Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

516. országos ülés 190í november 15-én, kedden. 173 a ház' szünetelt és kivéve azt a mesterséges hangulatcsinálást, hogy a kormány lapjai az ellenzéket alaptalanul megvádolták az obstrukczió szándékával, nem tudok semmi mást, a mi okot szolgáltatott volna arra. (TJgy van! Ugy van! a bah és a szélsőbalóldalon.) Most már visszagondolok arra, hogy mi volt tehát ennek oka. Én megvallom, egyéniségemre vonatkoztatva, megszégyenülve éreztem magam olyanformán, mintha én magamat könynyű szerrel kijátszatni engedtem volna az én jóindulatú és maga a t. miniszterelnök ur beismerése szerint is legtisztább hazafiságból eredő indítványom tekintetében. Hiszen, mondom, az ellenzék becsülettel végrehajtotta azt, a mit magára vállalt, öszintességgel engedett mindent megvalósítani, ugy, a mint Ígérte. (TJgy van! bal felöl,) Ezek után tehát semmi szükség nem volt az ugrai levélben váratlanul jelzett, az országot megdöbbentett és meglepett házszabályrevizió újból való benyújtására. Arra a bécsi nyomásra, a melyet itt hangoztattak, nem hallgathatok és azt indokul sem fogadhatom el azért, mert maga a t. miniszterelnök ur, gondolom, múlt pénteken tartott beszédében, a melyben Polónyi Gréza t. képviselőtársammal polemizált, mielőtt távozott volna, tett egy rövid kijelentést és abban hangsúlyozta, hogy ő rá a parlamenten kivül sehonnan semminemű nyomást ebben az értelemben nem gyakoroltak. Minthogy a t. miniszterelnök ur kijelentette ezt, én szavának hinni tartozom és azért ezen kijelentés után nem is állítom azt, — noha előhb magam is gondoltam erre — hogy valami felsőbb nyomás gyakorolt volna e tekintetben rá hatást. Az indokokat tovább keresve, nem tudok mást találni, nekem is arra kell rájönnöm, a mit itt gróf Apponyi Albert kifejtett, tekintve az azelőtti dologra, a paktum történetére, mert igazolva látom, hogy akármilyen zseniális és nagyeszű embernél is lehetnek egyes gondolatok, a melyek őt ösztönzik és nem hagyják békében. (Felkiáltások a szélsőbalóldalon: Rögeszmék!) Apponyi Albert t. barátom ezt rögeszmének nevezte. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) De akármi az, szerencsétlen eszme, mert ennek a parlamentnek a békéjét most október elejétől fogva ez dúlta fel és ugy látszik, hogyha ragaszkodik a t. miniszterelnök ur hozzá, fel fogja dúlni hosszú, hosszú időkig. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalóldalon.) Tehát megint ott állunk, a hol a márczius 10-iki ülésben állottunk. (Igaz! Ugy van! a balés a szélsőbalóldalon.) A mit a miniszterelnök ur akkor visszavont, ugy tudom, hogy a t. kormánypárt tegnapi határozatából kifolyólag, ma megújítva, ugyan más bevezetéssel, de lényegileg ugyanazt az indítványt szándékozik a t. miniszterelnök ur előterjeszteni. Én megvallom, ennek az okát nem látom, nem találom és tartok attól, hogy ugyanúgy, sőt a mostani tapasztalatok után még sokkal jobban fel fogja dúlni ez a parlament nyugalmát, a mint feldúlta ugyanez a szerencsétlen indítvány azt márcziusban. (Élénk helyeslés a szélsőbalóldalon.) Mert megvallva az igazat, mi ellenzékiek, a kik teljesítettük kötelességeinket, gyengéd szóval fejezve ki magamat, a politikai, kölcsönös lojalitás megszegését látjuk ebben, (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mondom, gyengéd szóval fejezem ki magamat. De ezt látjuk benne, mert okot nem találunk rá, hogy miért történik ez meg most újból, most, még ugyanazon ülésszakban. En legmélyebb sajnálatomat fejezem ki e felett, mert engem legközelebb és nagyon fájdalmasan érintett a miniszterelnök urnak ez az indítványa. De fájdalmasan érintette az összes ellenzéket. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbalóldalon.) Sőt én nem tudom, hogy az igen t. kormánypárti urakat, köztük számos régi jóbarátomat, a kik a márczius 10-iki jelenet alatt szíveskedtek engem tetszésnyilvánításukkal és a megindulásnak igen sok megtisztelő jelével jutalmazni, hogy miként érinti ez a dolog, a mikor ugyanezt a javaslatot akarja ma a miniszterelnök ur beterjeszteni, azokat az urakat, (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbalóldalon.) a kik. mondom, akkor a parlamentnek egy szerény régi tagját, engemet méltóztattak ezen jóindulatú eszméért a megtisztelésnek és szimpátiának jeleivel elhalmozni azért, hogy némi részben sikerült — mert nem akarom az egész érdemet magamnak tulajdonítani, de egyik eszköze voltam a sikernek — a szólásszabadság megszorítására irányuló javaslatnak a napirendről, való levételét elérni, ma pedig ugyanezek a t. barátaim talán tapssal fogják fogadni ugyanezt a megújított házszabálymódositást. (Igaz! Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Hát én nem tudom, az idők menyire változtak (Felkiáltások a baloldalon: Az emberek változtak!) és mennyire igényelték azt, hogy ez az indítvány megujittassék. Nekem azonban, a kinek akkori, márczius 10-iki felszólalásomban hazafias tiszta szándákkal és becsületes őszinteséggel sikerült a t. ház minden pártjait, a mint elismerni kegyeskedtek, egyesíteni, már akkor sem sok reményem volt akkori kérésem meghallgatásához, a maihoz azonban, megvallom, azok után, a mik időközben történtek, még kevesebb reményem van a házszabályok revíziójának ilyen, szerintünk legalább, ok nélkül megujitott beterjesztése után. Mindazonáltal szükségesnek tartottam ezeket még elmondani, a ki eddig szót nem emeltem ez ügyben, (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) ámbár úgyszólván semmi reményem sincs; de a parlament helyzetét tekintve és az összes nemzet nyugalmát erre vonatkozólag figyelembe véve, — mert a nemzet együtt érez választottaival — szerencsétlen dolognak tartom ezen boldogtalan indítványnak a megújítását. (Helyeslés a bal- és a szélsőbalóldalon.) És ha a t, miniszterelnök ur