Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

168 5l5. országos ülés Í90h november Ik-cn, hétfőn. annak a szólásszabadságát. Ez az a mérges illúzió, a mely csakis mérges gyümölcsöket teremhet, de ne adja Isten, hogy az bekövetkezzék. Mondottam előbb, hogy meggyőződésem szerint igen sok és fontos javaslat volna most tárgyalandó és a nemzet érdekében dűlőre hozandó. Ugy látszik azonban, a t. miniszterelnök urnak és többségének erre nincsen érkezése, hanem inkább előjönnek a házszabályrevízióval, olyan kérdéssel, a mely a választáskor napirenden nem volt, a melyre nézve a választők akaratukat nem nyilvánították. Tudom, t. ház, hogy a képviselőház tagjai utasításhoz kötve nincsenek és nem köthetők, de mégis szükségesnek tartom, hogy nagy kérdésekben, a midőn közszabadságokról, a midőn alkotmányunk integritásáról van szó, a képviselőház akarata teljesen fedje a nemzeti akaratot, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) és én sohasem zárkóztam el, s most sem zárkózom el az elől, hogy, a midőn ily nagy kérdések kerülnek szőnyegre, akkor forduljunk a nemzethez és kérdezzük meg a nemzet akaratát. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha tehát a miniszterelnök ur nem akarta a házat komoly munkával foglalkoztatni, ám rendelte volna el a választásokat és kérdezte volna meg a nemzetet, hogy mi^ az ő akarata és parancsa ebben a kérdésben. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha valakinek, ugy nekünk nincs okunk félni attól, hogy a nemzetet akarata iránt megkérdezzük, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) mert tudjuk, hogy a mióta itt helyet foglalunk, mindenkor a nemzeti akaratnak adtunk kifejezést és sohasem mondtunk mást, mint azt, a mi meggyőződésünk szerint a nemzeí; óhaja volt; mi csak visszhangoztattuk mindig a nemzet akaratát és szivünk ugy dobogott mindig, mint a nemzet szive. (Ugy van! a szélsőbaloldalon. Mozgás balfelöl.) De konstatálnom kell azt, hogy a miniszterelnök ur, bár az ördög falrafestésének mondotta a választások emlegetését, ezt a mondását, ugy látszik, nem akarja komolyan vétetni, mert hiszen ma már olyan időpontban vagyunk, hogy törvény, jog és alkotmány szerint ebben az esztendőben a ház már fel nem oszlatható. (Elénk ellenmondás a jobboldalon. Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Sohasem szoktam olyant állítani, a minek törvényes alapja nincs. Tessék a választási törvényt megnézni és tessék tudomásul venni, hogy a ház feloszlatásától számított 30 napon belül kell a választásokat megejteni, ugy azonban, hogy ezen 30 nap után 10 napra az uj ház összehivassák, 40 napra van tehát összesen szükség. Ma november 14-ike van, a ház tehát, ha ma feloszlattatnék, deczember 25-ére, karácsony napjára lenne csak összehívható. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Van azonban alkotmányunknak egy korlátozó intézkedése, a mely azt mondja, hogy a ház azonban csak ugy oszlatható fel, hogy a megalakulandó uj házban még azon évben elég idő legyen a múlt évi zárszámadás és a jövő évi költségvetés leíárgyalhatására. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl. Zaj a baloldalon) így van-e vagy nem, t. ház? A ki azt mondja, hogy nem igy van, az nem ismeri a törvényt, nem ismeri alkotmányunkat. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Vagy nem törődik vele!) Az uj ház tehát deczember 25-ére hivatnék össze, s akkor legalább 4—5 nap lesz szükséges ahhoz, hogy a ház megalakulhasson, elnököt és bizottságokat választhasson. Kérdem, hogyan és mikor lesz idő arra, hogy a tavalyi zárszámadást és a jövő évi költségvetést még ez évben letárgyalhassuk? Ez ki van zárva, tehát a magyar alkotmány egyenesen tiltja, hogy ebben az esztendőben a ház feloszlat! assék, (Ugy van! a szélsőbaloldalon) Egészen más volna a helyzet, ha a t. miniszterelnök ur a feloszlatást kívánva, a költségvetést előterjesztette volna, és ezt azzal indokolta volna, hogy a házat feloszlatni szándékozván, az ex-lexet el akarja kerülni. Ez esetben a magam részéről — nem beszélek pártom nevében, mert ehhez jogom nincs — szivesen hozzájárultam volna ahhoz, mert a nemzeti akarat megnyilatkozását nekünk mindig óhajtanunk kell, mert ez az egyetlen mód és lehetőség arra, hogy többségre vergődhessünk, és hogy előbb-utóbb elérjük azt, hogy a házban nemcsak érzelmileg, hanem számbelileg is mi képviseljük a nemzet többségét, (Élénk helyedés a szélsobaloldalon.) T. ház! Nem oldhatom fel a miniszterelnök urat azon Ígéretének kötelezettsége alól sem, a melyet e pártnak a múlt év november havában tett, a midőn azt mondotta, hogy a lehetőség szerint — hiszen ilyen hátsó ajtót mindig tart fenn magának a miniszterelnök ur — a választási törvényt reformálni fogja, hogy a legközelebbi választás már az uj választási törvény szerint legyen végrehajtható, a melyben okvetlenül követeljük azt, hogy a választói jog a nemzet széles rétegeire terjesztessék ki, hogy igy a nemzetnek igaz akarata jusson kifejezésre és megszüntessenek azon visszáságok. hogy odaát 10—20 oláh választ egy képviselőt, míg nálunk 4—5 ezer magyar ember, és megszüntettessék azon anomália, hogy van olyan kerület, a hol 105 korona sem ad választói jogosultságot, mig az oláh vidékeken negyven fillér már megadja a választói jogosultságot. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha a t. miniszterelnök ur komolyan fel akarta oszlatni a házat és komolyan akart a nemzetre appellálni, akkor erkölcsi kötelessége lett volna a választási reformot megcsinálni, mert ez előfeltétele annak, hogy a ház feloszlatható és a nemzet megkérdezhető legyen. A helyett, hogy a miniszterelnök ur ilyen komoly munkával jött volna, a helyett, hogy gazdasági hasznos