk öten-hatan. (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) És a kormánypárt lapjaiban megjelent, hogy nagy koaliczionális vacsora volt, ott voltak ötvenen, ott volt köztük b. Bánffy Dezső is. És a miniszterelnök ur az ilyen riporteri jelentésekre hivatkozik itt, hogy igazolja az obstrukcziónak istentelen jeleit. (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) Hát komolyság ez ? Hát nem volt igazam, hogy ilyen vitában nem akartam részt venni, mikor a hatalmon lévő, a kormányon ülő férfiú ilyen hitvány hirek után indul, hogy a nemzet jogainak megcsorbítására érveket faragjon, hogy az obstrukcziót megtörje? Hát komolyság ez? KÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906. KÖTET. XXX. Azt mondja a miniszterelnök ur, hogy mi a házszabályok revíziójának még gondolata ellen is mindjárt az obstrukcziót szegezzük. Én megmondom, t. ház, hogy mi az, a mi bennünket bánt; legalább a mi engem bánt ebben az egész kérdésben. A házszabály nem czél. A házszabály mód és eszköz arra, hogy egymás hajába ne kaphassunk, ha indulatoskodunk, hangulatoskodunk, hogy itt egyszerre ne 12 ember beszéljen, hanem elég, ha egy-kettő beszél egyszerre, (Derültség a bal- és a szélsobaloldalon.) hogy a t. elnök urnak módja legyen rendet tartani, a házszabályok pontjait, egyet, kettőt, hármat felolvasni, szóval hivatalos apparátussal megy ma minden, és statisztikával, irka-firkával, elnöki fizetésekkel, a miket azelőtt nem igen ismertünk. (Igaz! a bal- és a szélsobaloldalon. felkiáltások: Alelnöki fizetésekkel!) Hát a házszabály nem czél. 1848 előtt a régi rendi országgyűléseken nem is voltak házszabályok, a personálisnak elnöki tekintélye, méltósága, közbeszólása, intése elég volt s a nádorispán tekintélye is elég volt, hogy a mágnások se kapjanak hajbi, nem is szavaztak igen gyakran, mégis megcsinálták a 48-iki törvényeket is. szerencsére, — csináltak sok hitvány törvényt is hajdan — Bzóval azelőtt nem is volt házszabály. Most már van. De hiszen ez nem végezel, mert semmiféle házszabály sem teheti boldoggá, vagy nyomorulttá az országot, bárki kezeli is. Jóravaló, tisztességes és arra való tehetségű államférfiak a legnyomorultabb házszabályok mellett is jól vezetik a parlamentet, oly államférfiak pedig, mint a t. miniszterelnök ur, semmiféle házszabály mellett sem. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A házszabály tehát nem czél, hanem eszköz, de mit csinál a t. miniszterelnök ur ? Az ugrai levelétől, kezdve (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) sohasem mondta meg világosan tegnap estig, hogy miként akarja a házszabályokat módosítani. (Igaz! a bal- és a szélsobaloldalon.) Akárhogy faggatták, akárhogy itatták a banketteken, (Hosszantartó, zajos derültség és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) akárhogy muzsikálták, azt nem mondta meg, hogy mit akar. Bocsánatot kérek, oly állani férfiúval szemben, a kinek múltját nem ismerjük, szerencsére talán, és a mit ismerünk, annálfogva nem bizhatunk a jövőjében, oly államférfiuval szemben, a ki itt sötétben beszél a házszabályrevizióról és nem mondja meg, hogy mily természetű akar lenni az a revízió, mily mértékű dispozicziókat akar bevenni, a jogokkal mit akar csinálni, a kötelességekkel mit akar, nem mond meg semmit, nem világit fel semmit, ily államférfiuval szemben és ily tartalmatlan fenyegetések előtt, a minők az ugrai levélben vannak, — mert nincs benne egyéb, mint káromkodás és fenyegetés — ne legyen aggodalmunk, mi menjünk bele készséggel, mi ellenzékiek ? Nem vagyunk mi kormánypártiak, (Zajos derültség és taps a bal- és a 24