Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

14 509. országos ülés 1904- november 7-én, hétfőn. vezetett. A harmadik volt Tisza Kálmán ellen szintén a kisebbség részéről, a védtörvénynek 14. §-a okából. Szintén sikerre vezetett. A 4-ik volt a Szapáry-féle obstrukczió, a mikor egy régi magyar intézményt, a vármegyei rendszert akartuk megvédeni. Sikerült megvédeni. Az 5-ik volt a Bánffy-féle kis obstrukczió, (Felkiáltása.c jobbfelöl : A kis obstrukczió ? Derültség.) a mikor a sajtó szabadságának kérdése volt szóban. Polónyi Géza: Az nem Bánffy ellen volt. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István: És itt ezennel a leg melegebb köszönetet kell mondanom a kormányhoz közel álló azon hírlapoknak, a kik most oly lovagiasan viszonozzák a szolgálatot, a melyet a szólásszabadság erejével a sajtószabadság érdekében fejtettünk ki, hogy most a sajtószabadság fegyverével ellenünk fordulnak. (Nagy zaj és felkiáltások a bal" és a szélsöbaloldalon : Akkor jók voltunk! Csúnya dolog! Mit szól ehhez Vészi? Hosszantartó nagy zaj.) Gr. Zichy Aladár: Vészi! Vészi! Vészi József: A sajtószabadságnak őszintébb védőket kívánok, mint gr. Zichy Aladárt! Rakovszky István: Azután jött a nagy Bánffy-féle obstrukczió (Nagy zaj és mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) a választási visszaélések miatt és az 1899 : XXX. t.-cz. érdekében. Mind a két dolog nagy nemzeti érdeknek a szolgálatában állott. Ezen sorozatból be van igazolva az, hogy nemzeti érdekeket, nemzeti vívmányokat, a nép számára jogokat, sajnosán keli konstatálnom, a parlamenti pártok váltógazdaságának kizárása miatt másként mint obstrukczióval lehetetlen elérni. (Élénk helyeslés. TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A legutolsó obstrukczió megmentette a nemzetet egy elviselhetetlen tehertől. Ez a nemzeti nyelv érdekében folyt. Hogy nem volt eredménye, nem tehetünk róla. De ez is egy nemes czól érdekében történt. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: De a létszámfelemelés megszűnt ! B. Kaas Ivor: Tisza az oka, hogy nem volt eredménye. (Mozgás jobbfelöl.) Rakovszky István: Tehát azért akarják megfosztani a nemzetet ezen utolsó ellenállási képességtől, hogy bárminő nemzeti érdekről van szó, akárminő nagy terhek jönnek Bécs felől és zudittatnak e nemzetre, e nemzetnek egyetlenegy joga csak az legyen: nyögni, összeroskadni, tűrni, fizetni és a jogokat feladni. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbáloldalon. TJgy van!) A t. miniszterelnök ur sokkal előrelátóbb, semhogy ezt a kérdést itt közénk dobta volna, ha nem volna erre kényszerítve. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur, akármiként tagadja is, állitom, csak ugy vállalt kormányt, hogy ezt a parlamentet megzabolázza, megtörje. (TJgy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Olay Lajos: így jutott kormányra császári parancsból. (Mozgás.) Rakovszky István: Tudja-e a miniszterelnök ur, mi lesz ennek a következménye? Ha a t. miniszterelnök ur erőszakkal akarja betömni a zsilipeket, — mert, t. miniszterelnök ur, arról legyen meggyőződve, hogy mi itt ellent fogunk állni és ha a t. miniszterelnök ur, a mit fel akarok tételezni, csak becsületes, tisztességes, törvényes utón akarja e revíziót keresztülvinni, ez_ neki ebben a teremben nem fog sikerülni — (Élénk éljenzés és taps a bál- és a szélsöbaloldalon.) mondom, ha a t. miniszterelnök ur el akarja tömni itt a zsilipeket, más utakat fog keresni a felháborodás. (Mozgás a jobboldalon. Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Ostromállapotot akar! Rakovszky István: A t. miniszterelnök urnak már volt alkalma a közfelháborodással szemben állani. A t. miniszterelnök ur már érezte, hogy mily erő rejlik ebben a felháborodásban. Polónyi Géza: A Schneider lovai! (Derültség.) Rakovszky István: Nem akarom a t. miniszterelnök ur előtt felidézni ezeket a képeket, nem kivánom, hogy a t. miniszterelnök urnak ezekből jusson; de, t. miniszterelnök ur, hogyha ezt sikerül keresztülvinnie, akkor egy másik 1687. évi I. törvényczikket statuál ebben a teremben: az a törvényezikk a Habsburgoknak királyságát örökös királysággá változtatta át, ez a ténykedése a t. miniszterelnök urnak apáról-fiúra fogja átszármaztatni a szabadelvű párt uralmát és fog keletkezni egy szolgalelkű, mindenre képes többség, és egy mindenre képes, elkeseredett ellenzék. (Mozgás a jobboldalon.) Óva intem a t. miniszterelnök urat, ne engedje magát törvénytelenségbe sodortatni, erőszakra vagy csínyre. Gr, Tisza István miniszterelnök: Nem is fogom ! Rakovszky István: Mert igaza volt Mirabeaunak, a ki 1789. november 5-ikén odaállt a franczia Assemblée Constituante elé és azt mondta: Szent és sérthetetlen a király, de ép oly szent és sérthetetlen kell, hogy legyen a törvény. (Igaz! TJgy van! Taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az egyik sérthetetlensége a másikén alapszik. Ha megtámadjuk az elsőt, a másik meg nem állhat soha, (Igaz! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Egy krízisbe ragadja a t. miniszterelnök ur nemcsak a kormányt, nemcsak az országot, hanem az egész dinasztiát; (Igaz! a bal- és a szélsöbaloldalon.) mert lapozgasson a történelemben: a hányszor vakmerő kezek hozzányúltak a parlament privilégiumaihoz, a hányszor a parlamentnek jogait ki akarták játszani a hatalom javára, akár erőszakkal, akár csinynyel, szomorú kudarczot vallottak. Sötét képek ezek a történelem-