Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-516

174 516. országos ülés 190b november 15-én, kedden. súlyt helyez arra, hogy az indulatok ok nélkül fel ne korbácsoltassanak és a parlament a bevezetett rendes kerékvágásban tovább tárgyalhasson, — bár az ugrai levél következtében erre nincs remény — mégis kötesességemnek tartottam, mint a nemzet élő lelkiismerete, (Éljenzés balfelöl.) azon párt megbízásából, a melyhez tartozni szerencsém van, tiltakozásunkat, óvásunkat bejelenteni, ezen boldogtalan, és szerintünk ide ok nélkül beterjesztett javaslat, vagyis a márcziusi javaslat megújítása ellen, (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) a melyet, ha behoznának, mi, ez a párt és hiszem, az ellenzék miuden része, kénytelenek volnánk a szólásszabadság védelme érdekében mindent elkövetni és a t. miniszterelnök urnak ezen megújítandó revizionális javaslata ellen a minden tehetségünk szerinti harczolást bejelenteni. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Márczius 10-iki békekérésem is ezen nyomás alatt történt. Akkor is ez a veszedelem fenyegetett bennünket, bár én és utánam felszólalt Ugron t. képviselőtársam is kisebb veszélynek tartottuk az akkori rendes ujonczjutalék megszavazását, mint ezt a veszedelmet, a mely most a szólásszabadságot fenyegeti azon indítvány alakjában, (Igaz! Ugyvan! a szélsöbaloldalon.) Kérve-kérem tehát a t. miniszterelnök urat. (Zaj. Halljuk!) méltóztassék elállni e szerencsétlen indítvány beterjesztésétől, hogy a parlamentnek immár újból is felzavart nyugalma helyreálljon és a tárgyalások a rendes kerékvágásban a parlamenti szabályok szerint történhessenek. Hiszen megmutatta a múlt, hogy azok a Bzigoritások, melyeket az úgynevezett paktumbizottság és később természetesen a ház eszközölt a házszabályokon, teljesen elégségesek a normális tárgyalásokra. (Ellenmondások jobbfelöl.) Tekintsenek csak vissza boldogult Szilágyi Dezső elnökségére és akkor el fogják ezt ismerni, (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldalon.) mert egy olyan elnök, mint Szilágyi Dezső, személyes zsenije és mindenképen méltó tekintélye által zabolázni tudta a szenvedélyeket. (Ugy van! balfelöl.) A magyar nem olyan temperamentum, mint az angol, itt máskép kell eljárni, mint ott, a mint azt Széll Kálmán volt miniszterelnök ur igen bőven kifejtette a paktumbizottságban és egyebütt is. Ha pedig mi idegen szabályokat követünk, akkor ebből csak örök háborgás fog ebben a parlamentben bekövetkezni. Nekem a történtek után nincs reményem, hogy szavam nem a pusztába kiáltó szava lesz, de mégis kötelességemnek tartottam, s azt hiszem, indokolt dolog volt, kivált tőlem, tekintettel a a márczius 10-iki dolgokra, a t. miniszterelnök urnak figyelmébe ajánlani igénytelen felszólalásom érdemét. (Helyeslés, éljenzés és taps a balés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Mozgás. Halljuk! Halljuk! jobbról.) A most elhangzott nyilatkozat után kötelességemnek tartom röviden felszólalni és bizonyos fogalomzavarokat tisztába hozni, (Helyeslés jobbfelöl. Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk ! Halljuk!) a melyeket t. barátom felfogásában és előadásában sajnálattal tapasztaltam. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Nézzük csak meg, t. ház, mi történt márczius 10-én? Akkor obstrukczió folyt egy törvényjavaslat ellen. Thaly Kálmán t, barátom azt a felszólítást intézte a ház minden oldalához, hogy egyfelől az ama törvényjavaslat elleni obstrukcziót az ellenzéknek azon része, a mely az obstrukczióban részt vett, hagyja abba; másfelől pedig a többség a már benyújtott indítványt vonja vissza. Én erre nagyon kereken és preczize kijelentettem, hogy ha biztosítékot nyerek az iránt, hogy az 1903-ik évi ujonczjutalék (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) megajánlására vonatkozó törvényjavaslat haladéktalanul elfogadtatik, visszavonom indítványomat. Semmi egyéb kötelezettség sem egyik, sem másik oldalról nem állott fenn. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Én nem kértem a t. ellenzéktől azt, (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk I Halljuk! iobbfelöl.) hogy más javaslatokra nézve az obstrukcziótól való tartózkodást ígérje meg; teljesen szabad kezet hagytam a t, ellenzéknek arra, hogy az obstrukczió fegyveréhez más javaslatoknál akkor nyúljon, a mikor jónak látja Rákosi Viktor: De nem tette! Gr. Tisza István miniszterelnök: Nagyon természetesen fentartottam magamnak is a jogot arra, hogy ha kitör egy obstrukczió, (Felkiáltások balfelöl: Nem tört ki ! Hol ? Jobbról: Dehogy nem! Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) ugyanazt a harczi fegyvert fogom kézbe venni, a melyet az obstrukczió letörésére a legalkalmasabbnak tekintek. Nem a házszabályok módosításáról általában volt szó, hanem arról a harczi fegyverről, a mely a házszabályoknak ad, hogy ideiglenesen, a normálisnál nagyobbmérvű szigorítását tartalmazta egy elfajult parlamenti helyzet szanálása czéljából. (Elénk helyeslés jobbról. Zajos felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Mikor fajult el? Halljuk! Halljuk! jobb felöl. Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Tisza István miniszterelnök: Mi történt azután ? (Folytonos zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbról.) Az ón t. barátom (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl,) nem tud semmit a jövőbeli obstrukczióra vonatkozó mozgalmakról. Én felkérem őt, legyen szíves kérdezősködni az iránt, hogy ebben a tekintetben minő előkészítő mozgalmak folytak Julius és augusztus hónapban itt a képviselőházban. (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Hol? Ugy van! Ugy van! a jobb-