Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-516
180 ói6'. országos ülés ly<)b hogy az obstrukczió a többség akaratának nyilvánulását meggátolja, sohasem lát egyebet, mint hogy az obstrukcziót olyan férfiak is kezelik,—• én is, más is — mint Polónyi és Lengyel és ezzel telelármázza saját pártját, telelármázza hírlapjait, telelármázza az országot, hogy hogyan bizzuk mi az ország sorsát Polónyira és Lengyelre, ugy mint tegnap este is mondta . . . Gr. Bethlen Balázs: Ugy is van! Nem is lehet rájuk bizni! Nessi Pál: Inkább, mint Tisza Istvánra! Eötvös Károly: . . . és mért nem bizzuk inkább az ország sorsát gr. Tisza Istvánra. Bocsánatot kérek, annak az obstrukcziónak másik oldala is van, hisz a gyémántjegeeznek is sok oldala van, pedig mindenütt gyémánt. És a miniszterelnök ur az obstrukcziónak többi, igazi, valóságos részleteiről nem beszélt. Mik voltak azok ? Nézzük csak meg, Előállt egy kormány, ő előtte a harmadik, előállt oly javaslatokkal, a melyekkel az osztrák császárság hatalmát növelni akarta. Nevezzük az osztrák császárt, ha ugy tetszik önöknek, magyar királynak. Én ugyan minél kevesebbet nevezem igy, mert a magyar királyt sohasem látom, hanem mindig az osztrák császárt, (Derültség a szélsobáloldalon.) tehát az osztrák császárnak és a magyar királynak hatalmát növelni akarta a hadsereg létszámának óriási felemelésével és az azzal együtt járó óriási anyagi terhekkel, a melyeket a mi nemzetünk, társadalmunk már-már alig bir el. (Igás! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Emelni akarta a királynak ós az uralkodónak hatalmát, erőit, a mely hatalom és a mely erők igen gyakran a magyar nemzet ellen használtattak fel, és a mint tegnap a t. miniszterelnök ur saját pártjában mondta, hogy fájdalom, jöhet idő, a mikor az megint a magyar nemzet ellen fog felhasználtatni. Mit csinált ezzel szemben az ellenzék? Mit csinált, nem. obstrukczióval, hanem tisztességes, komoly, sőt fenséges eszmecserében, fenséges vitában? Az ellenzék azt mondta és arra az álláspontra helyezkedett, hogyha a király hatalmát és erőit ti fokozni akarjátok, az osztrák császár hatalmát ti még nagyobbá akarjátok tenni, akkor megfelelő erőt nyújtsatok a nemzetnek is, hogy abban a harczban, a mely folyt eddig, folyik most, a mely folyik ezentúl is, de időnkint vulkanikus kitörésekben is nyilvánulhat, hogy ebben a harczban megfelelő erőszaporodással álljon a nemzet is a hatalommal szemben. Ha ti a hadsereg létszámát emelni akarjátok, ne üldözzétek a magyar hadseregben a magyar nyelvet, ne üldözzétek a magyar nemzet »Szózat«-át ós »Himnusz«-át, küsiöböljétek ki szelleméből, nyelvéből, intézményeiből mindazt, a mi német, hozzátok helyébe mindazt, a mi magyar, hogy a mit veszítünk a létszám felemelésével és annak irtózatos költségeivel, azt ellenértékül legalább fajunk erősödésében nyerjük meg. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Ez volt az ellenzék november 15-én, kedden. álláspontja; és mert ezen álláspontjához kötelességszerűleg, hiven — gazemberek gyülekezete lett volna, ha nem tette volna meg — kötelességszerűen, mindaddig ragaszkodott, a mig a kormány azt magáévá nem tette: ezt nevezi ő obstrukcziónak, ezt nevezi ő annak, hogy a parlament rendje, méltósága és tisztessége meg van támadva. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) Hát miért nem beszél a miniszterelnök ur soha, az obstrukczió kérdésének erről az oldaláról, a mely pedig egyedül fontos? Az a kormány akkor megbukott. (Folytonos zaj és közbeszólások a szélsobáloldalon.) Jött utána egy másik kormány, és annak belépésekor oly tünetek merültek fel, a melyek szerint itt egyes ellenzéki képviselőket pénzzel akartak megtántoritani. Azt mondja a miniszterelnök ur valahol valamikor — nem jegyzem fel minden szavát — hogy hogyan lehet ilyen ostoba csínyt vagy gyerekséget emlegetni. Hát, t. miniszterelnök ur, azok a férfiak, a kik ezt csinálták, látszólag és a kormány beismerése szerint, azok a férfiak nincsenek itt, ki Amerikában, ki Ausztráliában van, azokat ide tanukként megidézni nem lehet. De ha van ebben a házban, ebben az országban épelméjű ember, az ugyan el nem hiszi feltétlenül soha, hogy ebben az alávaló dologban a kormány keze ott nem volt; (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldalon.) olyan épelméjű embert pedig ebben az országban eleget talál, a ki ennek az ellenkezőjét beszéli. (Helyeslés a szélsobáloldalon) B. Kaas Ivor: Mikor lesz báró Dungyerszky és Nscholson ? (Zaj.) Eötvös Károly: Mikor az uj kormány beléptekor ily tünetek merültek fel a képviselőházban és az általános nemzeti köztudatban, szégyeltük magunkat; mélyen bántott bennünket, ellenzéket, hogy akadhat kormány, a mely felteszi, hogy e parlamentben a nemzetet képviselő ellenzéket pénzen lehet megvásárolni, mert erkölcsös, becsületes emberre nézve irtózatos dolog az, hogy miniszteri széken ülő, nemzetkormányzó férfiú felteszi, hogy a nemzet ellenzéki részén egyes emberekkel ép ugy el tud bánni, mint a maga pártján egyes emberekkel. (Taps balfelöl.) Ez ellen a kormány ellen is folyt az ellenzéki harcz, még pedig két ok miatt. Megint a katonai intézményeknél meggyalázott és eltiport nyelvünk megmentése érdekében és egy olyan veszedelmes kormány eltávolítása érdekében, mely ilyen üdvözlettel jött be Magyarországba! Hát obsrukezió ez ? Hát minek tartaná gr. Tisza István azt az ellenzéket, a mely összetett kezekkel, az ő plakettjeire számítva — mint a milyennel Thaly Kálmánt megtisztelték — tudná nézni az ily eljárást és ne akarná az ő parlamentjének tisztességét és méltóságát megvédelmezni ? Ez volt az obstrukczió története. Miért nem emlegeti ezt a t. miniszterelnök ur ? Miért mindig az ellenzék egy-két tagjára hivatkozik és