Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

516. országos ülés iyOb november l5-én

3 kedden. 179 Eötvös Károly: T. ház! (Halljuk! Hall juh! Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Helyre ! Helyre! Elnök csenget,) Madarász József: Az elnök csináljon rendet! Elnök: Kérek csendet! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Helyre! Helyre!) Eötvös Károly: T. ház! Mióta ezen áldástalan kérdés szőnyegre jött, mióta ezen kérdés felett tanácskozunk, mindennap habozva gondoltam e tárgyra, akár jöttem a képviselőházba, akár nem, — igen sokszor ide sem jöttem — mert meg voltam arról győződve, hogy komoly férfiaknak komoly érvekkel ebben a kérdésben nem érdemes már felszólalni. (Folytonos zaj a jobboldalon. Elénk felkiáltások a baloldalon: Helyre! Helyre!) Elnök: Kérek csendet, t. képviselő urak! Eötvös Károly: Abban a habozásban, mely rajtam erőt vett, nem tudtam magamat elhatározni, hogy ebben a kérdésben én is felszólaljak. Nem is sokat gondolkoztam felette, nem tartottam érdemesnek, nem is készültem, eszméimet sem rendeztem. Azonban azok után, a mikről a mai lapokban értesültem, az után, a mi tegnap a szabadelvű párt értekezletén történt és a miniszterelnök ur mai felszólalása után hallgatnom gyávaság volna és hitványság. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Elhatároztam, hogy felszólalok és megkisértem, hogy a t. miniszterelnök ur által úgynevezett fogalomzavarba némi rendet, némi tisztaságot, némi világosságot hozzak, mert az a gyalázatos játék a szavakkal és eszmékkel, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) a mely a t. miniszterelnök ur részéről és sajtója részérői, hetek óta, hónapok óta folyik, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) a nemzetnek az az ocsmány félrevezetése, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) az ellenzéknek az az undorító, gyalázatos vádolása, gyanúsítása, melyet a miniszterelnök ur rendszerré tett, lehetetlen, hogy az ellenzék férfiait, hogy minden józaneszű embert ki ne szólítson a harczra ezen módszer ellen. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Két története van az obstrukczió kérdésének. Az egyik, az ujabb történet ez évből, a másik a múlt, az általános történet, a melyről a t. miniszterelnök ur itt a házban tudtommal keveset szólt, de a melyet a házon kivül a maga gyűléseiben vagy gyülekezeteiben per longum et latum tárgyalt, még pedig akként, hogy az ő parlamenti és történeti felfogásában egyetlen igaz szót én nem találtam. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Álljon elő akárki, álljon elő az akadémiától kezdve a legutolsó asztaltársaságig és a parlamentnek és a nemzetnek történetét merészelje velünk szemközt ugy adni elő, a mint ő asztaltársaságaiban tette, majd megtalálja rá a feleletet a tudományban, az irodalomban, a hazafiak lelkiismeretében és a parlamentnek kötelességükhöz hű tagjaiban, (Elénk helyeslés a baloldalon.) A t. miniszterelnök ur képes volt a tiszteletreméltó nagy pártot, a melyet én láttam nagy dolgokban is. saját pártját vakká, siketté, bolonddá tenni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert hogy 250 — 260 képviselő közt, midőn azzal a tervvel előállott tegnap, a mely az ő márczius 5-iki javaslata, 250 — 260 férfi, honfitársunk közt egyetlen ember ne akadjon, a ki óvó szavát az ellen felemelje, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ez a sülyedtségnek akkora foka, a milyet én vén ember létemre sohasem láttam. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Magam is voltam a többség tagja, mikor nem olyan vezérünk volt, mint gr. Tisza István. Maga Deák Ferencz volt a vezér, ő adott elő terveket, javaslatokat; hetekig, hónapokig vitattuk azokat becsülettel, komolyan, a haza sorsa és jövendője iránt honfi-aggodalommal; pedig ő volt a vezérünk. És mégis hetekig tartott, mig végre előjöttünk a házban vagy a bizottságban vagy az osztályokban a javaslatokkal. Tanú rá abból az időből gr. Apponyi Albert is, hogyan folytak akkor a tanácskozások az értekezleteken, pedig Deák Ferencz vezetett akkor bennünket. Es most előáll gr. Tisza István olyan javaslattal, a melylyel a jelent megmételyezi, jövendőnket megrontja és becsületünket ebben a parlamentben örökre semmivé teszi, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tudja, hogy bizottság elé nem fogja terjeszteni javaslatát, tudja, hogy az osztályok elől elzárja azt, pedig Isten, világ, a józan ész és saját törvényeink szerint minden képviselőnek igazán ott kellene szeme közé nézni a kérdésnek. Tudja azt a párt is és elhangzik az indítvány, de egyetlen kérdés, aggodalom, bírálat, a honfi-gondnak egyetlen szava nem nyilatkozik meg. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Felkiáltások: Szégyen!) Nessi Pál: Ez a nemzet többsége! Okolicsányi László: Szentiványi felszólalt! (Zaj.) Eötvös Károly: De nem ebben a dologban. Szentiványi nagy vétket követett el, mert abban a rettentő órában még talált a t. miniszterelnökben dicsérni valót. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ilyen helyzetben lehetetlen becsületes hazafinak hallgatni. Azért szólalok fel. Két története van ennek az obstrukcziónak. 1903-ban, mondja a miniszterelnök ur és mondja általában a világ, obstrukczió volt ebben a házban. Elitélik azt az obstrukcziót. Jól van, ahhoz nem szólok; kiki vélekedjék a maga itélőtehetsége és a maga jóindulata vagy rosszindulata szerint arról. De a t. miniszterelnök ur sohasem lát egyebet, mint a részeg kappan a körülte vont krétavonalat, mint mindig csak az obstrukcziót. (Elénk derültség, éljenzés és taps a balés a szélsőbaloldalon.) Sohasem lát egyebet, mint 23*