Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

509. országos ülés í\)Ok november 7-én, hétfőn. 13 kat revideáltuk. És itt rektifikálni akarok egy, Vészi József t. képviselő ur által terjesztett és ujabban elterjedt nézetet, hogy t, i. Szilágyi Dezső is az obstrukczió lehetetlenné tételét követelte, hogy ő is szemben állott az obstrukczióval. (Ralijuk! Halljuk!) E tekintetben hivatkozom azokra, kik velem együtt ott voltak. Mikor a házszabályokat revideáltuk, szóba került az is, hogy az obstrukcziót a jövó're nézve lehetetlenné kellene tenni. Akkor egy kormánypárti oszlopos ember azt mondotta, hogy az obstrukcziót a jövőre nézve lehetetlenné tenni nem szabad, mert jöhet még az ország olyan helyzetbe, hogy az osztrák túlkövetelésekkel szemben ilyen erős fegyverre lehet szüksége. És, t. ház, az obstrukczió is, a mely a múlt nyáron folyt itt le, az által lett előidézve, hogy a katonai körök lelkiismeretlenül, könnyelműen olyan terheket akartak a nemzetre róni, a melyekre semmi szükség nem volt, a mit az bizonyit legjobban, hogy javaslatukat vissza is vonták. (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) De, t. ház, az egész magyar parlamentarizmus, még a régi rendi országgyűlés is nem volt soha egyéb, mint az obstrukczióknak lánczolata. (Ellenmondás a jobboldalon.) A t. miniszterelnök ur ezt tagadásba akarja venni, pedig ha kezünkbe veszszük a történelmet, látjuk, hogy minden országgyűlésen hosszú, hónapokra kiterjedő vita folyt az iránt, vájjon a királyi propozicziókat, vagy pedig a gravameneket vegyék-e elő és az eszköz, a melylyel nyomást gyakoroltak a kormányra, az adó- és ujonczmegtagadás volt. De abban a t. miniszterelnök urnak is egyet kell velem értenie és ha nem ért egyet, kérem czáfoljon meg, hogy a mi nagyot, jót, nemeset az utolsó hatvan év alatt a nemzet számára ki tudtunk vivni, azt obstrukczióval vivtuk ki. (Ellenmondás a jobboldalon.) Ballagi Géza: Hát a többség? (Zaj, Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: Addig küzdött a kisebbség, mig többséggé lett. Eitner Zsigmond: Egy rossz eredménye volt az obstrukcziónak: a miniszterelnök ur! Rakovszky István: Gondoljunk csak vissza a modern Magyarország első éveire. A legnagyobb obstrukcziót Deák Ferencz csinálta Lovassy és Kossuth Lajos érdekében. Gr. Tisza István miniszterelnök: Sohase csinálta! Kubik Béla: Hát Tisza Kálmán! Rakovszky István: A miniszterelnök ur téved. Mikor Kossuth Lajos és Lovassy el voltak zárva, a magyar országgyűlés feliratot akart intézni a királyhoz, hogy hozzon törvényt, a mely jövőre biztosítsa ilyen hatalmi túlkapások ellen a magyar nemzetet és kijelentette, hogy addig semmiféle tárgyalásba bele nem megy, mig ez meg nem történik. (Élénk felkiáltások a jobboldalon: Ezt a többség tette! Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ballagi Géza: Az a többség volt! Rakovszky István: Ha azt a t. képviselő urat, a ki a t. miniszterelnök ur mögött ül, felkérném, hogy most nyomban czáfolja meg azon egyes tényeket, a melyeket elő fogok adni, mérget veszek rá, hogy erre nem képes és mégis közbeszól. Ballagi Géza: Megirtam, tessék elolvasni! (Hosszantartó nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Polónyi Géza: Körösi Sándor is mást irt és mást beszélt! Ismerjük ezt a specziest! (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: A külső körülmények is nagyon hasonlitottak azon viszonyokhoz, a melyek között a legutolsó obstrukczió lefolyt. Akkor is a hatalmi állás szempontjából követelte a korona, hogy 38.000 ujonczczal többet szavazzon meg az országgyűlés és erre az országgyűlés kijelentette, hogy mindaddig, mig az a sérelem nem szanáltatik, egy szál ujonczotsem ad. Erre üzenetváltások indultak meg a főrendi és az alsótábla között. Az uralkodó ekkor Lederer tábornagyot küldötte ki, hogy adjon felvilágosítást egy, az alsótábla által kiküldendő bizottságnak az iránt, hogy mennyiben van szükség az ujonczokra. Az alsótábla ezen bizottság kiküldésébe sem egyezett és semmiféle felvilágosítást sem volt hajlandó elfogadni. Huszonhárom üzenetet váltottak a táblák, mig nem arra az álláspontra helyezkedett a korona, hogy amnesztiát ad. Az alsótábla az amnesztiát nem fogadta el és azt mondta, hogy nem kegyelemről, hanem jogról van szó. (TJgy van ! a szélsőbalolrldlon.) Az országgyűlés bezárásáig nem is lehetett az ügyet eldönteni, és csak az országgyűlés bezárása előtt pár nappal szavazták meg az ujonczokat. Gr. Tisza István miniszterelnök: Hát az obstrukczió? (Mozgás és zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Rakovszky István : Tudom, hogy nem obstrukczió a szó mai értelmében, de valójában mégis az. Rosenberg Gyula: De a többség részéről! (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Igen, a kormány ellen! Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon !) Elnök: Csendet kérek! Rakovszky István: A másik nagyobb obstrukczió — hogy eleget tegyek azon felhívásnak, hogy a kisebbség részéről való obstrukcziót hozzak fel példaképen — Tisza Kálmán idejében törtónt, (Halljuk! Halljuk!) a midőn egy nagy nemzeti érdek forgott koczkán. (Folytonos nagy zaj) Elnök: Csendet kérek minden oldalon! Rakovszky István: A második volt a Tiszafáié obstrukczió, a mikor egy nagy nemzeti érdek forgott szóban, a választói jognak megnyirbálása. Ez egy nagy ellentállás volt. Sikerre